Bárcsak tutnád mit érzek

22.részReggel nem sokkal 7 után keltem,de Marci  már nem feküdt az ágyon.Kíváncsi voltam,hogy miért kelt fel ilyen hamar.Gyorsan átöltöztem.Egy I love you!  feliratos ujjatlant és egy szteccs nadrágot vettem fel.Marci a konyhában ügyködött,de nem nézett ki jól amit csinált.

-Jó reggelt!-fordult felém-Csináltam palacsintát,de...-nézett a plafonra,majd utána én is.Tele volt palacsintával a plafon,amitől muszáj volt nevetnünk.-De van fagyi,azt ehetünk.-nézett újra rám.Még nem is ettem reggelire fagyit soha.Kivettünk két doboz fagyit és leültünk a kanapéra.Nem sokat ettünk belőle,mert sokat  egymásra dobáltunk.Mehetek fürödni,mert tiszta fagyi lettem.Előtte még ahonnan lehet,lenyaltam magamról.Az arcomon nem értem el minden pontot,úgyhogy kicsit hülyén nézhettem ki, ahogy próbálkozok.
-Várj,segítek.-ajánlotta fel Marci,majd közelebb jött és hüvelykujjával letörölte amit én nem tudtam.Számhoz is hozzá ért ami egy kicsit zavarba hozott.Egész végig egymás szemébe néztünk.Valamitől a szívem gyorsabban vert mint eddig.Még közelebb jött,pedig már letörölte a fagyit az arcomról.Gondoltam,hogy meg akar csókolni,de mikor már majdnem hozzá ért ajkaimhoz megállt,és elfordult.
-Bocs,én csak....-kezdte nyögdécselve-tudom,hülye vagyok,hogy most akarlak megszerezni,akkor mikor ilyen rossz helyzetben vagy.Én...sajnálom...- nyögdécselte a földet bámulva.-Először csak barátként tekintettem rád,de aztán....egyszerűen elcsavartad a fejem,de én nem akartam tönkre tenni a kapcsolatod.-hangjában hallatszott a szomorúság.-És tudom,hogy te nem így érzel,csak legalább barátok maradjunk.Én nem fogok csinálni semmit,ígérem...-nézett újra a szemembe.
-Én nem tudom mit tegyek,mert többet érzek mint barátság,de ez nem szerelem...
-Bárcsak egyszer megcsókolhatnálak,akkor tudnád mit érzek...-dőlt hátra a kanapén és a plafont nézte.Tudni akartam,hogy mit érez ezért közelebb ültem.Hirtelen felém fordult amitől kicsit megijedtem,de nem hátráltam.
-Tudni akarom,hogy mit érzel...-suttogtam magabiztosan.
-Biztos?

-Teljesen...-egész testével felém fordult és szemembe nézett.Megtettem én az első lépést.Megragadtam fölsőjét és magamhoz húztam.Ajkai puhábbak voltak,mint Miré,kényeztető érzés volt.Gyengéd volt,de mégis vad.Nyelve hamar az én számba tévedt és harcra hívta az enyém.Elengedtem felsőjét és körül öleltem nyakát.Éreztem,hogy tényleg szeret,és rossz érzés volt,hogy én nem tudom viszonozni.Lassan vált el tőlem és szemembe nézett,várva reakcióm.Te tényleg szeretsz,érzem,hogy nagyon,de...-megakadtam majd sóhajtottam-De én ezt nem tudom viszonozni.

-Gondoltam..-sóhajtott egyet-De legalább egyszer megcsókolhattalak.-mosolygott diadalmasan.-Remélem örülsz.
-Nagyon.-mosolygott még mindig.-De akkor barátok maradunk,ugye?
-Persze.-majd átölelt.Tudom,hogy nem a pasim,de mégis szeretem.Legalább nem vagyok egyedül.Marci megpróbálkozott ebéd és vacsora készítéssel is,de egyik se sikerült neki.Végül pizza lett az ebéd és a vacsora is.Vacsora után Marcinak el kellett mennie valahova,addig én lezuhanyoztam.Zuhanyzás után elmentem a szobánkba pihenni.Marcinak volt egy rubik kockája,azt próbáltam kirakni.
-Na jó ez nekem nem megy...-dobtam el a sarokba-Pedig valaki 1 perc alatt megcsinálja,én miért nem tudom?-idegeskedtem.Magammal való társalgásom egy fura zaj zavarta meg.Valami ütögette az ablakot.Kinéztem és ott állt Olivér aki kis köveket dobált az ablaknak.Kinyitottam,hogy meg kérdezzem mit akar.
-Te meg mit...-nem tudtam befejezni,mert fejbe talált egy kő-Áúúúúú!-kiáltottam fel.
-Jézusom,bocsi!Nem akartalak eltalálni.-kiabálta fel Olivér.
-Oké,de mit akarsz?-simogattam a fejem ahol eltalálta a kő.
-Sziki azt mondta,hogy ha szerenádot adok neked akkor lehet vissza jössz hozzám.-igaz sötét volt,de láttam rajta,hogy elpirult.Nekem csak leesett az állam.
-De te nem tudsz énekelni,csak rappelni.
-Akkor meg rap szerenád jó?-Szívemig hatott a szöveggel.Elmondta mit érez irántam,felsorolta a legszebb élményeinket és elmondta,hogy miért akar vissza kapni.Még a könnyeim is előjöttek a végére.Nem tudtam kontrolálni magam és hülye fejemmel kiugrottam az ablakon.Pontosan rajta landoltam,így nekem nem fájt,de neki biztos.
-Jézusom,te megőrültél?-kérdezte ijedten alólam-És ha valami bajod lett volna?
-Amíg te itt vagy nem érdekel semmi.Meg szerintem neked jobban fájt mint nekem.-öleltem őt át.Ő is átkarolt majd elkezdtünk hemperegni a fűben.
-Úgy hiányoztál.-állt meg egyszer csak fölöttem-Mindig csak rád gondoltam és olyan magányos voltam.
-Nekem is hiányoztál.-elmosolyodott majd megcsókolt.Az ő csókja más volt,szívemig hatott.
-Már nagyon hiányzott a csókod.-vált el tőlem-De érzem,hogy te valakivel ma csókolóztál!-nézett rám szúrós szemmel.
-Minek mondjam el, hogy kivel.Már nem számít...
-Szóval igazam volt,de kivel csaltál meg?
-Először is,nem csaltalak meg,mert nem voltunk akkor együtt....-nem tudtam befejezni,mert Mir félbeszakított.
-De most már igen,ugye?
-Igen,de másodszor,Marcival.
-Te miért csókolóztál vele?-akadt ki.
-Mert meg akarta mutatni,hogy mit érez irántam.És rájöttem,hogy nagyon szeret.
-Akkor elhagysz?-kérdezte szomorúan.
-Nem,dehogy.-nevettem-Megegyeztünk,hogy barátok maradunk.Legalább van kire számítani.
-Mert én rám nem lehet,ugye?-nézett szúrósan.
-Nem rád nem lehet!De nehogy elkezdj nekem itt durcizni!-mosolygott majd meg akart csókolni,de egy SMS megzavarta.
-Ki és mit írt?-kíváncsiskodott.
-Marci.Azt írja,hogy ma már nem jön haza és Kevinnél alszik.
-Szóval egyedül leszünk egész este?-vigyorgott kajánul.
-Igen,de nem csinálunk semmit!-figyelmeztettem.
-Biztos vagy benne?-vigyorgott még mindig.Felkapott és berohant velem a házba,majd fel a szobámba.
-Tegyél le!-ütögettem a hátát útközben.
-Amíg az ágyig nem érünk,addig nem.-Nem láttam az arcát,de tudtam,hogy vigyorog magának.Feladtam,és megvártam amíg az ágyig nem érünk.
-De várj itt Marci szokott aludni!-kaptam észbe,miközben az ágyra rakott.
-Ma már nem jön haza,akkor meg nem mindegy?-legyintett egyet és fölém mászott.

-De nehogy tönkre tegyük az ágyát!-figyelmeztettem Olit,mire ő csak elmosolyodott.Újra rátapadt ajkaimra,de most hamar megszakítottam.
-Te cigiztél?-néztem rá kérdően.
-Igen,mert magam alatt voltam.-nézett el szomorúan.

-De ugye azt tudod,hogy az nem segít semmi?
-Örülj,hogy csak cigiztem.Először drogozni akartam....
-Drogozni?!-kiáltottam fel-Bocs...-csitítottam el magam-Te megőrültél?Abba bele is...halhattál volna...és akkor...mi lett volna....velem nélküled....-mondtam miközben a sírás fojtogatott ahogy bele gondoltam.
-Hidd el hogy meg lettél volna...-biztatott egy mosollyal,majd megsimogatta arcom és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Az nem olyan biztos...-mondtam szomorkásan-De te most szépen elmész fogat mosni,mert nem akarom a cigi szagot érezni!-mutattam a fürdő felé.
-Oké...-hajtotta le a fejét és elment a fürdőbe.Fél perc múlva már vissza is jött mentás illattal.
-Na ez már jobb.-csókoltam meg.Hiányzott.Nagyon.Nem akarom többször elveszíteni.Bárki más is jönne az életembe,csakis Olivérrel maradnék örökre.Soha nem akarom elhagyni,de valakit mindig elveszítünk...

Hailihóóó :)

 Sziasztok! Sajnálom hogy 2 hónapig nem adtam életjelet magamról, de sajnos megvolt az oka. Mindenkit megnyugtatok, hogy még életben vagyok. Remélem, hogy ezután még ugyanúgy fogjátok olvasni a blogomat és nem untátok meg a hosszú várakozást. Igazából az ihletem is elszállt egy kicsit, de összeszedtem magam és megírtam az új részt, ami hála istennek kicsit hosszúra sikeredett. Már a következő részt is megírtam, de azt még nem rakom fel egyből, emésztgessétek csak ezt a rész. Köszönöm szépen, hogy kitartottatok és hogy olvassátok a blogomat. Ígérem, hogy most már rendszeresen fogom hozni az új részeket.

Ui.: Pár lelkesítő kominak azért örülnék, csakhogy megnyugodjak, hogy nem vesztettelek el titeket kedves olvasók :)))



Csalódás

21.rész


Reggel megint hamarabb keltem fel,mint Oli,de most csak nyomtam egy puszit az arcára és levánszorogtam a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem oda a többieknek még félig csukott szemekkel.
-'Reggelt!-köszöntött Roxi. Olivér kivételével mindenki ott volt a konyhába,de ők nem köszöntek.Roxin is látszott,hogy nem nagyon akart megszólalni.Csináltam volna valami rosszat és ezért dühösek lennének?Nem emlékszek ilyenre.Ekkor a nappaliban lévő asztalra tévedt a tekintetem.
-Már megjött a "Trendy!" heti száma?-kérdeztem boldogan,pedig tudtam a választ.
-Várj Dorina,ne nézd meg!-kiáltott utánam Roxi,de én már kezemben tartottam az újságot.
-Mi a...?-csattantam fel a címlapot meglátva.Először tátott szájjal néztem a címlapot,azután sorba jöttek az érzelmek.Nem tudtam,hogy most dühbe guruljak vagy kezdjek zokogni.Nem értettem,hogy hogyan történhetett az ami a képen van.Jaj és hogy mi volt a címlapon?Hát ez:

És egy boldog kis címszalaggal:"Szerintetek édes az új sztárpár? Olivér és Barbi. Amint elolvastam a címszalagot,ledobtam a földre az újságot és csak bambultam magam elé üres tekintettel.Próbáltam feldolgozni azt amit láttam.Sírni lett volna kedvem,de a könnyek nem akartak előbújni.
-Hát itt meg mi van?-törte meg a csendet Olivér.Hangja hallatán a hideg futott végig a hátamon.A könnyeim patakokban kezdtek el folyni.Lehajtott fejjel indultam el felfelé.Senkire se néztem rá,Olivérre meg főleg.Felmentem a fürdőmbe és megmostam az arcom,hogy ne lehessen látni azt,hogy sírtam,de nem segített.Amint rendbe szedtem magam,újra elkapott a zokogás.
-Mi a baj?-szólalt meg Oli hirtelen az ajtóban állva.Én felkaptam a fejem majd ránéztem.
-Ch,vajon mi bajom lehet?-flegmáskodtam.
-Arra a Barbis sztorira gondolsz az újságban?-én újra lehajtottam a fejem,már nem voltam képes a szemébe nézni.Benne is csalódtam,tudtam,hogy csalódni fogok...-Az csak félreértés volt.A showban volt az a feladat,hogy játsszuk el.Mindenkinek el kellett,nem csak nekem.-Ahogy mondta a hangja egyre dühösebb lett.
-Akkor a többiek miért nincsenek a címlapon?Miért csak Barbi és Olivér páros van?-mondtam gúnyosan.Képtelen voltam belenézni szemeibe.
-Honnan tudjam?-kérdezte már dühösen-Biztos csak ezt a sztorit akarják felfújni,vagy mit tudom én...-odajött hozzám,egyik kezét vállamra tette amivel maga elé fordított.Meg akart volna csókolni,de én elfordultam.
-Nem akarok azzal a szájjal csókolózni,ami más lány száját csókolta...-majd elindultam kifelé,de Ő megfogta a kezem,de én nem fordultam meg.
-Kérlek bocsáss meg.Az nem volt csók,a szánk nem ért össze.Én csakis téged csókollak,máshoz hozzá sem érnék.Kérlek,ne menj el...-mondta már szomorkásan.
-Csak kiszellőztetem a fejem...-elengedett majd kiment a szobámból.Gyorsan átöltöztem.Egy térdnadrágot és egy pulcsit vettem fel.Kapucniját felraktam a fejemre úgy mentem le a többiekhez.Elraktam egy kis pénzt is,hogy be tudjak ülni egy kávézóba.Telefonom nem vittem,úgyis tudják,hogy majd haza jövök.Se szó,se beszéd csak úgy el mentem.
Sétáltam pár utcát mikor megláttam egy kis kávézót ahol nem voltak sokan.Ahhoz képest,hogy kevesen voltak jó helynek tűnt.Végig néztem a kávézóban,hogy hova üljek le.Az egyik asztalnál Marci tekintetével találkoztam.Ő intett a kezével,hogy üljek oda hozzá.Egy kétszemélyes boxban,egy kicsit hátrébb ült.
-Szia...-huppantam le elé.
-Szia,hát te?-kérdezte meglepve,miközben megitta utolsó csepp kávéját.
-Csak kiszellőztettem a fejem.-próbáltam mosolyogni.
-Miért baj van?-nézett szomorúan.
-Nem,nincs,dehogy...-hadonásztam a kezemmel.Ő csak kicsit felhúzott szemöldökkel nézett,ami azt jelentette,hogy rájött,hogy hazudok.
-Olivérrel kapcsolatos?-én csak bólintottam egy aprót-Láttad az újságot?-a sírás kerülgetett amit ő is észrevett.
-Gyere elviszlek hozzám,ott kisírhatod magad.-ajánlotta fel mosolyogva.
-Oké.-mosolyogtam én is.Kifizette a kávéját majd elindultunk a háza felé.Csak egy utcán kellett átmennünk és ott voltunk.
-Te nem a többi BTS taggal laksz együtt?-kérdeztem meglepetten miközben mentünk beljebb.
-Mi nem együtt lakunk.Én és Ádi egyedül,Kevin Ervinnel és Krissel lakik együtt,Szabi pedig Henry-vel.-sorolta fel miközben leültünk a nappaliban.
-És nem vagy magányos?-én a kanapén,Marci pedig előttem ült egy fotelben.
-Néha....-mosolygott aranyosan-Na,de most rólad.-komolyodott el-Szóval láttad te is újságot.-bólintottam és újra a szemem előtt volt a kép.Kerülgetett a sírás,de nem akartam mindjárt az első szónál zokogni,ezért vissza fojtottam.-Olivérrel már beszélték róla?
-Igen,de...-egyszerűen nem bírtam folytatni,a könnyek előjöttek és nem bírtam abbahagyni.Arcomat kezembe temettem,nem akartam,hogy így lásson.A kanapé egy kicsit besüppedt,mert Marci átült mellém.Magához húzott és teljes erejével ölelt át.Én is átöleltem,hátánál belemarkoltam a fölsőjébe,fejem pedig mellkasába fúrtam.
-Nyugi,minden rendben lesz,ne félj....-nyugtatgatott,miközben hátam simogatta.Felemeltem a fejem,nem akartam jobban eláztatni a felsőjét a könnyeimmel.
-Ha valami baj van hozzám mindig jöhetsz jó?-törölte le könnyeimet hüvelykujjaival .Bólintottam egyet,mire ő egy hosszú puszit nyomott a homlokomra.Elvörösödött és bocsánatot kért,de engem nem zavart a puszi.Többre nem emlékszek,csak arra,hogy elnyomott az álom.

~ Olivér szemszöge ~
 
Egy óra múlva elmentem megkeresni Dorinát.Sétáltam pár utcát,de nem találtam sehol.Gondoltam felhívom Marcit,hogy nem-e látta valahol.
-Nálam van.-vette fel a telefont.
-Neked is szia.Akkor felugrok jó?
-Aha,oké.Cső!
-Cső!
Leraktam a telefont és azonnal elindultam Marcihoz.Útközben azon gondolkodtam,hogy mit mondjak Dorinának.Tudom,hogy félre érthető helyzet volt,de pont ő miatta nem csókoltam meg Barbit.Nem is vagyunk jóban ahhoz,hogy megcsókoljam.
Be se csöngettem úgy mentem be Marcihoz.Dorina a kanapén aludt,Marci meg a kanapé mellett ült és simogatta Dorina arcát.Nem volt jó így látni őket ,de tudtam,hogy Dorina csak rám és ő rá számíthat.Marci felállt és odajött hozzám.
-Remélem elégedett vagy.-mondta szúrós szemmel.
-Hol lennék elégedett,ha miattam sírt.-dühös voltam,de nem akartam kiabálni nehogy Dorina felkeljen.
-Akkor átgondolhattad volna,hogy mit csinálsz.
-Nem mondhattam,hogy "bocs nem lehet,mert barátnőm van".Kérdezősködtek volna,és mindent el kellett volna mondanom.
-Mondhatta volna,hogy simán nem akarod és kész.
-Argh,ez te.....nem érted.-keltem ki magamból.
-Muszáj kiabálni?-kelt fel a kanapéról Dorina.
-Dorina,én sajnálom tényleg,én csakis téged szeretlek,mást soha az életben nem csókolnák meg.-fogtam meg a kezét és néztem a szemébe,de ő nem nézett a enyémbe.Csalódott bennem ezért nem mert a szemembe nézni.
-El hiszem,de...-nézett bele a szemembe-szükségem van egy kis időre.
-Szóval az előérzetem igaz volt...-engedtem el a kezét-Akkor te most szakítani akarsz?
-Egy időre.Ha el tudom felejteni az egészet akkor visszamegyek hozzád,de ha nem akkor el kell felejtenünk egymást...-láttam,hogy a sírás kerülgeti,de erősnek akart látszani.Ezért is szerettem annyira.
-De addig hol leszel?
-Ha akarsz itt maradhatsz nálam.-ajánlotta fel hirtelen Marci.
-Akkor addig itt maradok.Amúgy is hozzád egy gyönyörű,jó alakú sztár illik,nem én...
-Jól van,értem....-mondtam szomorúan-De amíg téged vissza nem kaplak addig másra rá se nézek.-Ezzel elmentem,mást már úgyse tudtam volna mondani.

~ Dorina szemszöge ~
 
Nehéz volt kimondani a dolgokat,de ezt kellett mondanom neki.
-Nem baj,hogy itt maradok?Tényleg nem leszek a terhedre.
-Nem semmi baj,addig maradsz amíg akarsz.-mosolygott kedvesen.Melegséggel töltött el ahogy mosolygott.
-Majd eldobsz néhány cuccomért?-jutott eszembe.
-Persze,de addig még pihenj.-indult el a konyhába.Lefeküdtem a kanapéra,de aludni már nem tudtam.Azon gondolkoztam,hogy vajon milyen lesz Olivér nélkül?Nagyon magányos leszek?Próbáltam másra gondolni,de csak erre tudtam.Kb. 1 óra múlva Marci elvitt haza pár cuccomért.Mikor bementem nem köszöntem senkinek csak egyenesen fel mentem a szobámba Marcival.Telepakoltam az egyik bőröndöm fontos cuccokkal majd lementünk.Körül néztem,de Olivér nem volt ott.Roxi az ajtóban várta,hogy leérjek.
-Tényleg itt hagysz engem?-kérdezte szomorúan.Én szorosan átöleltem amit ő viszonzott.
-Csak pár nap lesz ígérem.-mosolyogtam rá.Ekkor odajöttek a többiek is átölelni engem.Elköszöntem tőlük majd elindultunk.
-Elviszlek ma vacsorázni,jó?Hátha attól jobb kedved lesz.-törte meg a csendet Marci.
-Áh,nem kell fáradnod.
-Nem fáradtság.Szívesen viszlek el.-mosolygott rám.
-Akkor oké.-mosolyogtam én is-Ki kell öltöznöm?
-Ha hoztál valami olyan ruhát,akkor olyan helyre viszlek.
-Hoztam.
-Akkor jó.7-kor indulunk jó?-én csak bólintottam.Hamar eltelt az idő,gyorsan felkaptam a ruhát,hajam fura módon jól nézett ki úgy,hogy nem csináltam vele semmit,sminket pedig most nem tettem fel.Gyors lesiettem a nappaliba ahol már Marci várt rám.Zakó volt 
rajta amitől elmosolyodtam.Mikor már leértem Marci mellé egy rózsát kapott ki a háta mögül.Én csak csodálkoztam,hogy milyen kedves.Az étteremben sokat nevettünk és jól szórakoztunk.Tényleg jobb kedvem lett tőle.
Fáradt voltam mikor hazaértünk,én csak ledőltem a kanapéra és azonnal elakartam volna aludni.
-Ugye nem tervezed,hogy itt fogsz aludni?-támaszkodott a kanapéra.
-Miért akkor hol?-nevettem.
-Hát az én ágyamban.-tágultak ki a szemeim,ő csak felnevetett.-Nyugi én itt alszok a kanapén.-kicsit megnyugodtam,de nem akartam,hogy miattam aludjon a kanapén.
-Nem lehetne valahogy megoldani,hogy egy szobában aludjunk?-nem tudom miért akartam ezt.
-Van egy matrac az egyik szobában átvihetem az ágyam mellé.-mosolygott.Örültem,hogy meg tudja oldani.Végül bele ment abba,hogy én aludjak a matracon.Mikor kiment valamiért a szobából,gyorsan átöltöztem pizsamába.Majd miután visszajött mindketten nyugovóra tértünk.Ez a rossz nap,valahogy mégis jól végződött...

Dupla randi

20.rész


Pár nap múlva hangos ajtó kopogásra keltem fel.-Nyitom!-kiabáltam a lépcsőről.Azt se tudtam hány óra.-Hát te meg?-néztem meglepetten Márkra.A buli óta nem láttam,de azt hittem nem is fogom.
-Máárk!-kiáltotta Roxi a lépcsőről mikor meglátta őt az ajtóban.Lerohant és egy hosszú csókot nyomott a szájára.Én csak tátott szájjal néztem őket.
-Öhm...-vakartam a fejem-Ti most...?

-Járunk.-szakadt el Roxi Márk ajkaitól.Cukik voltak együtt.
-Amúgy,mi járatban ?-fordultam Márk felé.
-Hát,én akartam felkelteni a kincsem,de úgy látszik későn jöttem.Máskor hamarabb jövök.-puszilta meg a homlokát.
-Na, akkor ha már itt vagy csinálhatsz neki reggelit,meg nekünk is.-mondtam neki boldogan.
-Ha Roxi is segít!
-Neked szívesen.-ők elmentek a konyhába ügyködni én meg vissza mentem Olivérhez.
-Még mindig alszik?-suttogtam magamnak.Lassan mellé feküdtem és csókolgatni kezdtem,hogy fel kelljen.
-Jó reggelt!-köszöntött kómásan.
-Szia!Tudod hány óra?
-Nem,mennyi?
-Még csak fél 8.-mosolyogtam rá.
-Mennyi?!-pattant fel az ágyban.
-Na,gyere vissza!-húztam őt vissza mellém-Amúgy tudtad,hogy Roxi és Márk járnak?-Ő csak kómásan bólintott.-Mi van,csak én nem tudtam róla?-háborodtam fel.
-Sziki már áldását is adta nekik.
-Chh...Én mindenről lemaradok?
-Szegénykémet mindig kihagyják mindenből.-ölelt át.
-Igen,engem mindig.-játszottam durcázást.Egy idő után éreztem valami finom illatot ezért elindultunk le Roxiékhoz.
-Ez nagyon jól néz ki.-néztem a reggelit.Tükörtojás volt baconnal,de nagyon étvágygerjesztőnek nézett ki.
-A legtöbbet én csináltam!-dicsekedett kedvenc barátosném.
-Mit te?Én is sokat csináltam!
-Igen te is.-puszilta meg őt miközben mi neki kezdtünk az evésnek.-Jaj tényleg!Arra gondoltunk Márkkal,hogy nem-e jöttök el velünk egy dupla randira?
-Dupla randi?-kérdeztük egyszerre Olivérrel teli szájjal.
-Aha,elmennénk valami cuki kis étterembe,aztán ha akartok el mehetünk sétálni egy parkba.-mondta lelkesen Dara.
-Jól hangzik.Elmegyünk?-fordultam szerelmem felé.
-Aha,tetszik a terv.
-Mikorra legyünk készek?-fordultam újra Roxi felé.
-6-kor megfelel?-beleegyezésként egyszerre bólintottunk Olivérrel.-De csinik legyetek ám!
-Ugye nem kell zakó?-kérdezte Oli mielőtt még fel ment volna.
-Elég az ing!-kiabálta Roxi a konyhából.Én elmentem a szobámba könyvet olvasni.Mikor már nem volt kedvem olvasni már 5 óra volt.Lezuhanyoztam majd kerestem valami csini ruhát.Egy fekete,pánt nélküli ruhát választottam.Hajamat kivasaltam és feltettem egy kis sminket.Reménykedtem,hogy tetszeni fog Olivérnek. Felvettem a kedvenc fekete magassarkúmat.Kicsit inogtam benne,de egy idő után profiként mentem benne.Mikor leértem a lépcsőről szerelmem már ott állt és nézett mosolyogva.Kicsit kínosan éreztem magam,de én is mosolyogtam.
-Mi az?Nem tetszik?-mentem oda szomorúan hozzá.
-De,sőt.-simogatta az arcom.-Gyönyörű vagy!-bókolt nekem.
-Köszi!-adtam neki egy puszit.
-Na,mehetünk?-jöttek le Roxiék együtt.
-Aha!Majd jövünk!-kiáltottam még vissza a többieknek.Most Márk vezetett,Roxi ült mellette az anyósülésen.Én kézen fogva ültem hátul Olivérrel.

Egy elegáns étterem előtt álltunk meg.Annyira más volt az az étterem,mert itt senki se törődött azzal,hogy a többiek rajtam kívül sztárok.Egy kicsit kívül állónak éreztem magam.Leültünk egy négyes asztalhoz. Mellettem Olivér,előttem Márk,ő mellette pedig Roxi ült.Kicsit drágák voltak az ételek,de mivel a fiúk fizetik ezért tök mindegy mit választok.
-Oké,én elmegyek WC-re...-szólalt meg hirtelen Olivér és Roxi egyszerre,majd egyszerre elindultak a WC-k felé.Eközben megrendeltük helyettük is az ételt.
-Na,fordítsuk komolyra a szót.-néztem komolyan Márkra,de nem bírtam sokáig,mert ő csak mosolygott a komolyságomon.-De most tényleg.Ugye nem tervezel semmi rosszat Roxival?
-Nem.Szeretem őt és nem akarom elveszíteni.-mondta már ő is komolyan,miközben már kihozták az ételeket.
-Akkor jó.Ajánlom is!-majd elmosolyodott és neki kezdtünk az evésnek.Közben megjött Olivér a WC-ről.Nem sokkal később Roxi  is.
-Na,meg könnyebültetek?
-Aha,otthon nem volt időm elmenni.-ők is neki kezdtek az evésnek,majd miután mindannyian végeztünk úgy döntöttünk,hogy nem megyünk el sétálni.Senki se volt kedve.A fiúk fizettek majd haza mentünk.
Épp indultam fürödni mikor Olivér bejött a szobámba.
-Nem fürdünk ma együtt?-nézett rám boci szemekkel.
-Miért akarsz hirtelenjébe velem fürödni?-fordultam felé.
-Rossz előérzetem van.
-Hogy-hogy rossz előérzet?-nem értettem miről beszél.
-Azt érzem,hogy valamilyen oknál foga el foglak veszíteni.-szomorúnak nézett ki.
-Jó fürödjünk.-mosolyogtam rá amit viszonzott.Meglepődtem azon amit mondott.
A kádam nagy volt,amiben egyedül magányos voltam.Most Olival úgy feküdtünk ahogy az ágyban szoktunk.Nem bírtam másra gondolni,csak arra amit mondott.Vajon miért gondolja azt,hogy el fog veszíteni?Miért akarnék vele szakítani?Talán titkol előlem valamit,amit nem szabad tudnom?Nem tudom mit gondoljak.A vállán feküdtem és úgy néztem fel rá,hátha a szemében látok valamit.De csak az ő szempárjával találkoztam.
-Nem biztos,hogy elveszítelek.-mondta mosolyogva,de láttam rajta,hogy legszívesebben nem mosolyogna.
-Akkor miért kell ijesztgetni?-kérdeztem szomorúan.
-Nem kellett volna elmondanom...-már eltűnt a mosoly az arcáról.Én adtam neki egy hoszzú,szenvedélyes csókot,hátha tényleg szét megyünk.Reménykedtem benne,hogy nem..........

Végre minden a régi

19.rész


Még jó ideig nevettünk a videón.Sziki odament YaOu-hoz. Azt hittük,hogy újra le fogja támadni.

-Nem emlékszünk semmire,nem mondjuk el senkinek.-mondta kínosan Sziki és nyújtotta a kezét YaOu-nak.

-Rendben.-válaszolta ő is kínosan és kezet fogtak.Én csak mosolyogtam rajtuk.

-Hé a reggeli!-kaptam fel a fejem-Ki kér?-fordultam a többiek felé.

-Az inkább már ebéd,nem?-mosolygott Roxi.

-Tényleg.Akkor ki kér ebédet?

-ÉN!-kiáltották egyszerre.Leültek az asztalhoz,én pedig sorban tettem eléjük az ételt.

-Ez finom!-szólalt meg hirtelen Sziki.

-Ez ilyen meglepő?-húztam fel szemöldököm.

-Hát....igen,az.-mosolygott rám.

-Chh....-fölháborodtam.Felálltam az asztaltól és kanapéra akartam leülni.

-Ne durcizz.-fogta meg a kezem Olivér,mikor mellette mentem el.

-Nem durcizok,csak most nem én maradok az asztalnál utoljára és nem én fogok elmosogatni.-ültem le a kanapéra.

-Én sem!-huppant le gyorsan mellém.

-Mi sem!-rohantak fel a többiek.Csak YaOu maradt ott.

-Na ne már!-nem nagyon örült annak,hogy ő maradt ott.

-Na irány mosogatni!-fordult felé Olivér.

-Jó tudom,nem kell mondani!-háborodott fel.Szerintem először fog életében elmosogatni.Elmosolyodtam,hogy miket bénázik ott.

Reflexesen odabújtam Olivérhrz és fejem vállára hajtottam.Ő egyik kezével átkarolt amivel simogatta a karom.

Valami romantikus sorozat ment a TV-ben.Nem nagyon érdekelt,de végülis néztem.Hatással volt Olivérre, mert szabad kezével hirtelen az állam alá nyúlt,maga felé fordított és megcsókolt.Pontosan úgy mint a sorozatban.Elmosolyodtam a csók közben.

-Te magadtól nem tudsz kitalálni romantikus csókot?-mosolyogtam rá.

-Csak jól nézett ki,én is ki a akartam próbálni.-majd újra megcsókolt,már a saját fajtájával.-Akkor folytatjuk azt amit reggel elkezdtünk?-vigyorgott kajánul.

-Azt mondtam,hogy csak talán...-de elkezdtem őt hátára dönteni a kanapén és heves csókolózásba kezdtünk.Furcsa volt,hogy Oli volt alul,de hamar megszoktam.Lassan húzta le a cipzárt a pulcsimon.

-Menjetek szobára,istenem....-kiáltott oda nekünk YaOu.Én felültem Olivér ölébe és szúrós szemmel néztem rá.

-Most mi bajod van?-kicsit mérges lettem.

-Csak az,hogy ne itt előttem próbálkozzatok.Habár úgyse fogtok tovább jutni a csókolózásnál.-mondta gúnyosan.

-Csak,hogy tudd már lefeküdtünk!-kiabálta neki oda Oli alólam.

-Hogy mi van?!-nézett rám kérdően YaOu.Nem tudtam,hogy mit is mondjak neki.Ő csak felviharzott a szobájába és becsapta maga után az ajtót.

-Most ezt miért kellett?-fogtam a fejem,miközben Olivért kérdeztem.

-Most mi van?Én csak az igazat mondtam.-mentegetőzött.

-De...azt mondta,hogy nem fogja feladni...és lehet,hogy még mindig meg akar szerezni....-nyökögtem ott.

-Menj utána nyugodtan...-fordította el a fejét tőlem.Én csak egy puszit nyomtam szájára,leszálltam róla és YaOu után mentem.Bekopogtam hozzá.

-Ki az?-kiabálta az ajtó másik feléről.

-Én vagyok.

-...gyere...-egy kicsit elgondolkozott,hogy mit mondjon.Bementem majd becsuktam az ajtót. YaOu fel-alá járkált a szobában.

-Még mindig nem mondtál le rólam?-kicsit félénken kérdeztem.

-Miért őt választottad?Ő miért jobb,mint én?-megállt és egy kicsit mérgesen nézett rám.Én nem mertem a fal mellől mozdulni.

-Mert őt jobban szeretem.Nem bírnám ki nélküle.

-És rám miért csak bátyként tekintesz?-lépett egyre közelebb hozzám.

-Nem tudom.Sose tudnálak elképzelni úgy hogy a pasim vagy.

-De én akkor is meg foglak kapni!-már nagyon közel volt.Meg akart csókolni,de én elfordítottam a fejem.Egy hirtelen mozdulattal össze fogta két csuklómat és fejem fölé fogta azt.Olyan erősen szorította,hogy több erősebb próbálkozás után se tudtam kiszabadítani a kezem. Nem csókolt meg csak a nyakam kezdte el puszilgatni.Minden egyes érintésébe bele borzongtam.

-YaOu ne!-üvöltöttem, de ő nem fejezte be.Már ajkaimra akart volna tapadni mikor Sziki tört be hozzánk.

-YaOu! Szállj le Dorináról!-kiáltotta neki,de mivel az állapot nem változott Sziki egyszer csak lekevert neki egyet.Kezeim újra szabadok lettek,de nagyon fájtak.

-Köszönöm Sziki!-öleltem át-Élet mentő vagy.

-Áh semmiség.-ölelt vissza.Észrevettük,hogy YaOu próbál felkelni a földről ekkor jött be Olivér is a szobába.

-Itt meg mi történt?-kérdezte ijedten.

-YaOu rá mozdult Dorinára.

-Hogy mi van?!-Oli oda rohant YaOu-hoz,aki már egészségesen a talpán állt.Belemarkolt a fölsőjébe és be akart neki húzni egyet.De én gyorsan oda ugrottam elé.

-Oli!Ne!-fogtam meg a kezét-Én akarom csinálni...-YaOu felé fordultam.Arcán már látszott,hogy várja az ütést.Tenyeremmel akkorát csaptam az arcára,hogy nekem fájt.Ő rajta egy kicsit sem látszódott,hogy fájt volna neki.

-Miért kell ezt csinálnod?-kérdeztem szomorúan-Miért kell durvának lenned?Ha gyengédebb lettél volna velem,még kitudja,lehetett is volna valami köztünk.-könnyek gyűltek a szemembe,de nem folytak le.-Nem akarlak elveszíteni,mert nagyon jó barát vagy.Ezért kérlek,ne vess véget a barátságunknak,de kérlek ne mozdulj rám újra.Csak...-közelebb léptem és megsimogattam az arcát.-kérlek legyen minden úgy mint régen és ne Olira haragudj azért mert ő vele vagyok.-ezután a legszorosabb ölelésével ölelt át.Nem ellenkeztem.Elengedett majd Olivér felé fordult és kezét nyújtotta neki.

-Sajnálom,hogy rá mozdultam és tényleg nem fogok többet próbálkozni.-Olivér belecsapott a kezébe.

-De ha nem fogod magad kordában tartani,bajok lesznek!-mondta már viccelődős komolyan.

-Értettem főnök!-Végre visszatért a régi YaOu és Olivér.

-Köszönöm Sziki,hogy megvédted a szerelmem a gonosz bácsitól.-ölelte át Oli Szikit.Nagyon édesek voltak.

-Öhm,szívesen,de ezt kérlek ne csináld.-mondta kínosan miközben Olivér kezet hámozta magáról le.-Rossz emlékeket hoz elő.

-Jó akkor át jövök ide.-jött én mögém .Kezeit összekulcsolta hasamnál,amire én is ráhelyeztem az sajátjaim.-Te ugye nem löksz el magadtól?-nézett rám a hátam mögül.

-Én bizony nem...-majd egy hosszú puszit nyomtam forró ajkaira.

-Hozzád tényleg jobban illik.-mosolygott ránk YaOu.Végre minden rendben volt.Már rég volt ilyen kellemes hangulat a házban..........

A videó

18.rész

Arra keltem,hogy valaki az egész arcom puszilgatja.Kinyitottam a szemem és Olivér szemeivel találtam magam szemben.
-Jó reggelt!-suttogta .
-'Reggelt!-adtam egy puszit a szájára,  odabújtam hozzá és átöleltem.Testünkön még mindig nem volt semmi ruha,de nem bántam.
-Te miért vagy mindig ilyen meleg?-tapogattam a mellkasát,olyan volt mintha lázas lenne.
-Fűt a szerelem.-nevetett fel.
-De engem miért nem fűt akkor?
-Mert te nem szeretsz annyira engem,mint én téged.-csókolt meg.
-De én nagyon szeretlek!-mentegetőztem.
-Jól van elhiszem.-mosolygott-Majd én fűtelek téged.
-Nekem úgy is jó.-válaszoltam és fejem a mellkasába fúrtam.-Hány óra van?
-Fél 10.-válaszolta nyugodtan.
-Már fél 10?-ültem fel hirtelen.
-Hát igen,nagyon lefárasztottalak.-mosolyodott el.
-Hahaha....-majd rádobtam egy párnát.Pontosan az arcába találtam.Próbáltam felállni és menekülni,de Oli vissza húzott az ágyba.

-Ne menj még!
-De a többiek már várják a reggelit.
-Várj...-fogta be a szám-Nem hallasz semmit ugye?Akkor még nem keltek fel.Ők is bulizni voltak,még biztos alszanak.-és végre elengedte a szám.
-Végre,már alig kaptam levegőt...De attól még reggelivel akarom őket köszönteni.-felálltam és elkezdtem felöltözni.A ruháim minden egyes sarokban megtalálhatóak voltak.Mikor már a nadrágom akartam volna felvenni,Olivér odajött és hátulról átölelt.Ő rajta már rajta volt a nadrág,de bezzeg én nem vehettem fel.
-Ennyire el akarsz engem hagyni?-tette fejét a vállamra és csókot nyomott a számra.
-Igen el.-mosolyogtam rá,mire ő kitárt szemeit és elkezdett durcizni.
-Jól van.-ült le durcisan az ágyra.Megsajnáltam ezért beültem az ölébe,és átkaroltam egyik kezemmel a nyakát.
-Sajnálom...-néztem rá boci szemekkel és egy hosszú puszit adtam neki.
-Oké megbocsájtok,csak még valami.-majd megcsókolt.Nyelve azonnal a számba tévedett.Elkezdte simogatni a lábam.Fehérneműmet akarta már le venni,de azt már nem engedtem neki.
-Mára ennyi elég.-mondtam mosolyogva.
-Majd délután folytassuk?
-Talán...-majd végre felvettem a nadrágom és elindultam le.A lenti kép egy kicsit megijesztett,de már rájöttem,hogy mi történhetett.A lépcsőn álltam és Olivér nekem jött.Majdnem leestem ahogy nekem ütközött,de ő megfogott.
-Hé,mi van?-majd ő is a nappalira nézett.-Mekkora buli lehetett itt,és erre mi nem keltünk fel?-A nappaliban aludt mindenki más rajtunk kívül.Alkoholos üvegek voltak mindenhol,egymás hegyén-hátán feküdtek a fiúk,és Roxi mellett egy félmeztelen pasi feküdt.-Itt tuti történt valami...-gondoltam magamban.Elkezdtem csinálni egy kis reggelit,habár tudom,hogyha megeszik utána úgyis ki fogják hányni.Láttam,hogy Roxi megmozdul a kanapén.
-Jó reggelt alkoholista társaság!-mire a többiek is megmozdultak.
-De fáj a fejem...-fogta a fejét Roxi.
-Tessék tabletta.-adtam neki egy pohár víz kíséretében.
-És mi nem kapunk?-kérdezte YaOu.
-Nem,a fiúk kibírják a fájdalmat.Vagy gyengék vagytok?-mentem vissza befejezni a reggelit.
-Te meg ki vagy?-kiáltotta Roxi mikor meglátta maga mellett a félmeztelen pasit.
-Én se emlékszek rád,nyugi.-fogta ő is a fejét.Nem tudom,hogy drága barátnőm honnan szerzett ilyen jó pasit.Helyes volt és kockahasú.
-Ebből lehet kiderül valami.-fogtam a kezemben egy telefont,ami az éjjeliszekrényen volt.Felvett az este egy videót.A többiek is odajöttek,hogy ők is megnézzék.Akkora zaj volt,hogy csoda,hogy Olivérrel nem keltünk fel.Roxi és Márk,akinek időközben kiderült a neve,nyalták-falták egymást a kanapén.Roxi csak kitágult szemmel figyelte,hogy mi történik köztük.Maga se hitte el amit lát.Ezután egy nagyon fura rész jött.Sziki egyszer csak letámadta YaOu-t,de YaOu nem ellenkezett.Utána már csak azt vettük észre,hogy egymás hasát simogatják.YaOu nem bírta tovább nézni és elment a telefontól.Ezután már csak táncolások jöttek és megállt a videó.Csak ennyit tudott felvenni a telefon.Azonnal hangos röhögésbe kezdtünk.Úgy látszik mindenkinek felejthetetlen éjszakája volt.Habár a többiek talán nem emlékeznek rá...

A legszebb pilanat 18+

17.rész

Teltek a napok,a hetek és a hónapok.Fellépések,koncertek,stúdió felvételek.Majd eljött egy olyan nap amire még ma is emlékszek.

Május 25-e,a szülinapom.Nem gondolkodtam azon,hogy fel-e köszöntenek vagy nem,mert nem sokat hangoztattam,sőt.Aznap kb. 8 óra fele keltem fel.Kómásan vánszorogtam le a többiekhez.Én vakargattam a szemem mire ők felkiáltottak.

-Boldog szülinapot!Boldog szülinapot!Boldog szülinapot Dorina!Boldog szülinapot!-énekelték nekem.Roxi egy tortát tartott a kezében,amin az én nevem állt.

-Jézusom!Köszi skacok!-kezdtek el folyni a könnyeim.Egy óriási ölelést adtam mindenkinek majd rápillantottam a tortára.

-Milyen ízű?-kérdeztem barátnőmtől.

-Egyik fele puncsos,másik fele pedig kókuszgolyós.-mutatta a két felét.

-Két kedvencem.Honnan tudtátok?-néztem Roxira. a fejével bólintott Olivér felé-Te mondtad nekik?-néztem Oli felé.

-Aha,csak én tudom mit szeretsz.-majd átölelt és egy puszit nyomott a számra.-Te kis vén trotty.-mosolygott rám.

-Hé,az te vagy!

-Most már mindketten azok vagyunk.Na,de együnk tortát.Mindenki kér?-erre egy nagy igennel válaszoltunk egyszerre.

Éppen az utolsó falatokat ettük,mikor Roxi megszólalt.

-Most nem bulit csinálunk,hanem elmegyünk klubokba.

-Én inkább nem megyek,nem szeretem a klubokat nagyon.-majd bekaptam egy falatot.

-Oké akkor a többiekkel elmegyünk,titeket meg itt hagyunk kettesben.-mikor kimondta a kettesben szót,félrenyeltem és elkezdtem köhögni.Bele gondoltam,hogy Oli mire fog készülni.Tudja,hogy kettesben leszünk és ki tudja meddig.

-Öhm...-kezdtem volna,de még egy kicsit köhögtem.-Oké,felőlem,ha Olinak nincs ellenére.

-Nekem ebből nem lehet bajom,úgyhogy oké.-Ekkora már mindenki megette a tortát,én pedig elmosogattam utánuk.Roxi odajött hozzám egy percre.

-Aztán védekezzetek!-súgta a fülembe.

-Roxii!!!-kiáltottam vörös fejjel.Ő csak nevetett és elment.Nekem is mosoly húzódott az arcomon a hülyeségétől.Már a tányérok felét elmosogattam,amikor Olivér odajött.Hátulról átölelt és a kezét összekulcsolta a hasamnál.

-Miért te csinálod ezt?-nézte ahogy mosogatok.

-Mert más nem csinálná meg.

-De most te vagy az ünnepelt.-puszilta meg az arcom.

-Akkor most hagyjam félbe?-engedtem el a cuccokat és fordultam felé.

-Ha már elkezdted,ne hagyd abba.-tette a fejét a vállamra és egész végig nézte ahogy elmosogatok.

-Kész...-sóhajtottam fel-Leülünk TV-zni?-Olivér csak bólintott és leültünk a kanapéra.Hozzá bújtam és úgy néztük.A nagy TV nézés közben arra eszméltem föl,hogy Roxi kiabál nekem a szobájából.

-Mi az?-rohantam oda hozzá.

-Felhúzod a cipzárt a ruhámon?-mutatott a cipzárra.

-Már este is van?-kérdeztem meglepetten,miközben segítettem neki.Felhúztam a cipzárt és egy kicsit megigazítottam a haját.-Jó bulizást!Aztán szedj ám fel valami jó pasit!-mosolyogtam.

-Oké,megpróbálok.-mondta nevetve.Megöleltem és kikísértem őket.

-Elmentek?-kérdezte Olivér a nappaliból.

-Aha.Én felmegyek az emeletre,összerakodni a fiókomban.Ne hogy rosszalkodj!-mosolyogtam rá.

-Nem ígérek semmit.-nézett rám mosolyogva.Már majdnem mindent elrendeztem a fiókomban amikor Olit megláttam az ajtóban.Még az utolsó dolgot is a helyére raktam,majd odamentem hozzá.

-Mit szeretnél?-léptem oda hozzá.

-Csak megnéztem,hogy állsz.Látom kész vagy.-nézett a fiókra.

-Aha,végre.-majd hirtelen egy puszit nyomott a számra,ami egy kicsit meglepett.

-Ezt miért kaptam?-kérdeztem mosolyogva.

-Csak mert szeretlek.-simogatta meg az arcom mosolyogva.

-Oké...-majd felnevettem.

-Jaj,tényleg megakartam kérdezni,hogy mit kérsz szülinapodra?-én csak mosolyogtam azon,hogy most jut eszébe. Felágoskodtam és a füléhez nyomtam a szám.

-Téged....-suttogtam a fülébe.Majd bezártam az ajtót,mivel csak egy lépésre álltunk tőle.

-Biztos?-kérdezte huncut mosollyal.Én csak bólintottam a fejemmel,mire Olivér egyből egy csókkal letámadott.Kezemet tarkójánál kulcsoltam össze,ahol néha bele túrtam a hajába.Minél lejjebb ért keze a testemen,annál közelebb húzott magához.Mikor a fenekemhez ért felkapott és megtartott.A derekán összefontam lábaim,hogy segítsek neki a megtartásomban.Ajkaink egy pillanatra se távolodtak el egymástól.Elindult velem az ágy felé,majd hirtelen,de gyengéden ledobott az ágyra.Ő fölém mászott és úgy folytattuk.Egy pillanatra elvált ajkaimtól.

-Szeretlek és vigyázni fogok rád.-nézett határozottan a szemembe.Legszívesebben sírtam  volna az örömtől,de nem akartam.Újra heves csókolózásba kezdtünk.Meleg keze elkezdte simogatni a hasam és egyre feljebb ment.Amikor a melltartómhoz ért,levette a felsőmet és eldobta az egyik sarokba.Nehézkesen de utána a melltartómat is.Elkezdte csókolgatni a nyakam majd egyre lejjeb ment.Melleimnél megállt és ott kényeztetett egy kicsit.Eközben levettem Oli felsőjét.Ekkor jutott eszembe valami.

-Oli van nálad...-folytattam volna,de ő közbe vágott.

-Van,én mindenre gondolok.-mosolygott majd megnyugodtam.Akkor vetettem pillantást a testére.Izmos volt,de még sem kigyúrt.Pont az ideálom.Kigombolta nadrágom egyetlen gombját majd azt is levette rólam és eldobta egy másik sarokba.Csókunk még mindig tartott,csak néha tartottunk szünetet,hogy lenyugodjunk.Elkezdte simogatni a combom.Először külső részét,majd belső részét is.Élvezetemnek jelet is adtam,mivel néha felnyögtem. 

-Nem bírom tovább...-mondta kicsit lihegve Olivér.Bólitottam neki majd megtörtént aminek meg kellett történnie, és amit megismerkedésünk óta várok. Mikor már mindketten elfáradtunk egy utolsó csókot adtunk egymásnak.Ő kiterült én pedig hozzá bújtam.

Arra az estére örök életemben emlékezni fogok.Életem legszebb szülinapi ajándéka volt...

Érdekes pár nap

16.rész

-Sziasztok!-köszöntem oda nekik lihegve-Hát ti?
-Jöttünk meglátogatni.

-Aha,az jó.Oké,gyertek be.Jaj,amúgy ő Olivér.-mutattam az említett személyre.

-Jó napot!-köszönt illedelmesen Olivér,ő nem volt annyira kifulladva a futástól mint én,ő sokkal jobban bírja.

-Elég a szia!

-Jaj akkor jó.

-Lehet kicsit meg fogtok lepődni,de....-majd kinyitottam az ajtót.Abban a pillanatban mindenki ott volt a nappaliban.Ők csak tátott szájjal néztek körbe a fiúkon,és Roxin.

-Fiúk,ő itt az anyukám és testvérem Szandi.-mutattam őket be miközben beljebb mentünk.

-Ők pedig balról jobbra:Sziki,Bence,YaOu és Roxit már ismeritek.

-Jó napot!-köszöntek  egyszerre.

-Elég a szia.-mondta kedvesen anyukám.-

Oli,segítesz nekik felvinni a csomagokat?-fordultam  felé.

-Persze.-majd anyukámékkal felmentek az emeletre az én szobámba,ahol Oli letett nekik két matracot az ágyam mellé.

-Nem tudnak róla,hogy van pasim,ezért ne mondjatok rólam és Oliról semmit se előttük,jó?Kérlek!-suttogtam a többieknek halkan.

-Oké!-felelték egyszerre.Majd én is felmentem hozzájuk.Oli már a saját szobájában volt.Gyors benéztem hozzá,hogy megmondjak neki valamit.

-Akkor amíg itt lesznek nem alszok itt nálad,rendben?-suttogtam neki.

-Oké.De akkor puszit se kapok?-kérdezte gyerekes hangon.Nem tudtam ellen állni neki ezért gyorsan egy puszit nyomtam a szájára.

-Elég?

-Elég...-mondta elégedetten.Egy mosollyal az arcomon távoztam a szobájából és átmentem anyumékhoz.

-Abba a szekrénybe pakolhattok.-mutattam arra a szekrényre amiben nem volt semmi cuccom.-Amúgy meddig maradtok?

-Nyugi csak 3 napra.-mondta mosolyogva Szandi miközben pakolt a szekrényébe.

-Aha,oké.-kicsit megnyugodtam,hogy csak 3 napra jöttek,de már előre féltem,hogy nem fogom kibírni Olivér nélkül.Aznap egész jól bírtuk Olival,hogy ne öleljük egymást,hogy ne adjak neki puszit vagy csókot.Minden olyan volt,mint azelőtt,mielőtt összejöttünk volna.Este nem tudtam elaludni.Rossz volt,hogy nem feküdt senki mellettem.Lementem egy kis tejért,régen attól aludtam el.Meglepődtem,hogy szerelmem  is ott volt.

-Hát te?-kérdeztem meglepetten miközben a hűtő felé mentem.Ő a pultnak volt dőlve és ő is itta a tejet.

-Nem tudtam elaludni.Hiányoztál mellőlem.-mondta szomorú fejjel.Eközben én kivettem a tejet és öntöttem egy kicsit egy pohárba.Ittam egy kicsit majd odamentem hozzá.-

Nekem is rossz nélküled...-fogtam meg az arcát.-3 napot csak kibírunk.-majd egy puszit nyomtam a szájára.

-És ha valamelyikük fel kel?-kérdezte meglepetten.

-Ilyenkor biztos,hogy nem kelnek fel...-öleltem át,ő egy puszit nyomott a fejemre.Felnéztem rá,ő elkezdte a hajam a szemem elől elsimítani.Elmosolyodtam,mire ő is.Gyengéd csókot adott.Olyan volt mintha már 1000 éve nem csókolt volna meg.Abban a pillanatban jöttem rá mennyire szeretem és soha nem akarom elveszíteni.

-Rendesen belefáradtam a csókba...-szakadt el a számtól Olivér.
-Ennyire fárasztó vagyok?

-Nem te,csak a vad csókod...-majd újra megcsókolt.

-Szerintem most már fogok tudni aludni.Jó éjt!-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Jó éjt!-köszöntem el én is.Megittam még a maradék tejet és én is vissza mentem a szobámba.Tesómék ugyanúgy feküdtem ahogy elhagytam őket,megnyugodtam.Gyorsan lefeküdtem az ágyamba és hamar el is aludtam.Másnap reggeli közben megbeszéltük,hogy megnézünk egy vígjátékot.Én,Oli,anya és Szandi.A többieknek el kell menniük valahova.A film vicces volt,de romantikus is.Legszívesebben oda bújtam volna Olivérhrz,de nem szabadott.

-Mindjárt jövök.-szólaltam meg hirtelen a film közben.Felálltam és felmentem a szobámba.Nem tudom miért mentem fel,lehet hogy azért,hogy megvárjam,hogy Olivér feljön.Nem tudom.

-Bejöhetek?-suttogta Oli.

-Hát te?Persze!-suttogtam neki vissza.

-Gondoltam fel jövök utánad,hogy egy kicsit kettesben legyünk.-majd odajött hozzám.

-Jó ötlet volt...-folytattam volna,de magához húzott és megcsókolt.Kezei egyre lejjebb csúsztak,addig amíg a fenekemig nem ért.

-Huncut...-mosolyogtam rá,mire ő is mosolygott.Újra megcsókolt volna,de ekkor valaki megszólalt.

-Tudtam...-állt az ajtóban Szandi összefont karokkal.Oli nem engedett el,pedig én legszívesebben elmentem volna.

-Mikor tervezted elmondani?-kérdezte még mindig komolyan-Csak vicceltem te!Olyan kis cukik vagytok.-jött oda már mosolyogva.

-Öhm....anyunak ne mond el jó?-kértem meg őt.-Majd én elmondom neki...holnap.

-Oké.De most itt hagylak kettesben titeket.-majd egy kis huncut vigyor húzódott az arcára és kiment.

-Akkor holnap fogunk beszélni anyukáddal?-kérdezte meglepetten Olivér.

-Igen,de nem lesz,olyan rossz,nyugi.-majd adtam egy puszit az szájára.Erre ő belemarkolt a fenekembe és még jobban magához húzott.A pusziból szenvedélyes csók lett.Nem akartam abba hagyni,de a többire még nem készültem fel.Így elszakadtam a szájától.

-Inkább menjünk le,vagy anya rá fog jönni...-mondtam kicsit szomorúan.

-Oké....-sóhajtott fel Olivér.Majd lementünk.Mire a filmnek vége lett már este volt.Nem sokkal később a többiek is haza jöttek.Másnap még reggel leültünk beszélni anyuval,mert már délben el kellett indulniuk a reptérre.

-Szóval....sajnálom,hogy nem mondtam el,de...én és Oli járunk.És tudom,hogy el kellett volna mondanom,de nem mertem.De én nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni.-mondtam egy kicsit félénken.

-Nem is tudom mit mondjak....-kezdte el komolyan-Az tényleg baj,hogy nem mondtad el,de látom,hogy szereted és nem néz ki rossz fiúnak.Úgyhogy megbocsájtok.- megkönnyebülve sóhajtottam fel.

-És már csináltátok?-kérdezte mosolyogva.Nekem csak vörös lett a fejem.

-ANYA!!!-kiáltottam fel kínosan.Majd Olivérre néztem,akit fojtogatott a röhögés.

-Jó,tudom ez nem rám vonatkozik,de most már mennünk kell.-felállt majd megölelt egy puszit nyomott az arcomra.

-Vigyázz magadra!-majd Benny elvitte őket a reptérre.

-Ez meglepett...-sóhajtottam fel.

-Az,hogy megkérdezte?-kérdezte röhögve Olivér.

-Igen röhögj csak,de azt felejtsd el,hogy ma kapsz puszit.-indultam volna felfelé,de Ő megfogta a csuklóm,megfordított és egy csókot lehelt a számra.

-Azt nem mondtad,hogy csókot nem kapok.-mondta elégedetten.

-Nem valósítsuk meg amiről anyukád beszélt?-simogatta arcom.

-Na arra várhatsz!-sarkon fordultam és fel mentem.Elpakoltam a matracokat amin a tesómék aludtak,majd lepihentem egy kicsit.Végre együtt lehetek Olival amikor akarok..........