Vallomás

28.rész


Fura álmom volt.Márkkal a nappaliban álltunk és meg akart csókolni,amit én engedtem volna,ha a telefonom nem zavar meg.A kórházból hívtak,hogy Olivér és Marci autóbalesetet szenvedtek és kómába estek.Sírva keltem fel.Bele se merek gondolni,hogy mi lenne akkor ha elveszíteném őket.Mi lenne velem Olivér nélkül?Most,hogy így bele gondolok nagyon hiányzik,de egyszerűen nem tudok neki megbocsájtani.És Marci...a lehető legjobb barát.Bárcsak tudnák mennyire szeretem őket...
~1 héttel később~
Egy hét telt el azóta az álom óta.Marcival még sajnos nem beszéltem meg a dolgokat.Olivérrel nem történt semmi.Nem lett rosszabb,de jobb se a kapcsolatunk.Egy szót se váltottunk...
Ezalatt az 1 hét alatt nem sok minden történt.Roxit 4 nap után kiengedték a kórházból,mivel hogy hamar "leszokott" a drogról.Időközben átszerződtem az SM.-hez.Valahogy könnyű volt elszakadni a ByTheWay-től .Az SM.-nél koreográfus vagyok,az egyik új táncbandánál,az EXO-nál.Van egy nagyon kedves fiú aki imád táncolni,és egyre jobb kapcsolatban vagyunk.De csak barátilag semmi több.Úgy hívják Szabi.A többi taggal is jóban vagyok,csak egyikkel nem.Dávid rettentően beképzelt.Jól táncol és helyes
is,de túl nagy az egója.

Szombat este van,így mindenki itthon pihen.Éppen a nőgyógyásztól jöttünk Roxival, a havi vizsgálatról.
-Sziasztok!Kértek ebédet?-szólt ki Sziki a konyhából.
-Persze,már éhen halok.-ült le Roxi az asztalhoz.
-Nekem tudod a választ.-dőltem a pultnak.
-Mikor ettél utoljára?-nézett rám szigorúan Sziki.
-Tegnap este...-mondtam ki félve.
-Enned kéne,tudod,hogy ez nem tesz jót neked.-tette le Roxi elé az ételt.
-Ez az én dolgom,jó?Másnak nem kell ezzel törődnie.-mentem a nappaliba.Mostanság szedtem fel kilókat.Eddig se voltam valami vékony alkat,de most csak egyre többet hízok.Eldöntöttem,hogy nem fogok enni,max 1 salátát egész nap.Mindenki aggódik, hogy "nem tesz jót", "nem ez a megoldás". Nem érdekelnek,így érzem jól magam,azt hiszem....
-Na milyen az SM?-huppant le mellém egy túlságosan ismerős alak.Átcsúsztam a kanapé másik végébe.
-Nincs sok közöd hozzá...-morogtam orrom alatt,de a kijelentést neki szántam.
-Miért ne lenne?Barátok vagyunk,nem?-csúszott közelebb.
-Én soha nem mondtam,hogy barátok maradunk.-álltam fel vele szembe.-Azok után amit tettél,nem hiszem,hogy lenne akármilyen jó kapcsolat köztünk.És meg se próbálsz tenni azért,hogy legyen valami.
-És most szerinted mit próbálnék csinálni?-állt fel elém-Csak te egyből bunkón beszélsz velem.
-Eddig te is bunkó voltál,azt hittem most úgy fogsz viselkedni.
-Hinni a templomban kell,édesem.
-Édesem,na....chh....Miért nem vagy megint olyan romantikus,mint akkor?Akkor mintha még egyszer beléd szerettem volna.Most meg...most meg olyan mintha csak el akarnál magadtól taszítani...-keltem ki magamból.
-Hát...sajnálom,hogy nem vagyok olyan mint a kis Marcikád.-mondta gúnyosan.
-Marcinak ehhez az ég világon semmi köze.Most őt miért kevered bele?Ez csakis a mi kettőnk dolga,senki másé.-kiabáltam már torkom szakadtából.-És te csaltál meg egy másik lánnyal,úgyhogy Marcinak ehhez végképp semmi köze.
-Az csak egy csók volt semmi több.Én bezzeg egy-kettő megbocsátottam neked azt az óriási dolgot.De te még ezt a kis dolgot se vagy képes.Ennyire nem bízol bennem?Ennyire nem szeretsz?-már szólásra nyitottam a szám,hogy elmondjam,még mindig szeretem és vissza akarom kapni,de Sziki megzavart minket.
-Öhm,skacok...-szólalt meg félénken.
-Mi van?!-kiáltottunk rá egyszerre,mire megszeppenve a távirányítóért nyúlt.
-Most hívott Ágota,hogy kapcsoljuk be a TV-t és hogy nem ő tette.-kapcsolta be a készüléket.
-Nem ő tette?-értetlenkedtem.De amint megláttuk a hírt mindent megértettem.Minden kderült...Idézem:"Az ByTheWaymókamesterét,Patocska Olivért,rajta kapták egy ismeretlen lánnyal,aki időközben a csapat háttértáncosa lett.Nem egy bizonyíték van arról,hogy együtt vannak.De Barbival még le sem zárták a dolgokat.Vajon a sztárpár között volt valaha valami is? Mindent megmutattak.Sorba mentek a fancamok és még a tetoválásainkról is voltak képek.
-Miért pont most kellett rájönniük?-fogtam idegesen a fejem.
-Nem tudom,de ez a helyzet  nem valami jó.-nézett ki az ablakon Sziki.Odamentem hozzá és én is kinéztem.Egy rakás TV-s és fotós,na meg fanok álltak az ajtónál.
-Majd én elintézem.-indult el az ajtó felé Olivér.Keze már a kilincsen volt,de még felé fordult.-Jobb lenne ha te is ki jönnél.
-Rendben...-nagyon féltem.A sok vakutól,az egyszerre ránk zúduló kérdésektől és attól,hogy a rajongók szét szednek.Amint kiléptünk az ajtón már jöttek is a kérdések.
-Mióta vannak együtt?Hogy találkoztak? Barbivall lezárták a dolgokat,vagy  a háta mögött akarták csinálni?Volt egyáltalán valami köztük?-hadarták a kérdéseket.Felét nem értettem így örültem,hogy Olivér át vette az irányítást.
-Nos,kezdem ott,hogy Barbival az ég világon nem volt semmi.Még az a csók se csattant el,amiről a lapok írtak.Nyugodtan menjenek el hozzá,ő is ezt fogja mondani.És a másik dolog;hogy igen tényleg együtt voltunk Dorinával,így hivják őt...-mutatott rám.Én csak lehajtott fejjel hallgattam mondandóját.-...de most már nem.Tönkre tettem a kapcsolatunkat,és most miattam nem vagyunk együtt.Ennél többet nem nyilatkozunk.-hajolt meg,majd maga után behúzott a házba és rázárta az ajtót.Nem szólt semmit,csak felviharzott a szobájába és azt is magára zárta.Én lefeküdtem  a  kanapéra és lassan elnyomott az álom...
Mikor felkeltem egy gyönyörű,fekete szempárral találtam magam szemben.Mosolygott,mint egy angyal miközben arcom simogatta.
-Jó reggelt!-köszönt halkan.
-Hány óra van?-ültem fel kómásan.
-Fél hét.
-És te miért vagy itt?
-Oli elvisz a kórházba.
-Miért,mi történt?-ijedtem meg.
-Semmi,nyugi.-nevettem-Csak végre leveszik a kötést.-mutatott kezére.
-Na végre.-mosolyodtam el.
-Mehetünk?-jött le Olivér a lépcsőn.Kicsit nyúzott volt az arca,de így is tökéletesen nézett ki.
-Persze.-állt fel mellőlemMarci.-Majd jövünk.-Intézte utolsó mondatát nekem.
-Várj!-fogtam meg pólója alját.Nemcsak Marci,hanem Olivér is rám kapta tekintetét.
-Majd ha vissza jöttetek beszélhetünk?-néztem fel rá.
-Látom rajtad,hogy nem lesz jó beszélgetés.-szomorodott el.-De oké.Na,szia!-intett már az ajtóban.
-Vigyázzatok az úton!-kiáltottam még utánuk.
-Nem lesz semmi baj.-mondták egyszerre,egy mosoly kíséretében.Amikor haza jönnek Olivérrel is beszélnem kell.Helyre kell állítanunk a kapcsolatunkat minél hamarabb.
Pár perc múlva csöngettek.Itthon hagytak volna valamit?-gondoltam magamban.Felálltam és oda csoszogtam az ajtóhoz.Nem vártam,hogy ő fog előttem állni.
-Te meg mit keresel itt?-néztem rá ledöbbenve.
-Beszélnünk kell.-jött beljebb.Becsuktam az ajtót és oda mentünk a kanapéhoz.
-Mondjad.-álltam vele szembe.
-Tudom,hogy hirtelen fog érni,de már muszáj elmondanom.-idegeskedett.
-Akkor mondanád végre?
-Na jó...-vett egy nagy levegőt,majd kifújta.-Nem bírok nem rád gondolni.Csak azon jár az eszem,hogy mit csinálhatsz,milyen kedved van,történt-e veled valami,meg ilyenek...És nem tudom,hogy ez,hogy keletkezett bennem,de Roxinál ez nem volt.Őt nem féltettem mindentől úgy,mint téged...-hadarta el.
-Szóval te most...
-Szerelmes vagyok beléd.-fejezte be mondatom.
-Márk ez...-próbáltam kitalálni valamit,de nem ment.
-Tudom,hogy Olival most nem vagytok együtt így kérlek adj egy esélyt.-fogta meg kezeim.
-Mióta érzel így?-mondtam ki félve a szavakat.
-Nem tudom...Csak azt akarom,hogy felejtsük el azt a borzalmas estét és kezdjünk mindent új lappal...együtt.
-Együtt....?
-Együtt.-tette tenyerem szívéhez.-Nem biztos,hogy érzed,de most idegesebb vagyok,mint valaha és olyan hevesen ver a szívem ahogy még egyszer se.-Szíve tényleg hevesen vert,mintha bármelyik pillanatban ki ugrana.
-Nem is tudom...talán...próbáljuk meg...-Magam se tudom,miért ezeket a szavakat mondtam ki.Lehet most az agyam helyett a szívem beszélt.De most akkor mi legyen?-gondoltam magamban.Helyre akartam hozni a dolgokat Olivérrel,de meg akartam próbálni Márkkal.Lehet vele könnyebb lenne...
-Ha kell ott hagyom a bandát,csak légy az enyém.-döntötte homlokát az enyémhez.
-Hogy mi?!-tágultak ki szemeim.-Képes lennél ott hagyni,azt amiért annyit dolgoztál,miattam?-döbbentem le.
-Mindent feladnák érted...-nézett szemembe,vagyis amennyire lehet ilyen közelről.Mindenkinek adni kell egy esélyt.
-Ne add fel az álmod miattam....amellett is együtt lehetünk.-mosolyodtam el.Neki is hatalmas mosolyra húzódtak ajkai.Közelebb hajolt,lehunytam szemeim,és vártam az első igazi csókunkat...de a fránya telefon megint megzavarta a pillanatot.
-Ki az?-lépett egyet hátra.
-Ismeretlen...-Nem tudtam ki az,mégis felvettem.-Igen?
-Maga az Dorina?-szólt bele az orvosom,egyben nőgyógyászom is.
-Igen,mit szeretne?
-Nos,lenne egy jó és egy rossz hírem.....
Az álmok néha a múltat idézik fel,néha pedig a jövőbe kapunk betekintést.És ha még a múltban nem történt meg,akkor a jövőben valószínűleg meg fog....

Miért?!

27.rész

-Mi a?!-csattantam fel, mire mindkét szempár rám szegeződött.

-Dorina, ez … - jött felém Olivér.

-Ne. Érj. Hozzám. -hátráltam szobám felé.

-Kérlek hallgass meg!- dörömbölt már bezárt ajtómon.

-Minek?- kiáltottam vissza sírva. Már a földö ültem, arcom kezeimbe temetve.

-Mert ez nem az volt aminek látszott!

-Csak tudom mi az a csók és mi nem!

-De….ez semmi ahhoz képest amit te csináltál!- hangja már dühös volt.

-Miért,mit tettem?- pedig jól tudtam mire gondol.

-A hátam mögött lefeküdtél, a legjobb barátnőd pasijával.-megtorpantam.Még a sírás is elállt arra a percre.Ez tényleg nagyobb bűn,de ő nem látta mikor az történt,de én a saját szememmel láttam azt a csókot.

-De rajtad látszott,hogy élvezted,én egy cseppet se…-halkultam el a végére.

-Na persze. Attól még, hogy nem voltál magadnál még lehet,hogy élvezted.És igen én élveztem a csókot…-ezzel a mondattal összetört bennem minden.Lassan felálltam és kizártam az ajtót.

-Legalább ezt ne mondtad volna.-csattant kezem az arcán.Próbáltam a szemébe nézni,de akárhányszor ránéztem az a kép ugrik be ahogy ott nyalják falják egymást.

-Sajnálom… a düh beszélt belőllem.-hangja már nyugodtabb volt.- Tudod,hogy mindennél jobban szeretlek…

-Hát már kételkedek.-vágtam szavába.

-Csak legalább engedd,hogy elmondjam mi történt.

-Ki tudja,hogy igazat mondasz-e.

-Akkor majd én elmondom.-jött oda Ágota is.-Tudod jól,hogy én szerelmes vagyok Olivérbe.És akkor amikor nemrég megtudtam, hogy ti jártok, valahogy elgurult az agyam. Sose voltam ilyen,de megfenyegettem őt, hogy ha nem csókol meg akkor címlapra viszem,hogy egy háttértáncossal kavar.De én igazából akkor se mondtam volna el soha senkinek,hogy mi van köztetek,ha nem csókol meg,csak…legalább egyszer az életben meg akartam ízlelni az ajkait.Nem akartam,hogy megtudd ezt a csókot,mert nem akartam köztetek viszályt okozni. De sajnos így alakult.- hajtotta le fejét. - Tényleg nagyon sajnálom.-nézett vissza rám könnyes szemekkel.Sóhajtottam egy nagyot majd bele kezdtem…

-Nem tudom miért,de valahogy el hiszem azt amit mondtál.-néztem Ágotára.-De te veled…

-Akkor én inkább most már megyek.-mutatott Ágota az ajtóra.

-Vigyázz az úton!-szóltam még utána,majd egy apró mosollyal az arcán eltűnt.Tényleg kedveltem őt és reméltem,hogy igaz a történet…

-Nos…-fordultam újra Olivér felé.-Jobb lenne…ha most tartanánk egy kis szünetet.

-De hát miért?-esett kétségbe-Nem tudnánk megbeszélni?

-Ezen nincs mit megbeszélni.Most is…szükségem van egy kis időre,úgy mint anno.Rendben?-kezdtem könnyezni.

-Legyen.Remélem most is olyan hamar döntesz,mint akkor.-még azt megengedtem neki,hogy egy puszit nyomjon a homlokomra és lement,én pedig vissza a szobámba.

Úgy dőltem az ágyra,mint egy rongybaba.A könnyeim csak folytak patakokban arcomon.Nem gondoltam volna,hogy egyszer így fogok egy fiú után sírni.De miért?Miért kell elveszítenem egyszerre a két legfontosabb személyt számomra?Miért pont most történik minden?Ilyen szerencsétlen csakis én lehetek.Így jutottam arra,hogy meglátogatom Roxit.Rendbe hoztam magam,fogtam egy taxit és elindultam a kórházba. Bent láttam az ablakból,hogy valaki áll az alvó Roxi mellett és hozzá beszél. Odamentem halkan az ajtóhoz és hallgatóztam.

-Te buta kis Roxi…-hallottam Kornél hangját.-Hogy tudsz ilyen hamar bele szeretni bármilyen fiúba?Elfogatsz tőle mindent és még azt hiszed, hogy jó fiú és még, hogy szeret is.- nevetett fel halkan,de gonoszan.Van egy tervem.Benyitottam hozzá.

-Tudtam,hogy te tetted.-fontam össze karjaim.

-Ügyes kislány,tudsz hallgatózni.-mosolyodott el gonoszan.

-Oké,hogy bedrogoztad,de miért?

-Nem mindjárt drogoztam be,hanem először leitattam,és utána adtam be neki a drogot.

-Ugye tudod,hogy fel tudlak jelenteni?

-Nem,tudsz,mert nincs bizonyítékod.

-De van.-vettem elő telefonom.-Az egészet felvettem,szóval saját magad vallotad be,hogy bűnös vagy.-nyomtam meg a leállító gombot.-Pápá Kornél.-sétáltam ki büszkén mellette. Egy gond letudva…

Megláttam Marcit a röntgen szoba előtt,vagyis épp akkor jött ki, így oda mentem hozzá.

-Szia!Veled meg mi történt?-keze be volt fáslizva és vállához volt kötve.

-Csak egy kis húzódás.-mosolygott.-És te mit csinálsz itt?

-Roxinál voltam bent.-mutattam ajtója felé.-Nem jössz át hozzánk egy kicsit?Rég voltál nálunk.

-Épp oda indultam.-nevette el magát.-Akkor menjünk.-tette fel tutyiját és elindultunk.Útközben megálltunk a rendőrségen és leadtam a hang felvételt.Sajnos Remélem jó sikáig a börtönben lesz. Donghonak erről a dologról nem mondtam semmit,de nem is nagyon kérdezősködött.Egész utat elhülyültük,jó volt újra vele lenni.

-Kérsz valamit enni vagy inni?-indultam el otthon a hűtő felé.

-Főzzél nekem valamit.-használta kiskutya szemeit.

-Hmmm….spagetthi jó lesz?

-Tökéletes.-előkészítettem gyorsan a hozzá valókat.-Olyan jó neked,hogy tudsz főzni.

-Akkor gyere és nézd,hogy csinálom és ezt legalább tudni fogod.-ajánlottam fel.

-Oké.-ugrott egyet a kis bolond,amin muszály volt nevetnem.Ép kezével rátámaszkodott mellettem a pultra,fejét vállamra helyezte és úgy nézte ahogy főzök.Kicsit zavarba hozot,de megszoktam.Minden lépést,szóról szóra elmondtam neki,hogy jól megjegyezze.Azt mondta ha következőnek átmegyek hozzá,ezt fog nekem főzni.Kíváncsi leszek…

-Öhm…tudsz nekem segíteni egy kicsit?-nézett rám kérlelően.Jobb keze volt bekötve,az amivel enni szokott.Így nekem kellett őt etetnem.Olyan volt,mint egy kisgyerek.

-Na,finom volt?-adtam be neki az utolsó falatot.Hüvelykujja felmutatásával jelezte,hogy igen.

-Helló…sztok.-jött le Olivér a lépcsőn.Meglepődött arca volt,gondolom nem számított Marcira.-Te mióta vagy itt?

-Nemrég jöttem vele haza.-mutatott rám.

-Miért hol voltatok?-flegmult be.Ha így akar játszani,akkor játszunk így.

-Kórházban,de nem mintha közöd lenne hozzá.-fordultam vissza Marcihoz.

-Chh….-ment vissza sértődötten a szobájába.

-Összevesztetek?-nézett rám kérdőn.

-Hát….mondhatjuk.Rajta kaptam,hogy egy másik lánnyal csókolózik.-hajtottam le a fejem.

-Jaj szegénykém.Gyere ide!-tárta ki ép karját.Odabújtam hozzá,amilyen erősen csak tudtam.Biztonságban éreztem magam,jó érzés olt karjai közt lenni.

-Szóval újra szabad a pálya.-engedett el mosolyogva.

-Az.-mosolyodtam el én is.

-Próbálkozhatok?

-Próbálkozhatsz.

-Akkor jó.Tényleg…Fordulj meg,van egy kis ajándékom.- kíváncsian megfordultam.Hajamat feltűrte és egy nyakláncot tett a nyakamba.

-Jézusom,ez gyönyörű.-fordultam vissza,vele szembe,miközben a nyakláncon lógó medállt néztem.Egy gyönyörű,ezüst hangjegy lógott rajta.-Ezt miért kaptam?

-Most voltunk Angliában és egy kis szuvenír neked.Tetszik?-csillogtak szemei.

-Nagyon,köszönöm!-öleltem át.-Tényleg akarsz még próbálkozni?-búgtam mellkasába.

-Igen,mert még mindig úgy szeretlek,mint akkor és ez nem fog megváltozni.-nézett szemembe.-Na jó,ez nagyon nyálasra sikeredett.-nevettük el magunkat.Láttam a szemében,hogy nem hazudik,hogy még mindig úgy érez és eldöntöttem,hogy megpróbálok bele szeretni.

-Jaj,a fenébe…-nézett órájára.-Nekem most mennem kell.Majd még találkozunk.-indult el kifelé.

-Várj!-fogtam meg pólója alját.Megfordult,mire én egy gyors puszit nyomtam arcára.-Vigyázz magadra!-néztem gyönyörű íriszeibe.-Nem akarom,hogy komolyabb bajod legyen.-mutattam kezére.

-Nem lesz,ne félj.-mosolygott.-Na,szia!-intett majd kinyitotta az ajtót.Majdnem neki ment az ajtóban álló 4 fiúnak.-Sziasztok!-tűnt el Marci egy perc alatt.

-Oli,gyere mennünk kell!-kiabált fel Benny a fülem mellett.

-Indulhatunk.-jött le a lépcsőn.

-Hova mentek?-kíváncsiskodtam.

-„Nem mintha közöd lenne hozzá.”-utánozott engem lányos hangon Olivér.

-Nem téged kérdeztelek,amúgy meg nem kell megjátszanod,hogy ilyen a hangod.Mindenki tudja,hogy milyen alapból.-már szólásra nyitotta a száját,de Szikimegelőzte.

-Fodrászhoz megyünk,amúgy…Majd ha haza jöttünk szépen elmesélsz nekem mindent.-mutatott először rám majd Olivérre.

-Ezen nincs mit mesélni.-halkultam el.

-Akkor nem kell.-sóhajtott.Na de most szia!-mondták az utolsó szót együtt,persze Olivér kivételével.Nem tudom,hogy most Olivér miért bunkózik.Ő csinált most rosszat,nem én.Egyszerűen nem értem a fiúkat…

1 óra múlva toppantak be a fiúk.Nem sok változást tapasztaltam. Naggyából mindenkinek olyan maradt a haja mint eddig volt csak kicsit rövidebb. Ja és Olinak szőkébb lett. Majd beszélnem kell Marcival arról amit iránta érzek.Sajnos ebből nem lesz semmi….

A találkozás

26.rész

Nyolckor kelés,gyors reggeli,több órás próba,6 fele haza és befeküdni az ágyba.Ez ment ma is,csak most a kanapéra dőltem.Nem volt erőm felmenni.

-Hozzánk nem jössz be valamikor?-mászott rám hirtelen Roxi kiskutya szemekkel.

-A csajokon kívül mással  nem vagyok valami jóba,de ezt te is tudod.-fordultam felé.

-Tudom,de be akarok neked mutatni valakit.-erősködött.

-És mikor menjek?-adtam be derekam.

-Megnéztem,holnap nem kell bemenned próbára,így bejöhetsz velem,jó?

-Oké.-fordultam eredeti pózomba és lehunytam szemeim,mivel aludni készültem.Éreztem,hogy lemászik rólam és elugrál boldogan a konyhába.

-Ugye nem azt tervezed,hogy itt alszol?-mászott fölém megint valaki.Megéreztem izzadság és férfi illatának keverékét,így hamar rájöttem,hogy Olivér az.

-Ma mindenki fölém mászik?-fordultam felé.-És igen azt terveztem.

-Na azt már nem!Én biztos nem alszok egyedül.

-Miért? Fél a kisgyerek egyedül?-nevettem.

-Dehogy.-fújta fel arcát amit én „kippukasztottam”.-Na~ gyere~….-kezdett el húzni a kanapéról.

-De nincs kedvem átöltözni.-ellenkeztem a lépcsőn.

-Akkor majd én átöltöztetlek.-vigyorgott magának.

-Te nagyon kiélvezed a helyzetet.-ültem le az ágyra.

-De még mennyire.-nyitotta ki a szekrényem.-Fehérneműt is cserélsz?-fordult egy pillanatra hátra.

-Kéne.

-Akkor jó.-vigyorgott megint.Tangát vett elő,ki gondolta volna….És csak egy kicsit hosszabb pólót.

-Ennyi?-néztem a fölsőre.

-Miért,kell több?-vigyorgott.Én csak felálltam,kezeim magasba tartottam,hogy könnyen le tudja venni a táncos fölsőm.

-Lehet majd nem fogom tduni magam visszafogni.-állt elém.

-Csinálj amit akarsz.-mosolyogtam bíztatóan,mire ő csak hatalmas szemekkel nézett rám.

-Tényleg?

-Tényleg.

-Akkor gyere.-húzott maga után a fürdőbe.

-Mit akarsz itt?-ijedtem meg.

-Mondjuk a fürdőben fürödni szoktak,ezért most lezuhanyozunk.

-Na abba benne vagyok.-kaptam le a felsőm.

-Húúú….lassíts egy kicsit.-nevetett fel,mire én is követtem.A fürdőzésből megint szex lett.De most valahogy én kezdeményeztem.Ezen még én is meglepődtem.Utána szépen felöltöztetett és elmentünk nyugovóra.

  

-Indulhatunk?-állt az ajtóban Roxi.

-Persze.-Már csak mi voltunk otthon,az ByTheWay már rég elment ének próbára.Nagyon kíváncsi vagyok,hogy kit akar nekem bemutatni.

Beértünk a YG-be,ami bévülről fekete volt.Na ezért nem szeretem a YG-t.Olyan ez a hely,mintha itt az ördögök dolgoznának.

-Sziasztok!-jött oda mosolyogva Betty .Rikitó vörös haja,kicsit bántotta a szemem,de nagyon jól állt neki.-De rég találkoztunk.-ölelt meg.Volt,hogy egy hónapig kint voltak Roxinál,akkor ismertem meg az egész bandát.

-Miért nem szóltál,hogy be jön?-kiáltotta el magát Noémi messziről,majd odasietett hozzánk,mármint amennyire magassarkúban lehet.Még mindig nem értem,hogy a női idolok-vagyis többségük- miért mindig tűsarkúban van…-Wá,kiscsaj,de rég láttalak.-ölelt meg szorosan.-Jól megnőttél.-méregetett.

-Nekik elmondhatjuk?-suttogta nekem Roxi.

-Ha nem szólnak senkinek,akkor igen.-suttogtam vissza.Már a kávézóban voltunk ahol találkozónk van „velük”.

-Miről sugdolóztok?-dugta közénk Noémi a fejét.

-Most elmondok nektek egy olyan dolgot,amit az ég világon nem mondhattok el senkinek,jó?-hevesen bólogattak úgyhogy folytattam.-Együtt vagyok Olivérrel.-suttogtam.

-Jézusom!Tényleg?Mióta?-halmoztak kérdéseikkel.-És csak most tájékoztatsz minket?-ölelt meg hátulról Kriszti.

-A szívbajokat hozod rám.-nevettem-Amúgy meg most akart….

-Várj!Mindjárt jövök.-ugrott fel a helyéről Roxi,kinek helyét Kriszti váltotta fel.

-Amúgy ti tudtok arról valamit,hogy kit akar nekem bemutatni?

-Nem,semmit.-válaszolta Noémi.

-Remélem nem valami újdonsült pasi jelölt.-fogtam a fejem.Miután elhangzott e mondatom,Roxi megjelent 5 fiúval előttünk.

-Na,Dorina.-fordult felém.-Ők itt Ali,Dávid,Dávid bátyja Ricsi,Zoltán és Kornél, de szólítsd csak Korinak.-mondta az utolsó nevet édeskés hangon.

-Valamit kihagytál nem?-húzta Kori magához Roxit.Na ne….

-Jaj igen.És ő pasim.

-Hogy mi van?!-csattantunk fel a lányokkal egyszerre.Szóval ők se tudták,de látom nekik se nagyon tetszik az ötlet.

-Öhm,mi szerintem megyünk,mert a próbánkról rángattál minket el.-szólalt meg azt hiszem Ricsi.

-Oké menjetek.-adott hosszú csókot Korinak,azt hittem soha nem állnak le.

-Mióta vagytok együtt?-kezdte Kriszti miután a fiúk elmentek.

-Tegnap óta.De olyan mintha már 1000 éve szerelmes lennék belé.Ő a Nagy Ő.-ájuldozott nekünk.Én tényleg azt akartam,hogy boldog legyen,de ez a Kornél nem hozzá való.Oké,hogy most „szerelmes” belé,de szerintem ez a szerelem nem fog sokáig tartani.

-Hát…legyetek boldogok.-húztam hazug mosolyra szám és ezzel lezártuk aznapra ezt a témát.

Hogy én,hogy tudtam,hogy ebből még baj lesz…

-Dorina,te vagy az?-szólt a telefonba Noémi,pedig Roxi számát jelezte ki.

-Igen én vagyok,de miért Roxi telójáról hívsz?

-Mert az övében van csak benne a tied,de ez most nem fontos…Gyere gyorsan a kórházba,Roxi összeesett próba közben!-mondta,mintha már fojtogatná a sírás.

-Azonnal indulok!-pattantam fel az ágyról ijedten.Kérlek Istenem,csak mond,hogy nincs komolyabb baja…Rohantam a kórházba,de SMS hangom megállított.Sziki írt,idézem: „Olit haza küldtük,mert elég fáradtnak tűnt,de hozzád úgyse lesz az…jó huncutkodást,keke~!”.Akárhogy is akartam volna ezt viccesnek találni,nem tudtam.Most csak Roxin járt az eszem.

A kórházba érve az egyik nővér elkísért Roxi szobájához ami előtt már a lányok ültek.

-Na,mi van vele?-kérdeztem,mire éppen ekkor kilépett az orvos Roxi szobájából.-Doktor úr,mi van Roxival?-támadtam le egyből.

-Minden rendben van,komolyabb baja nincs,csak…vettünk tőle vért amiben alkohol,cigaretta és drog is volt egyaránt.És mindegyikből nagyon erős fajták.Szóval bent kell tartanunk 2-3 hétig,hogy kikúráljuk,az idő attól függ,hogy a szervezete milyen hamar fog hozzá szokni.Szóval egy ideig próbákra se járhat be.

-Köszönjük doktor úr.-hajoltunk meg a lányokkal.Mire ő egy kedves mosollyal el is tűnt.

-Biztos,hogy Kornél van emögött.-lettem nagyon mérges.

-Szerintem is,de ezt majd később beszéljük meg.-jelentette ki Noémi.

-Oké,akkor én most megyek is,mert a kis szerelmem egyedül van otthon,még a végén széttör valamit.-mosolyodtam el.-Szikit értesítitek?-néztem végig rajtuk.

-Persze.-felelték egyszerre.

-Jó szórakozást Olival.-vigyorgott Kriszti,így nevetve indultam el a világ egyik legrosszabb helyéről.Legalább a kis idiótám el fog szórakoztatni.

Halkan nyitottam be a házba,hisz lehet,hogy Olivér alszik,mivel fáradtan jött haza.Még mielőtt bementem volna hozzá,gyors át akartam öltözni,de mégis benéztem hozzá.De amint láttam,nem nagyon volt fáradt,sőt.Hevesen keresett valamit…Ágota szájában….

Az ajándék

25.rész


Lassan eljön a egyéves évfordulónk Olivérrel.És nem tudom mit vegyek nekimert pénzem meg nincs sok.Anyuék szoktak hónap elején küldeni pénzt,de azt elköltöm az eltartásomra.
-Kellene keresnem valami munkát.-turkáltam idegesen ebédemben.
-Miért akarsz hirtelen dolgozni?-lepődött meg Sziki az asztal másik felén.
-Nincs sok pénzem és most jön az egyéves évfordulónk Olival.Kevés pénzből nem tudok neki jót venni.
-És mire gondoltál?
-Nem tudom,de nekem bármi jó.
-Mi lenne ha a háttértáncosunk lennél.
-Áh,én nem vagyok a színpadra termett fajta.
-Miért,ha tudsz táncolni akkor már az vagy,nem?
-Nem azzal van baj.Más dolog....De amúgy jó volt még anno a BTS-el színpadra állni.
-Akkor meg?Majd én szólok Bennynek jó?-mosolygott aranyosan.
-Na jó.-mondtam egy sóhaj kíséretében,mire ő felpattant és elment,gondolom Bennyhez.Befejeztem az ebédem,de most nem volt kedvem elmosogatni.Elindultam a szobámba,de valaki megállított.
-Beszéltem Bennyvel.-vakított el 100 wattos mosolyával.-Azt mondta beállhatsz,de ne adjátok a többi lány tudtára,hogy együtt vagytok.
-Ez nagyon jó hír.Annyit csak kibírok.
-És tudod mi a legjobb?
-Na mi?-kíváncsiskodtam.
-Hogy azt is megpróbálja elintézni,hogy együtt tudjatok táncolni.
-Jaj,de imádlak titeket!-borultam nyakába,amitől éreztem,hogy meglepődik,de viszonozta ölelésem.
-Kit imádsz és miért?-szólalt meg hirtelen Olivér mellettünk,mire azonnal szét rebbentünk.
-Képzeld,Sziki elintézte Bennynél,hogy a háttértáncosotok legyek.
-De jó!Még több idő veled.-kapott fel hirtelen.-De nem lesz baj...azzal?-suttogta utolsó mondatát.
-Remélem nem,de egy baj van...Hogy a többi lány nem tudhat a kapcsolatunkról.
-De miért?-játszotta a gyereket.
-Hát ha ők megtudják,akkor mindenki és akkor az egész média...
-De utálom a médiát.-morgott az orra alatt.-És miért lettél hirtelen a háttértáncosunk?
-Hát pénzre van szükségem,hogy vegyek neked valami szépet.
-Az én ajándékom már megvan.Csak még kell a beleegyezésed.
-Az meg minek?-értetlenkedtem.
-Mert ez olyan dolog ami mindkettőnknek lesz.De többet nem mondok.-kacsintott.
-Gonosz.-ő csak elmosolyodott és gyors puszit nyomott számra.
-Alig várom,hogy veled dolgozzak.
-Én is.

Két nap múlva már azt mondták beállhatok.Mivel már majdnem az összes táncukat tudom nem volt nehéz bekapcsolódni.A lányok is kedvesek voltak velem.Benny tényleg elintézte,hogy Olivérrel táncoljak.De azért bevallom,nagyon rossz volt nélküle.Vagyis ott volt és beszéltem is vele sokat,de rossz volt,hogy ne érintsem meg,ne bújjak hozzá,de főleg a csókja hiányzott...
-Mit érzel Olivér iránt?-huppant le mellém Ágota aki a legszimpatikusabb volt a lányok között.
-M-mi?Semmit,csak simán barátok vagyunk.-hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak.
-Akkor örülök.-mosolyodott el.
-Miért,tetszik?-ijedtem meg.
-Igen nagyon.-vörösödött el.-És szerintem ő is érez valamit irántam.
-Ezt honnan veszed?-lehet kicsit bunkónak hangzottam,de nem érdekel.
-Mielőtt te jöttél volna, én táncoltam vele és nagyon jó volt.Amennyire csak tudott,simult hozzám.-Hogy mi van?!Ezek így táncoltak?Ezt nem hiszem el...
-Bocs,de most megyek,mert szomjas vagyok.-álltam fel-Majd még beszélünk.-intettem neki.Megkerestem Olivért amilyen gyorsan csak lehetett.Meg is láttam,éppYaOu-val beszéltek valamiről.Se szó,se beszéd megragadtam a kezét és húztam magam után a WC-be.
-Mi van közted és Ágota között?-dőltem neki a mosdónak.
-Az ég világon semmi.-mentegetőzött.
-Állítólag amennyire csak tudtál simultál hozzá tánc közben.-idéztem Ágota szavait.
-Ugyanúgy táncoltam vele is,mint veled,sőt.Hozzád sokkal jobban szeretek "simulni".
-Ő azt mondta,hogy szerinte te is érzel valamit iránta.
-Miért tetszek neki?-lepődött meg.
-Igen...azt mondta nagyon...-hajtottam le fejem.
-Jhaj te...-jött oda hozzám és egyik kezével simogatta az arcom.-Soha nem cserélnélek le holmi háttértáncosra.
-Hát remélem is.-mosolyodtam el.Gyengéden megcsókolt,de hamar elkezdte falni ajkaim.Csókjában vágyat éreztem,nagyon erőset.Tudtam ez mit jelent.Egy gyors mozdulattal felültetett a mosdóra és lábam közé helyezkedett.
-Ne itt...-szakadtam el tőle kuncogva.
-Miért?Extrém helyeken a legjobb.-vigyorgott gonoszul.
-De nincs is nálad...
-De van,mindig van nálam.Nem vetted eddig észre?
-Nem te kis bolond.
-De ezért szeretsz.-tapadt újra párnáimra.Nagyon fura volt a WC-ben csinálni,a megszokott ágy helyett.Nem mintha már olyan sokszor csináltuk volna...
-Szokj át tablettára.-törte meg a csendet lihegve.
-Miért?Sokba kerül a gumi?-mosolyodtam el.
-Hát ja....A kis Oli nem keres ám annyit mint a nagyok.
-Nem?-lepődtem meg-Azt hittem mindenki ugyanannyit kap.De azért gondolom így is többet keresel,mint egy átlag ember.Na most menj mert aztán még késni fogsz.-nyomtam egy puszit szájára.Felhúzta nadrágját és egy pillanat alatt eltűnt.Pár perc múlva utána mentem,hogy ne legyen feltűnő,hogy egyszerre megyünk be.
-Bocs,hogy késtem...-toppantam be a táncterembe.
-Pont most akartunk megkeresni.-szólalt meg Benny.
-Csak szomjas voltam és sokat ittam.-legyintettem.
-Aha szomjas...-tátogta messziről Olivér,mire mindketten elmosolyodtunk.
A próbák segítségével kerestem pénzt és tudtam Olivérnek szép ajándékot venni.Aznap reggel hamarabb keltem mint Ő,így egy ideig csak néztem ahogy édesen szuszog mellettem.Nem bírtam ki,hogy ne simogassam meg arcát.De sajnálatos módon felkelt rá.
-Jó reggelt!-köszöntem neki,mikor még a szemei csukva voltak.
-Neked is szerelmem.-mosolyodott el.Én fülig pirultam,mert még sose hívott így.-Mi az,meglepődtél?-nyitotta ki szemeit?
-Hát igen,még sose hívtál így.
-Én csak kimondtam az igazat....Jaj,és boldog évfordulót.-csókolt meg lassan és hosszan.
-Neked is.-mosolyodtam el,miután levegő hiány miatt szét szakadtunk.
-És mit kapok?-csillantak fel szemei,mint egy kisgyereknek.
-Csukd be szemed,és megkapod.-azonnal lehunyta szemeit én pedig kimásztam az ágyból és elővettem a szekrényemből az ajándékot.Magam elé tartottam az óriási ajándékot ami elfoglalta a fél szekrényem.
-Kinyithatod.-szólaltam meg miközben még kicsit közelebb mentem.Kinyitotta szemeit és tátott szájjal nézte a macit a kezemben.Egy óriási medvét fogtam,amelyen egy póló,amin az egyik kedvenc képem van vele.
-De édes~ -szorongatta az ágyon a macit.
-Tetszik?-feküdtem vissza mellé.
-Nagyon.Köszönöm!-lehelt csókot párnáimra.
-És én mit kapok?
-Mondtam,hogy kell a beleegyezésed...-bólintottam-És akkor beleegyezel?
-Attól függ mibe.
-Hát,hogy csináltatunk egy ugyanolyan tetoválást.Mit szólsz?-vigyorgott édesen.
-Nagyon tetszik az ötlet.-mosolyodtam el én is.Ez örökké össze fog vele kötni.
-Akkor találj ki valami jó kis angol szöveget.
-Ja,mert te meg az "english" külön világ vagytok.-kezdtem el nevetni.
-Az "engrish".
-Nem kicsim,az "english"-simogattam meg a kezét.
-Totál hülye vagyok.-nyomta fejét a párnák közé.
-Áh nem,csak egy kicsit.-nevettem még mindig.-Na,de akkor legyen mondjuk....az,hogy örökké a tiéd?
-Az,hogy van angolul?-vette ki fejét a párnák közül.
-Forever yours.
-Ez tetszik.-mosolyodott el.-És hova csináltassuk?
-Szerintem ide.-mutattam a csuklómra.-Itt nem látni annyira.
-Oké,ebéd után indulunk.-Még hemperegtünk az ágyban utána lementünk ebédelni,de senkinek se mondtuk meg,hogy hova megyünk.A szalonban egy Cat nevű,amerikai lány szolgált minket ki,akit még valahogy Sziki mutatott be Olivérnek.
Először fájt ahogy csinálta a tetoválást,de egyre jobban enyhült,a végén már csak bizsergett a bőröm a tű alatt.Miután kész lett a fekete tinta körül még piros volt a bőröm,úgy ahogy Olivérnek is,de meg érte a fájdalmat,mert ez örökre össze köt minket.Akkor is ha meghalunk....