Dupla randi

20.rész


Pár nap múlva hangos ajtó kopogásra keltem fel.-Nyitom!-kiabáltam a lépcsőről.Azt se tudtam hány óra.-Hát te meg?-néztem meglepetten Márkra.A buli óta nem láttam,de azt hittem nem is fogom.
-Máárk!-kiáltotta Roxi a lépcsőről mikor meglátta őt az ajtóban.Lerohant és egy hosszú csókot nyomott a szájára.Én csak tátott szájjal néztem őket.
-Öhm...-vakartam a fejem-Ti most...?

-Járunk.-szakadt el Roxi Márk ajkaitól.Cukik voltak együtt.
-Amúgy,mi járatban ?-fordultam Márk felé.
-Hát,én akartam felkelteni a kincsem,de úgy látszik későn jöttem.Máskor hamarabb jövök.-puszilta meg a homlokát.
-Na, akkor ha már itt vagy csinálhatsz neki reggelit,meg nekünk is.-mondtam neki boldogan.
-Ha Roxi is segít!
-Neked szívesen.-ők elmentek a konyhába ügyködni én meg vissza mentem Olivérhez.
-Még mindig alszik?-suttogtam magamnak.Lassan mellé feküdtem és csókolgatni kezdtem,hogy fel kelljen.
-Jó reggelt!-köszöntött kómásan.
-Szia!Tudod hány óra?
-Nem,mennyi?
-Még csak fél 8.-mosolyogtam rá.
-Mennyi?!-pattant fel az ágyban.
-Na,gyere vissza!-húztam őt vissza mellém-Amúgy tudtad,hogy Roxi és Márk járnak?-Ő csak kómásan bólintott.-Mi van,csak én nem tudtam róla?-háborodtam fel.
-Sziki már áldását is adta nekik.
-Chh...Én mindenről lemaradok?
-Szegénykémet mindig kihagyják mindenből.-ölelt át.
-Igen,engem mindig.-játszottam durcázást.Egy idő után éreztem valami finom illatot ezért elindultunk le Roxiékhoz.
-Ez nagyon jól néz ki.-néztem a reggelit.Tükörtojás volt baconnal,de nagyon étvágygerjesztőnek nézett ki.
-A legtöbbet én csináltam!-dicsekedett kedvenc barátosném.
-Mit te?Én is sokat csináltam!
-Igen te is.-puszilta meg őt miközben mi neki kezdtünk az evésnek.-Jaj tényleg!Arra gondoltunk Márkkal,hogy nem-e jöttök el velünk egy dupla randira?
-Dupla randi?-kérdeztük egyszerre Olivérrel teli szájjal.
-Aha,elmennénk valami cuki kis étterembe,aztán ha akartok el mehetünk sétálni egy parkba.-mondta lelkesen Dara.
-Jól hangzik.Elmegyünk?-fordultam szerelmem felé.
-Aha,tetszik a terv.
-Mikorra legyünk készek?-fordultam újra Roxi felé.
-6-kor megfelel?-beleegyezésként egyszerre bólintottunk Olivérrel.-De csinik legyetek ám!
-Ugye nem kell zakó?-kérdezte Oli mielőtt még fel ment volna.
-Elég az ing!-kiabálta Roxi a konyhából.Én elmentem a szobámba könyvet olvasni.Mikor már nem volt kedvem olvasni már 5 óra volt.Lezuhanyoztam majd kerestem valami csini ruhát.Egy fekete,pánt nélküli ruhát választottam.Hajamat kivasaltam és feltettem egy kis sminket.Reménykedtem,hogy tetszeni fog Olivérnek. Felvettem a kedvenc fekete magassarkúmat.Kicsit inogtam benne,de egy idő után profiként mentem benne.Mikor leértem a lépcsőről szerelmem már ott állt és nézett mosolyogva.Kicsit kínosan éreztem magam,de én is mosolyogtam.
-Mi az?Nem tetszik?-mentem oda szomorúan hozzá.
-De,sőt.-simogatta az arcom.-Gyönyörű vagy!-bókolt nekem.
-Köszi!-adtam neki egy puszit.
-Na,mehetünk?-jöttek le Roxiék együtt.
-Aha!Majd jövünk!-kiáltottam még vissza a többieknek.Most Márk vezetett,Roxi ült mellette az anyósülésen.Én kézen fogva ültem hátul Olivérrel.

Egy elegáns étterem előtt álltunk meg.Annyira más volt az az étterem,mert itt senki se törődött azzal,hogy a többiek rajtam kívül sztárok.Egy kicsit kívül állónak éreztem magam.Leültünk egy négyes asztalhoz. Mellettem Olivér,előttem Márk,ő mellette pedig Roxi ült.Kicsit drágák voltak az ételek,de mivel a fiúk fizetik ezért tök mindegy mit választok.
-Oké,én elmegyek WC-re...-szólalt meg hirtelen Olivér és Roxi egyszerre,majd egyszerre elindultak a WC-k felé.Eközben megrendeltük helyettük is az ételt.
-Na,fordítsuk komolyra a szót.-néztem komolyan Márkra,de nem bírtam sokáig,mert ő csak mosolygott a komolyságomon.-De most tényleg.Ugye nem tervezel semmi rosszat Roxival?
-Nem.Szeretem őt és nem akarom elveszíteni.-mondta már ő is komolyan,miközben már kihozták az ételeket.
-Akkor jó.Ajánlom is!-majd elmosolyodott és neki kezdtünk az evésnek.Közben megjött Olivér a WC-ről.Nem sokkal később Roxi  is.
-Na,meg könnyebültetek?
-Aha,otthon nem volt időm elmenni.-ők is neki kezdtek az evésnek,majd miután mindannyian végeztünk úgy döntöttünk,hogy nem megyünk el sétálni.Senki se volt kedve.A fiúk fizettek majd haza mentünk.
Épp indultam fürödni mikor Olivér bejött a szobámba.
-Nem fürdünk ma együtt?-nézett rám boci szemekkel.
-Miért akarsz hirtelenjébe velem fürödni?-fordultam felé.
-Rossz előérzetem van.
-Hogy-hogy rossz előérzet?-nem értettem miről beszél.
-Azt érzem,hogy valamilyen oknál foga el foglak veszíteni.-szomorúnak nézett ki.
-Jó fürödjünk.-mosolyogtam rá amit viszonzott.Meglepődtem azon amit mondott.
A kádam nagy volt,amiben egyedül magányos voltam.Most Olival úgy feküdtünk ahogy az ágyban szoktunk.Nem bírtam másra gondolni,csak arra amit mondott.Vajon miért gondolja azt,hogy el fog veszíteni?Miért akarnék vele szakítani?Talán titkol előlem valamit,amit nem szabad tudnom?Nem tudom mit gondoljak.A vállán feküdtem és úgy néztem fel rá,hátha a szemében látok valamit.De csak az ő szempárjával találkoztam.
-Nem biztos,hogy elveszítelek.-mondta mosolyogva,de láttam rajta,hogy legszívesebben nem mosolyogna.
-Akkor miért kell ijesztgetni?-kérdeztem szomorúan.
-Nem kellett volna elmondanom...-már eltűnt a mosoly az arcáról.Én adtam neki egy hoszzú,szenvedélyes csókot,hátha tényleg szét megyünk.Reménykedtem benne,hogy nem..........