Miért?!

27.rész

-Mi a?!-csattantam fel, mire mindkét szempár rám szegeződött.

-Dorina, ez … - jött felém Olivér.

-Ne. Érj. Hozzám. -hátráltam szobám felé.

-Kérlek hallgass meg!- dörömbölt már bezárt ajtómon.

-Minek?- kiáltottam vissza sírva. Már a földö ültem, arcom kezeimbe temetve.

-Mert ez nem az volt aminek látszott!

-Csak tudom mi az a csók és mi nem!

-De….ez semmi ahhoz képest amit te csináltál!- hangja már dühös volt.

-Miért,mit tettem?- pedig jól tudtam mire gondol.

-A hátam mögött lefeküdtél, a legjobb barátnőd pasijával.-megtorpantam.Még a sírás is elállt arra a percre.Ez tényleg nagyobb bűn,de ő nem látta mikor az történt,de én a saját szememmel láttam azt a csókot.

-De rajtad látszott,hogy élvezted,én egy cseppet se…-halkultam el a végére.

-Na persze. Attól még, hogy nem voltál magadnál még lehet,hogy élvezted.És igen én élveztem a csókot…-ezzel a mondattal összetört bennem minden.Lassan felálltam és kizártam az ajtót.

-Legalább ezt ne mondtad volna.-csattant kezem az arcán.Próbáltam a szemébe nézni,de akárhányszor ránéztem az a kép ugrik be ahogy ott nyalják falják egymást.

-Sajnálom… a düh beszélt belőllem.-hangja már nyugodtabb volt.- Tudod,hogy mindennél jobban szeretlek…

-Hát már kételkedek.-vágtam szavába.

-Csak legalább engedd,hogy elmondjam mi történt.

-Ki tudja,hogy igazat mondasz-e.

-Akkor majd én elmondom.-jött oda Ágota is.-Tudod jól,hogy én szerelmes vagyok Olivérbe.És akkor amikor nemrég megtudtam, hogy ti jártok, valahogy elgurult az agyam. Sose voltam ilyen,de megfenyegettem őt, hogy ha nem csókol meg akkor címlapra viszem,hogy egy háttértáncossal kavar.De én igazából akkor se mondtam volna el soha senkinek,hogy mi van köztetek,ha nem csókol meg,csak…legalább egyszer az életben meg akartam ízlelni az ajkait.Nem akartam,hogy megtudd ezt a csókot,mert nem akartam köztetek viszályt okozni. De sajnos így alakult.- hajtotta le fejét. - Tényleg nagyon sajnálom.-nézett vissza rám könnyes szemekkel.Sóhajtottam egy nagyot majd bele kezdtem…

-Nem tudom miért,de valahogy el hiszem azt amit mondtál.-néztem Ágotára.-De te veled…

-Akkor én inkább most már megyek.-mutatott Ágota az ajtóra.

-Vigyázz az úton!-szóltam még utána,majd egy apró mosollyal az arcán eltűnt.Tényleg kedveltem őt és reméltem,hogy igaz a történet…

-Nos…-fordultam újra Olivér felé.-Jobb lenne…ha most tartanánk egy kis szünetet.

-De hát miért?-esett kétségbe-Nem tudnánk megbeszélni?

-Ezen nincs mit megbeszélni.Most is…szükségem van egy kis időre,úgy mint anno.Rendben?-kezdtem könnyezni.

-Legyen.Remélem most is olyan hamar döntesz,mint akkor.-még azt megengedtem neki,hogy egy puszit nyomjon a homlokomra és lement,én pedig vissza a szobámba.

Úgy dőltem az ágyra,mint egy rongybaba.A könnyeim csak folytak patakokban arcomon.Nem gondoltam volna,hogy egyszer így fogok egy fiú után sírni.De miért?Miért kell elveszítenem egyszerre a két legfontosabb személyt számomra?Miért pont most történik minden?Ilyen szerencsétlen csakis én lehetek.Így jutottam arra,hogy meglátogatom Roxit.Rendbe hoztam magam,fogtam egy taxit és elindultam a kórházba. Bent láttam az ablakból,hogy valaki áll az alvó Roxi mellett és hozzá beszél. Odamentem halkan az ajtóhoz és hallgatóztam.

-Te buta kis Roxi…-hallottam Kornél hangját.-Hogy tudsz ilyen hamar bele szeretni bármilyen fiúba?Elfogatsz tőle mindent és még azt hiszed, hogy jó fiú és még, hogy szeret is.- nevetett fel halkan,de gonoszan.Van egy tervem.Benyitottam hozzá.

-Tudtam,hogy te tetted.-fontam össze karjaim.

-Ügyes kislány,tudsz hallgatózni.-mosolyodott el gonoszan.

-Oké,hogy bedrogoztad,de miért?

-Nem mindjárt drogoztam be,hanem először leitattam,és utána adtam be neki a drogot.

-Ugye tudod,hogy fel tudlak jelenteni?

-Nem,tudsz,mert nincs bizonyítékod.

-De van.-vettem elő telefonom.-Az egészet felvettem,szóval saját magad vallotad be,hogy bűnös vagy.-nyomtam meg a leállító gombot.-Pápá Kornél.-sétáltam ki büszkén mellette. Egy gond letudva…

Megláttam Marcit a röntgen szoba előtt,vagyis épp akkor jött ki, így oda mentem hozzá.

-Szia!Veled meg mi történt?-keze be volt fáslizva és vállához volt kötve.

-Csak egy kis húzódás.-mosolygott.-És te mit csinálsz itt?

-Roxinál voltam bent.-mutattam ajtója felé.-Nem jössz át hozzánk egy kicsit?Rég voltál nálunk.

-Épp oda indultam.-nevette el magát.-Akkor menjünk.-tette fel tutyiját és elindultunk.Útközben megálltunk a rendőrségen és leadtam a hang felvételt.Sajnos Remélem jó sikáig a börtönben lesz. Donghonak erről a dologról nem mondtam semmit,de nem is nagyon kérdezősködött.Egész utat elhülyültük,jó volt újra vele lenni.

-Kérsz valamit enni vagy inni?-indultam el otthon a hűtő felé.

-Főzzél nekem valamit.-használta kiskutya szemeit.

-Hmmm….spagetthi jó lesz?

-Tökéletes.-előkészítettem gyorsan a hozzá valókat.-Olyan jó neked,hogy tudsz főzni.

-Akkor gyere és nézd,hogy csinálom és ezt legalább tudni fogod.-ajánlottam fel.

-Oké.-ugrott egyet a kis bolond,amin muszály volt nevetnem.Ép kezével rátámaszkodott mellettem a pultra,fejét vállamra helyezte és úgy nézte ahogy főzök.Kicsit zavarba hozot,de megszoktam.Minden lépést,szóról szóra elmondtam neki,hogy jól megjegyezze.Azt mondta ha következőnek átmegyek hozzá,ezt fog nekem főzni.Kíváncsi leszek…

-Öhm…tudsz nekem segíteni egy kicsit?-nézett rám kérlelően.Jobb keze volt bekötve,az amivel enni szokott.Így nekem kellett őt etetnem.Olyan volt,mint egy kisgyerek.

-Na,finom volt?-adtam be neki az utolsó falatot.Hüvelykujja felmutatásával jelezte,hogy igen.

-Helló…sztok.-jött le Olivér a lépcsőn.Meglepődött arca volt,gondolom nem számított Marcira.-Te mióta vagy itt?

-Nemrég jöttem vele haza.-mutatott rám.

-Miért hol voltatok?-flegmult be.Ha így akar játszani,akkor játszunk így.

-Kórházban,de nem mintha közöd lenne hozzá.-fordultam vissza Marcihoz.

-Chh….-ment vissza sértődötten a szobájába.

-Összevesztetek?-nézett rám kérdőn.

-Hát….mondhatjuk.Rajta kaptam,hogy egy másik lánnyal csókolózik.-hajtottam le a fejem.

-Jaj szegénykém.Gyere ide!-tárta ki ép karját.Odabújtam hozzá,amilyen erősen csak tudtam.Biztonságban éreztem magam,jó érzés olt karjai közt lenni.

-Szóval újra szabad a pálya.-engedett el mosolyogva.

-Az.-mosolyodtam el én is.

-Próbálkozhatok?

-Próbálkozhatsz.

-Akkor jó.Tényleg…Fordulj meg,van egy kis ajándékom.- kíváncsian megfordultam.Hajamat feltűrte és egy nyakláncot tett a nyakamba.

-Jézusom,ez gyönyörű.-fordultam vissza,vele szembe,miközben a nyakláncon lógó medállt néztem.Egy gyönyörű,ezüst hangjegy lógott rajta.-Ezt miért kaptam?

-Most voltunk Angliában és egy kis szuvenír neked.Tetszik?-csillogtak szemei.

-Nagyon,köszönöm!-öleltem át.-Tényleg akarsz még próbálkozni?-búgtam mellkasába.

-Igen,mert még mindig úgy szeretlek,mint akkor és ez nem fog megváltozni.-nézett szemembe.-Na jó,ez nagyon nyálasra sikeredett.-nevettük el magunkat.Láttam a szemében,hogy nem hazudik,hogy még mindig úgy érez és eldöntöttem,hogy megpróbálok bele szeretni.

-Jaj,a fenébe…-nézett órájára.-Nekem most mennem kell.Majd még találkozunk.-indult el kifelé.

-Várj!-fogtam meg pólója alját.Megfordult,mire én egy gyors puszit nyomtam arcára.-Vigyázz magadra!-néztem gyönyörű íriszeibe.-Nem akarom,hogy komolyabb bajod legyen.-mutattam kezére.

-Nem lesz,ne félj.-mosolygott.-Na,szia!-intett majd kinyitotta az ajtót.Majdnem neki ment az ajtóban álló 4 fiúnak.-Sziasztok!-tűnt el Marci egy perc alatt.

-Oli,gyere mennünk kell!-kiabált fel Benny a fülem mellett.

-Indulhatunk.-jött le a lépcsőn.

-Hova mentek?-kíváncsiskodtam.

-„Nem mintha közöd lenne hozzá.”-utánozott engem lányos hangon Olivér.

-Nem téged kérdeztelek,amúgy meg nem kell megjátszanod,hogy ilyen a hangod.Mindenki tudja,hogy milyen alapból.-már szólásra nyitotta a száját,de Szikimegelőzte.

-Fodrászhoz megyünk,amúgy…Majd ha haza jöttünk szépen elmesélsz nekem mindent.-mutatott először rám majd Olivérre.

-Ezen nincs mit mesélni.-halkultam el.

-Akkor nem kell.-sóhajtott.Na de most szia!-mondták az utolsó szót együtt,persze Olivér kivételével.Nem tudom,hogy most Olivér miért bunkózik.Ő csinált most rosszat,nem én.Egyszerűen nem értem a fiúkat…

1 óra múlva toppantak be a fiúk.Nem sok változást tapasztaltam. Naggyából mindenkinek olyan maradt a haja mint eddig volt csak kicsit rövidebb. Ja és Olinak szőkébb lett. Majd beszélnem kell Marcival arról amit iránta érzek.Sajnos ebből nem lesz semmi….