Hailihóóó :)

 Sziasztok! Sajnálom hogy 2 hónapig nem adtam életjelet magamról, de sajnos megvolt az oka. Mindenkit megnyugtatok, hogy még életben vagyok. Remélem, hogy ezután még ugyanúgy fogjátok olvasni a blogomat és nem untátok meg a hosszú várakozást. Igazából az ihletem is elszállt egy kicsit, de összeszedtem magam és megírtam az új részt, ami hála istennek kicsit hosszúra sikeredett. Már a következő részt is megírtam, de azt még nem rakom fel egyből, emésztgessétek csak ezt a rész. Köszönöm szépen, hogy kitartottatok és hogy olvassátok a blogomat. Ígérem, hogy most már rendszeresen fogom hozni az új részeket.

Ui.: Pár lelkesítő kominak azért örülnék, csakhogy megnyugodjak, hogy nem vesztettelek el titeket kedves olvasók :)))



Csalódás

21.rész


Reggel megint hamarabb keltem fel,mint Oli,de most csak nyomtam egy puszit az arcára és levánszorogtam a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem oda a többieknek még félig csukott szemekkel.
-'Reggelt!-köszöntött Roxi. Olivér kivételével mindenki ott volt a konyhába,de ők nem köszöntek.Roxin is látszott,hogy nem nagyon akart megszólalni.Csináltam volna valami rosszat és ezért dühösek lennének?Nem emlékszek ilyenre.Ekkor a nappaliban lévő asztalra tévedt a tekintetem.
-Már megjött a "Trendy!" heti száma?-kérdeztem boldogan,pedig tudtam a választ.
-Várj Dorina,ne nézd meg!-kiáltott utánam Roxi,de én már kezemben tartottam az újságot.
-Mi a...?-csattantam fel a címlapot meglátva.Először tátott szájjal néztem a címlapot,azután sorba jöttek az érzelmek.Nem tudtam,hogy most dühbe guruljak vagy kezdjek zokogni.Nem értettem,hogy hogyan történhetett az ami a képen van.Jaj és hogy mi volt a címlapon?Hát ez:

És egy boldog kis címszalaggal:"Szerintetek édes az új sztárpár? Olivér és Barbi. Amint elolvastam a címszalagot,ledobtam a földre az újságot és csak bambultam magam elé üres tekintettel.Próbáltam feldolgozni azt amit láttam.Sírni lett volna kedvem,de a könnyek nem akartak előbújni.
-Hát itt meg mi van?-törte meg a csendet Olivér.Hangja hallatán a hideg futott végig a hátamon.A könnyeim patakokban kezdtek el folyni.Lehajtott fejjel indultam el felfelé.Senkire se néztem rá,Olivérre meg főleg.Felmentem a fürdőmbe és megmostam az arcom,hogy ne lehessen látni azt,hogy sírtam,de nem segített.Amint rendbe szedtem magam,újra elkapott a zokogás.
-Mi a baj?-szólalt meg Oli hirtelen az ajtóban állva.Én felkaptam a fejem majd ránéztem.
-Ch,vajon mi bajom lehet?-flegmáskodtam.
-Arra a Barbis sztorira gondolsz az újságban?-én újra lehajtottam a fejem,már nem voltam képes a szemébe nézni.Benne is csalódtam,tudtam,hogy csalódni fogok...-Az csak félreértés volt.A showban volt az a feladat,hogy játsszuk el.Mindenkinek el kellett,nem csak nekem.-Ahogy mondta a hangja egyre dühösebb lett.
-Akkor a többiek miért nincsenek a címlapon?Miért csak Barbi és Olivér páros van?-mondtam gúnyosan.Képtelen voltam belenézni szemeibe.
-Honnan tudjam?-kérdezte már dühösen-Biztos csak ezt a sztorit akarják felfújni,vagy mit tudom én...-odajött hozzám,egyik kezét vállamra tette amivel maga elé fordított.Meg akart volna csókolni,de én elfordultam.
-Nem akarok azzal a szájjal csókolózni,ami más lány száját csókolta...-majd elindultam kifelé,de Ő megfogta a kezem,de én nem fordultam meg.
-Kérlek bocsáss meg.Az nem volt csók,a szánk nem ért össze.Én csakis téged csókollak,máshoz hozzá sem érnék.Kérlek,ne menj el...-mondta már szomorkásan.
-Csak kiszellőztetem a fejem...-elengedett majd kiment a szobámból.Gyorsan átöltöztem.Egy térdnadrágot és egy pulcsit vettem fel.Kapucniját felraktam a fejemre úgy mentem le a többiekhez.Elraktam egy kis pénzt is,hogy be tudjak ülni egy kávézóba.Telefonom nem vittem,úgyis tudják,hogy majd haza jövök.Se szó,se beszéd csak úgy el mentem.
Sétáltam pár utcát mikor megláttam egy kis kávézót ahol nem voltak sokan.Ahhoz képest,hogy kevesen voltak jó helynek tűnt.Végig néztem a kávézóban,hogy hova üljek le.Az egyik asztalnál Marci tekintetével találkoztam.Ő intett a kezével,hogy üljek oda hozzá.Egy kétszemélyes boxban,egy kicsit hátrébb ült.
-Szia...-huppantam le elé.
-Szia,hát te?-kérdezte meglepve,miközben megitta utolsó csepp kávéját.
-Csak kiszellőztettem a fejem.-próbáltam mosolyogni.
-Miért baj van?-nézett szomorúan.
-Nem,nincs,dehogy...-hadonásztam a kezemmel.Ő csak kicsit felhúzott szemöldökkel nézett,ami azt jelentette,hogy rájött,hogy hazudok.
-Olivérrel kapcsolatos?-én csak bólintottam egy aprót-Láttad az újságot?-a sírás kerülgetett amit ő is észrevett.
-Gyere elviszlek hozzám,ott kisírhatod magad.-ajánlotta fel mosolyogva.
-Oké.-mosolyogtam én is.Kifizette a kávéját majd elindultunk a háza felé.Csak egy utcán kellett átmennünk és ott voltunk.
-Te nem a többi BTS taggal laksz együtt?-kérdeztem meglepetten miközben mentünk beljebb.
-Mi nem együtt lakunk.Én és Ádi egyedül,Kevin Ervinnel és Krissel lakik együtt,Szabi pedig Henry-vel.-sorolta fel miközben leültünk a nappaliban.
-És nem vagy magányos?-én a kanapén,Marci pedig előttem ült egy fotelben.
-Néha....-mosolygott aranyosan-Na,de most rólad.-komolyodott el-Szóval láttad te is újságot.-bólintottam és újra a szemem előtt volt a kép.Kerülgetett a sírás,de nem akartam mindjárt az első szónál zokogni,ezért vissza fojtottam.-Olivérrel már beszélték róla?
-Igen,de...-egyszerűen nem bírtam folytatni,a könnyek előjöttek és nem bírtam abbahagyni.Arcomat kezembe temettem,nem akartam,hogy így lásson.A kanapé egy kicsit besüppedt,mert Marci átült mellém.Magához húzott és teljes erejével ölelt át.Én is átöleltem,hátánál belemarkoltam a fölsőjébe,fejem pedig mellkasába fúrtam.
-Nyugi,minden rendben lesz,ne félj....-nyugtatgatott,miközben hátam simogatta.Felemeltem a fejem,nem akartam jobban eláztatni a felsőjét a könnyeimmel.
-Ha valami baj van hozzám mindig jöhetsz jó?-törölte le könnyeimet hüvelykujjaival .Bólintottam egyet,mire ő egy hosszú puszit nyomott a homlokomra.Elvörösödött és bocsánatot kért,de engem nem zavart a puszi.Többre nem emlékszek,csak arra,hogy elnyomott az álom.

~ Olivér szemszöge ~
 
Egy óra múlva elmentem megkeresni Dorinát.Sétáltam pár utcát,de nem találtam sehol.Gondoltam felhívom Marcit,hogy nem-e látta valahol.
-Nálam van.-vette fel a telefont.
-Neked is szia.Akkor felugrok jó?
-Aha,oké.Cső!
-Cső!
Leraktam a telefont és azonnal elindultam Marcihoz.Útközben azon gondolkodtam,hogy mit mondjak Dorinának.Tudom,hogy félre érthető helyzet volt,de pont ő miatta nem csókoltam meg Barbit.Nem is vagyunk jóban ahhoz,hogy megcsókoljam.
Be se csöngettem úgy mentem be Marcihoz.Dorina a kanapén aludt,Marci meg a kanapé mellett ült és simogatta Dorina arcát.Nem volt jó így látni őket ,de tudtam,hogy Dorina csak rám és ő rá számíthat.Marci felállt és odajött hozzám.
-Remélem elégedett vagy.-mondta szúrós szemmel.
-Hol lennék elégedett,ha miattam sírt.-dühös voltam,de nem akartam kiabálni nehogy Dorina felkeljen.
-Akkor átgondolhattad volna,hogy mit csinálsz.
-Nem mondhattam,hogy "bocs nem lehet,mert barátnőm van".Kérdezősködtek volna,és mindent el kellett volna mondanom.
-Mondhatta volna,hogy simán nem akarod és kész.
-Argh,ez te.....nem érted.-keltem ki magamból.
-Muszáj kiabálni?-kelt fel a kanapéról Dorina.
-Dorina,én sajnálom tényleg,én csakis téged szeretlek,mást soha az életben nem csókolnák meg.-fogtam meg a kezét és néztem a szemébe,de ő nem nézett a enyémbe.Csalódott bennem ezért nem mert a szemembe nézni.
-El hiszem,de...-nézett bele a szemembe-szükségem van egy kis időre.
-Szóval az előérzetem igaz volt...-engedtem el a kezét-Akkor te most szakítani akarsz?
-Egy időre.Ha el tudom felejteni az egészet akkor visszamegyek hozzád,de ha nem akkor el kell felejtenünk egymást...-láttam,hogy a sírás kerülgeti,de erősnek akart látszani.Ezért is szerettem annyira.
-De addig hol leszel?
-Ha akarsz itt maradhatsz nálam.-ajánlotta fel hirtelen Marci.
-Akkor addig itt maradok.Amúgy is hozzád egy gyönyörű,jó alakú sztár illik,nem én...
-Jól van,értem....-mondtam szomorúan-De amíg téged vissza nem kaplak addig másra rá se nézek.-Ezzel elmentem,mást már úgyse tudtam volna mondani.

~ Dorina szemszöge ~
 
Nehéz volt kimondani a dolgokat,de ezt kellett mondanom neki.
-Nem baj,hogy itt maradok?Tényleg nem leszek a terhedre.
-Nem semmi baj,addig maradsz amíg akarsz.-mosolygott kedvesen.Melegséggel töltött el ahogy mosolygott.
-Majd eldobsz néhány cuccomért?-jutott eszembe.
-Persze,de addig még pihenj.-indult el a konyhába.Lefeküdtem a kanapéra,de aludni már nem tudtam.Azon gondolkoztam,hogy vajon milyen lesz Olivér nélkül?Nagyon magányos leszek?Próbáltam másra gondolni,de csak erre tudtam.Kb. 1 óra múlva Marci elvitt haza pár cuccomért.Mikor bementem nem köszöntem senkinek csak egyenesen fel mentem a szobámba Marcival.Telepakoltam az egyik bőröndöm fontos cuccokkal majd lementünk.Körül néztem,de Olivér nem volt ott.Roxi az ajtóban várta,hogy leérjek.
-Tényleg itt hagysz engem?-kérdezte szomorúan.Én szorosan átöleltem amit ő viszonzott.
-Csak pár nap lesz ígérem.-mosolyogtam rá.Ekkor odajöttek a többiek is átölelni engem.Elköszöntem tőlük majd elindultunk.
-Elviszlek ma vacsorázni,jó?Hátha attól jobb kedved lesz.-törte meg a csendet Marci.
-Áh,nem kell fáradnod.
-Nem fáradtság.Szívesen viszlek el.-mosolygott rám.
-Akkor oké.-mosolyogtam én is-Ki kell öltöznöm?
-Ha hoztál valami olyan ruhát,akkor olyan helyre viszlek.
-Hoztam.
-Akkor jó.7-kor indulunk jó?-én csak bólintottam.Hamar eltelt az idő,gyorsan felkaptam a ruhát,hajam fura módon jól nézett ki úgy,hogy nem csináltam vele semmit,sminket pedig most nem tettem fel.Gyors lesiettem a nappaliba ahol már Marci várt rám.Zakó volt 
rajta amitől elmosolyodtam.Mikor már leértem Marci mellé egy rózsát kapott ki a háta mögül.Én csak csodálkoztam,hogy milyen kedves.Az étteremben sokat nevettünk és jól szórakoztunk.Tényleg jobb kedvem lett tőle.
Fáradt voltam mikor hazaértünk,én csak ledőltem a kanapéra és azonnal elakartam volna aludni.
-Ugye nem tervezed,hogy itt fogsz aludni?-támaszkodott a kanapéra.
-Miért akkor hol?-nevettem.
-Hát az én ágyamban.-tágultak ki a szemeim,ő csak felnevetett.-Nyugi én itt alszok a kanapén.-kicsit megnyugodtam,de nem akartam,hogy miattam aludjon a kanapén.
-Nem lehetne valahogy megoldani,hogy egy szobában aludjunk?-nem tudom miért akartam ezt.
-Van egy matrac az egyik szobában átvihetem az ágyam mellé.-mosolygott.Örültem,hogy meg tudja oldani.Végül bele ment abba,hogy én aludjak a matracon.Mikor kiment valamiért a szobából,gyorsan átöltöztem pizsamába.Majd miután visszajött mindketten nyugovóra tértünk.Ez a rossz nap,valahogy mégis jól végződött...