Az igazság

24.rész


Azóta nem beszéltem Márkkal,de nem is baj.A hét többi napján csak unatkoztam.Szombat este már idegesen ültem a szobámban és vártam a többieket.
-Hol vannak már?!-járkáltam idegesen fel-alá.Fél óra múlva zajokat hallottam lentről így amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam.4 hulla fáradt fiúval találtam magam szemben,jaj és egy lánnyal.De amint Oli meglátott óriási mosoly húzódott arcára.
-Dorina!-kiáltott fel.Ledobta cuccait és odarohant hozzám.Felkapott és megpörgetett párszor a levegőbe.-Úgy hiányoztál.-tett le a földre és rátapadt ajkaimra.Olyan rég éreztem puha ajkait,hogy el tudtam volna olvadni karjaiban.
-Te is nekem.-szakadtam el tőle.-Na milyen volt Romániában?-fordultam a többiek felé.
-Fárasztó,de jó volt látni a rajongókat.-felelte Benny.-Na és itt történt valami érdekes?
-N-nem,nem történt semmi érdekes...-Nem akartam felhozni azt az estét.Felmentem Olivérrel a szobájába,hogy kipakoljon.
-A pakolás tényleg fontosabb mint én?-kérdeztem duzzogva az ágyáról miközben néztem ahogy ide-oda rohangál.
-Nem,de ha ezt most befejezem akkor több időm lesz rád.
-Oh tényleg...Nem is tudtam,hogy te ilyen okos vagy.-gondolkoztam mikor ő már a táskáját rakta el.
-Nem is tudtad?-nézett rám furán miközben jött oda hozzám.-Pedig okos és ravasz vagyok.-döntött le lassan az ágyra.
-Igen,ravasz?Eddig még nem mutattad ki.
-Akkor mostantól ravasz leszek,jó?-válaszom meg se várva tapadt ajkaimra.
És tényleg ravasz volt.Amíg én a csókra figyeltem,addig a keze már bugyim alatt volt.Mikor észbe kaptam hirtelen a buli estéje ugrott be és kicsit megremegtem.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Semmi,csak....egy hét alatt elszoktam ettől.
-Biztos,hogy csak ennyi?-simogatta meg arcom szabad kezével,mivel még a másik fehérneműm alatt tevékenykedett.
-Igen ennyi.Tényleg.
-Látom rajtad,hogy baj van.-feküdt fel mellém.
-Nincs tényleg.
-Ugye tudod,hogy nekem mindent elmondhatsz.
-Tudom,de hidd el nincs semmi.
-Na jó,el hiszem.-ölelt át szorosan.
-Ha lenne valami elmondanám.-fúrtam fejem mellkasába.
-Akkor jó.Nem folytatjuk azt amit az előbb el kezdtünk?-nézett rám kajánul.
-Nem.Ez mostantól romantikus pillanat,nem.....olyan.-Egy kis ideig még csöndben feküdtünk majd én törtem meg a csendet.-Na,de most én megyek csinálok vacsit,gondolom pihenni akarsz.-keltem fel az ágyról.
-Ne menj el!-szólt utánam mikor már az ajtóban voltam.
-De megyek,te pihenj,jó éjt!-csuktam be az ajtót.Még benéztem a többi szobába,hogy őket is elküldjem aludni,de már mindenki békésen szunyókált.Össze akartam dobni egy kis sushit,amit egy kicsit gyorsan akartam.
-Auu.....-szisszentem fel halkan,mikor megvágtam magam,nehogy felkeltsem a többieket.Nem fájt annyira,hogy sikítsak,de mégis ahhoz volt kedvem.Bele gondoltam mennyire fog Olivérnek fájni mikor elmondom a történteket.Nekem is át kell élnem akkora fájdalmat mint neki.A kést óvatosan csuklómhoz érintettem,becsuktam a szemem és húztam egy hosszú vágást.Pár könnycsepp lecsordult az arcomon,de ahhoz képest nem fájt annyira.Folyt belőle a vér én meg csak néztem.Egy kis idő múlva elkezdett csípni így gyors hideg víz alá tettem.Mikor már nem csípett felmentem az emeltre egy pulcsiért,nehogy meglássa valaki.Még gyorsan beakartam fejezni a sushit,de valaki hirtelen vállamra tette kezét,mire egy kicsit megugrottam az ijedségtől.
-Fázol?-simogatott meg hátulról Olivér.
-Igen,egy kicsit.-válaszoltam rögtön.
-Nem vagy lázas?-tette kezét homlokomra.
-Nem,nem vagyok.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Akkor jó.-adott egy puszit arcomra.-Mikor lesz kész?-nézett le az ételre.
-Mindjárt.Felkelted a többieket,létszi?
-Persze.-és már el is tűnt.Negyed óra múlva már meg is terítettem az asztalt de sehol senki.Benéztem az első szobába.Sziki békésen aludt,mellette pedig Olivér kapálózott levegőért olyan erősen szorította.
-Segíts!-tátogta nekem.Én csak elmosolyodtam és leguggoltam Sziki mellé.
-Sziki,ideje felkelni...-suttogtam fülébe,de semmi reakció.-Kész a vacsi.
-Vacsi?!-pattantak ki a szemei.
-Igen.Gyere le szépen eszikélni.-Húztam ki a szobából miközben Oli felkeltette a többieket.Hamar befejeztük a vacsit és a többiek vissza mentek aludni,nem csodálom hisz biztos fáradtak.Összeszedtem az üres tányérokat és elindultam a mosogató felé,a konyhába.
-Miért te mosogatsz mindig?-állított meg kezével Oli a fal mellett.
-Mondtam már,mert más nem csinálná meg.-dőltem neki a falnak.
-Akkor legalább egy csókot hagy kapjak.-nézett rám kiskutya szemekkel.-Elmosolyodtam és rábólintottam.
Gyengéden rátapadt ajkaimra és a falhoz nyomott,de vigyázott rá nehogy eltörjenek a tányérok a kezemben.Akkor kaptam észbe,hogy pontosan ezen a helyen történt minden az este.Kimásztam szájából és elfordítottam a fejem.
-Mond már el kérlek mi a baj.-nézett rám aggódóan.
-Semmi,csak...-néztem bele szemeibe de hamar elkaptam a tekintetem.-Hagyjuk...
-Miért nem mondod el?Amióta vissza jöttünk olyan fura vagy.Velem van a baj,vagy mi van?Azt hittem mindent elmondunk egymásnak.De így,hogy te ezt nem mondod el azt gondolom,hogy nem bízol meg bennem és így én se leszek képes bízni benned.-hangja inkább szomorú volt,nem dühös,amin csodálkoztam.
-Nem veled van a baj,hanem én velem...-folytatni akartam,de egyszerűen nem jött ki egy hang se a számon,amit ő is észre vett így le engedte kezeit mellőlem.
-Add ide,én majd megcsinálom.-vette ki kezeimből a tányérokat és elindult a konyhába.Én lassan felballagtam a fürdőmbe.Hogy okozhatok neki ekkora fájdalmat?Az az arc....Olyan szomorú arca volt,hogy legszívesebben elsírtam volna magam.El sem tudom képzelni milyen lehet neki most.Magamnak is fájdalmat kell okoznom,de most Ő lent van a konyhában nem mehetek le késért.A borotva!Széttöröm és kiveszem belőle a zsilettet.Így tettem,majd másik sebem fölé helyeztem és becsuktam a szemem.
-Te meg mit csinálsz azzal?-rohant oda hozzám ijedten,majd kitépte kezemből az eszközt.
-É-én....csak....-dadogtam össze vissza.-El kell mondanom valamit.
-Hát remélem is,hogy meg tudod nekem ezt magyarázni.-ijedt,de egyszerre dühös is volt
.-Nem csak neked akartam fájdalmat okozni,hanem magamnak is.De...gyere kérlek,máshol beszéljük meg.-fogtam meg kezét és húztam magam után a hálóba.
-Na akkor már elmondod végre?-ült le az ágyra amit én is követtem.Nem bírtam a szemébe nézni.
-Egyik este amikor Romániában voltatok áthívtam Márkot,mert egyedül unatkoztam.Egy kisebb bulit csináltunk ő pedig hozott valami erős alkoholt.Mindketten sokat ittunk és elvesztettük a fejünket és...-nyeltem egy nagyot-....lefeküdtem vele.
-Mond,hogy csak viccelsz...
-Nem viccelek,de nekem nem jelentett semmit,nem voltam magamnál.-néztem szemébe.-Magamtól soha nem feküdnék le mással,te túl fontos vagy számomra.És tudom,hogy most egy életre megutáltál és elhagysz,de kérlek legalább barátok vagy csak ismerősök maradjunk.Én még el is költözök ha kell,csak...-nem tudtam befejezni,mert Olivér hirtelen átölelt.
-Tényleg dühös vagyok,de egyszerűen nem tudok rád haragudni.Soha nem tudnálak elhagyni.-suttogta nyakamba.Elengedett majd szemembe nézett.Vörösek voltak,és a vállam is kicsit nedves volt.Szóval sírt.Már másodszor miattam.-Túlságosan szeretlek ahhoz,hogy ilyen könnyen elengedjelek.
-Én is nagyon szeretlek.-gördült le nekem is egy könnycsepp.Újra átölelt,de most még szorosabban.Kb.5 percig így ültünk majd gyengített ölelésén,két keze közé fogta arcom,mélyen szemembe nézett és lágyan megcsókolt.
-Csak mond,hogy nem csinálsz többet ilyet,mert ez is olyan volt mintha kést szúrtak volna a szívembe.-vált el tőlem.
-Nem fogok soha többet ilyet csinálni,megígérem.-döntöttem homlokom az övéhez.
-Hát remélem is.-mosolyodott el.
-Akkor fel kell hívnom Márkot.-sóhajtottam egyet.
-Minek kell őt felhívnod?-akadt ki.
-Hogy ő is beszélje meg a dolgokat Roxival a dolgokat.Azt mondta akkor mondja el neki mikor én neked.
-Jaj,akkor hívd nyugottan.-Azt mondta 10 perc és át jön hozzánk.Így is volt.Egyedül hagytuk őket Roxival,hogy beszéljék meg a dolgokat.Fél óra múlva hallotuk,hogy Márk elmegy így lesiettem Roxihoz.Úgy ült a kanapén ahogy még sose láttam.Sírva.Lassan leültem mellé.
-Roxi,tudom,hogy most a pokolra kívánsz,de kérlek bocsáss meg azért amit tettem.-engem is majdnem elfogott a sírás ahogy őt néztem.Hozzábújtam és megpróbáltam átölelni amit furcsa módon engedett és ő is átölelt.
-Hogy tudnák haragudni a legjobb barátnőmre?-kérdezte rekedt hangon,majd kis idő múlva elengedett.-Szakítottam vele.-jelentette ki halkan.És nem csak emiatt.Mostanában többet veszekedtünk és eltűnt a láng is közöttünk.
-Ne félj,találsz nála jobbat is.-bíztattam egy mosollyal amit viszonzott.Szerencsés vagyok,hogy ilyen barátaim vannak akik ilyen hamar megbocsájtanak nekem.Jó tudni,hogy ennyire fontos vagyok nekik.De mi lesz ha mi közöttünk is elmúlik a láng?Lesz egyáltalán ilyen?

-Kérdezhetek valamit?-törte meg csendet Olivér miközben az ágyán feküdtünk.
-Persze.
-Jobb volt vele csinálni,mint velem?-kérdezte félénken mire én felkuncogtam.
-Veled valahogy sokkal jobb volt,mert te veled szerelemből csináltuk,vele pedig az alkohol miatt.-vörösödtem el.
-Jaj,ilyenkor olyan édes vagy.-húzott magához szorosabban.
-Amúgy te neked tényleg elég vagyok?
-Ezt hogy érted?
-Hát,nem vagyok szép,nincs jó alakom és még a melleim is kicsik.
-Legkisebb dolog,hogy mekkora melled van és nem szeretem a csont vékony lányokat,szeretem ha van mit fogni.-mosolygott majd maga felé fordított,hogy a szemébe nézzek.-És számomra te vagy a leggyönyörűbb nő a világon.-lágyan rátapadt ajkaimra.Ez a csók olyan ,mint az első volt.Mintha most vallott volna szerelmet.Biztos,hogy nem fog elaludni közöttünk a láng.De attól még a sors szeret játszani.Szereti elvenni tőled azt ami a legfontosabb neked...

Szörnyű buli

23.rész


Újra elkezdődtek a tánc próbák. A ByTheWay 1 hétre elfog utazni Romániába,és Roxi is. Rábeszéltem Olit,hogy nélkülem menjenek el,mert  azt akarta,hogy velük menjek.Nem tudom mi lesz velem abban a nagy házban.
-Siessetek vissza!-öleltem őt át.Nehéz volt elbúcsúzni tőle,de mégis el kellett.
-Nem tőlem függ.-mosolygott aranyosan.-De megpróbálok jó?-bólintottam,mire ő egy puszit nyomott a homlokomra.
-Már most hiányzol...-engedtem őt el.Egy hosszú,szenvedélyes csókot adott,amivel ki kellett bírnom egy hétig.-Szia!-engedtem el végül a kezét is.Néztem ahogy beülnek az autóba és elhajtanak.
Egy hétig unatkozni fogok,szuper....Próbáltam felhívni Marcit,de kiderült,hogy ők is elmentek Romániába.Gondolkoztam,hogy felhívom Márkot ,majd fél óra múlva rászántam magam.
-Szia!Nem jössz át kicsit?-kérdeztem direkt szomorkásan.
-Szia!Miért?-hallottam hangján,hogy mosolyog.
-Mert Oliék elmentek és egyedül vagyok itthon.Nagyon unatkozok.
-Jaj tényleg,Roxi mondta.Oké 10 perc és ott vagyok.
-De jó!Köszi,szia!
És 10 perc alatt tényleg ott volt nálam.
-Szia!-öleltem át az ajtóban.
-Szia!-ölelt át ő is.-Mit szólnál ahhoz,hogyha elmennénk egy parkba vagy ahova csak szeretnél.
-Oké már mehetünk is.-Felkaptam kulcsaim,kabátom pedig otthon hagytam,mert jó idő volt.Először sétáltunk egy kicsit a parkban majd elmentünk fagyizni.
-Mi lenne ha...-ülönk le közben az egyik asztalhoz-....holnap este csinálnánk egy kis bulit.
-Ketten bulit?-kérdeztem nevetve.
-El leszünk hidd el.-legyintett a kezével.-Majd viszek piát és ó kedvünk lesz.
-Akkor oké...-sóhajtottam.

Hazakísért majd elment.Egész nap csak a TV-t bámultam,és így tettem másnap is.6 fele elkezdtem készülődni.Lezuhanyoztam,majd hajamat lazán feltűztem és egy kék ruhácskát vettem fel.Még tegnap vettem néhány rágcsát és üdítőt amiket levittem a nappaliba.Nem alkoholt!Levittem a laptopom és a hozzá tartozó hifiket is,hogy arról szóljon a zene.Pont mikor végeztem kopogtattak.
-Szia!-nyitottam az ajtót boldogan.-Gyere!-léptem hátrébb,hogy beférjen.
-Szia~-nyújtotta el az a-t.Csini vagy!-nézett rajtam végig.
-Köszi.-pirultam el kicsit.Tényleg hozott piát,valami nagyon erőset,de attól még jó íze volt.3 pohár után megálltam,mert már kész voltam.Így is már szédültem,de Márk is csak egyel többet ivott.
-Imádom ezt a számot.-pattant fel hirtelen a kanapéról.-Felkérhetem egy táncra?-nyújtotta nekem kezét.Én csak elmosolyodtam és felálltam.Egyensúlyom még szerencsére meg volt.Lassú szám volt,de én is szerettem.Háttal álltam neki ő pedig a derekam fogta és
úgy lassúztunk.Egyre szorosabban ölelt magához,de nem zavart.Hirtelen megéreztem valami forrót a nyakamon.Márk ajkai kényeztették a nyakam.
-Márk ezt nem szabad...-nyögtem ki végül.Lehet az alkohol miatt,de nagyon élveztem.Keze elkezdte körbejárni testem minden részét.Hirtelen mozdulattal maga elé fordított és rátapadt ajkaimra.Először ellenkeztem,de túl jó érzés volt.Utáltam magam ezért,de az alkohol miatt nem bírtam magammal.Vadul falta ajkaim majd addig tolt engem amíg a falhoz nem simult az egész testem.Hülye voltam,tudom,de egyszerűen nem bírtam magammal.Márk túl csábító.Megtörtént sajnos....

-Én mekkora egy ribanc vagyok...-dőltem félig sírva,félig lihegve Márk vállára.
-Mindkettőnk hibája volt...-kezdte el simogatni a fejem.-Nem csak a te hibád.
-De én nem akarom őt elveszíteni.Ő a mindenem,nélküle nem tudnák élni..
-Hidd el meg fogja érteni.-nyugtatgatott.
-De ugye te is csak az alkohol miatt akartad?-emeltem fel a fejem ijedten.
-Hát....nagyon csini vagy a ruhádban.-mosolygott.Én csak arcon csaptam,de nem erősen.
-Neked ott van Roxi ,neki hízelegj.És...tekintsük ezt az estét úgy,mintha meg se történt volna...-néztem határozottan a szemébe mire ő csak bólogatott.
-Elmondjuk nekik?-kérdezte  egy kis idő után.
-NE,szerintem ne...De én nem biztos,hogy kibírom úgy,hogy hazudjak neki.-néztem félve félre.
-Ha majd nem bírod,akkor elmondod neki,de szépen nyugisan és akkor mondom el én is Roxinak.
Kicsit megnyugodtam,de nem tudom,hogy meddig fogok tudni neki hazudni.Sírva feküdtem le aludni,azon gondolkoztam,hogy tehettem ilyet azzal aki mindennél jobban szeretek és nem akarok elveszíteni.Féltem attól ami történni fog....

OLVASD EL FONTOS!!!

*Közvéleménykutatás*

Halihóó~

Amint látjátok már a 22. rész is felkerült és olyan kérdéssel fornulnék hozzátok, hogy mennyire van igény a folytatásra? Aki szeretné hogy folytassam az lécci írjon komit, hogy lássam menyien tartanak rá igényt. Minimum 5 hozzászólás után hozom a kövit, de amíg nem szóltok hozzá és nem írtok váleményt addig sajnos nem tudom felmérni hogy mennyire szeretitek. Nyilván befejezném ha nem írna senki mert hát nem hagyon csak így félbe, de akkor már a következő részben vége lenne és nem is lenne hosszú az a rész. Nagyon szeretem ezt a sztorit írni, de ha nincs érdeklődő akkor fölöslegesnek tartom az egészet és nem fektetnék bele ekkora energiát. Remélem megértitek. 

Köszönöm, hogy elolvastad! :)

Bárcsak tutnád mit érzek

22.részReggel nem sokkal 7 után keltem,de Marci  már nem feküdt az ágyon.Kíváncsi voltam,hogy miért kelt fel ilyen hamar.Gyorsan átöltöztem.Egy I love you!  feliratos ujjatlant és egy szteccs nadrágot vettem fel.Marci a konyhában ügyködött,de nem nézett ki jól amit csinált.

-Jó reggelt!-fordult felém-Csináltam palacsintát,de...-nézett a plafonra,majd utána én is.Tele volt palacsintával a plafon,amitől muszáj volt nevetnünk.-De van fagyi,azt ehetünk.-nézett újra rám.Még nem is ettem reggelire fagyit soha.Kivettünk két doboz fagyit és leültünk a kanapéra.Nem sokat ettünk belőle,mert sokat  egymásra dobáltunk.Mehetek fürödni,mert tiszta fagyi lettem.Előtte még ahonnan lehet,lenyaltam magamról.Az arcomon nem értem el minden pontot,úgyhogy kicsit hülyén nézhettem ki, ahogy próbálkozok.
-Várj,segítek.-ajánlotta fel Marci,majd közelebb jött és hüvelykujjával letörölte amit én nem tudtam.Számhoz is hozzá ért ami egy kicsit zavarba hozott.Egész végig egymás szemébe néztünk.Valamitől a szívem gyorsabban vert mint eddig.Még közelebb jött,pedig már letörölte a fagyit az arcomról.Gondoltam,hogy meg akar csókolni,de mikor már majdnem hozzá ért ajkaimhoz megállt,és elfordult.
-Bocs,én csak....-kezdte nyögdécselve-tudom,hülye vagyok,hogy most akarlak megszerezni,akkor mikor ilyen rossz helyzetben vagy.Én...sajnálom...- nyögdécselte a földet bámulva.-Először csak barátként tekintettem rád,de aztán....egyszerűen elcsavartad a fejem,de én nem akartam tönkre tenni a kapcsolatod.-hangjában hallatszott a szomorúság.-És tudom,hogy te nem így érzel,csak legalább barátok maradjunk.Én nem fogok csinálni semmit,ígérem...-nézett újra a szemembe.
-Én nem tudom mit tegyek,mert többet érzek mint barátság,de ez nem szerelem...
-Bárcsak egyszer megcsókolhatnálak,akkor tudnád mit érzek...-dőlt hátra a kanapén és a plafont nézte.Tudni akartam,hogy mit érez ezért közelebb ültem.Hirtelen felém fordult amitől kicsit megijedtem,de nem hátráltam.
-Tudni akarom,hogy mit érzel...-suttogtam magabiztosan.
-Biztos?

-Teljesen...-egész testével felém fordult és szemembe nézett.Megtettem én az első lépést.Megragadtam fölsőjét és magamhoz húztam.Ajkai puhábbak voltak,mint Miré,kényeztető érzés volt.Gyengéd volt,de mégis vad.Nyelve hamar az én számba tévedt és harcra hívta az enyém.Elengedtem felsőjét és körül öleltem nyakát.Éreztem,hogy tényleg szeret,és rossz érzés volt,hogy én nem tudom viszonozni.Lassan vált el tőlem és szemembe nézett,várva reakcióm.Te tényleg szeretsz,érzem,hogy nagyon,de...-megakadtam majd sóhajtottam-De én ezt nem tudom viszonozni.

-Gondoltam..-sóhajtott egyet-De legalább egyszer megcsókolhattalak.-mosolygott diadalmasan.-Remélem örülsz.
-Nagyon.-mosolygott még mindig.-De akkor barátok maradunk,ugye?
-Persze.-majd átölelt.Tudom,hogy nem a pasim,de mégis szeretem.Legalább nem vagyok egyedül.Marci megpróbálkozott ebéd és vacsora készítéssel is,de egyik se sikerült neki.Végül pizza lett az ebéd és a vacsora is.Vacsora után Marcinak el kellett mennie valahova,addig én lezuhanyoztam.Zuhanyzás után elmentem a szobánkba pihenni.Marcinak volt egy rubik kockája,azt próbáltam kirakni.
-Na jó ez nekem nem megy...-dobtam el a sarokba-Pedig valaki 1 perc alatt megcsinálja,én miért nem tudom?-idegeskedtem.Magammal való társalgásom egy fura zaj zavarta meg.Valami ütögette az ablakot.Kinéztem és ott állt Olivér aki kis köveket dobált az ablaknak.Kinyitottam,hogy meg kérdezzem mit akar.
-Te meg mit...-nem tudtam befejezni,mert fejbe talált egy kő-Áúúúúú!-kiáltottam fel.
-Jézusom,bocsi!Nem akartalak eltalálni.-kiabálta fel Olivér.
-Oké,de mit akarsz?-simogattam a fejem ahol eltalálta a kő.
-Sziki azt mondta,hogy ha szerenádot adok neked akkor lehet vissza jössz hozzám.-igaz sötét volt,de láttam rajta,hogy elpirult.Nekem csak leesett az állam.
-De te nem tudsz énekelni,csak rappelni.
-Akkor meg rap szerenád jó?-Szívemig hatott a szöveggel.Elmondta mit érez irántam,felsorolta a legszebb élményeinket és elmondta,hogy miért akar vissza kapni.Még a könnyeim is előjöttek a végére.Nem tudtam kontrolálni magam és hülye fejemmel kiugrottam az ablakon.Pontosan rajta landoltam,így nekem nem fájt,de neki biztos.
-Jézusom,te megőrültél?-kérdezte ijedten alólam-És ha valami bajod lett volna?
-Amíg te itt vagy nem érdekel semmi.Meg szerintem neked jobban fájt mint nekem.-öleltem őt át.Ő is átkarolt majd elkezdtünk hemperegni a fűben.
-Úgy hiányoztál.-állt meg egyszer csak fölöttem-Mindig csak rád gondoltam és olyan magányos voltam.
-Nekem is hiányoztál.-elmosolyodott majd megcsókolt.Az ő csókja más volt,szívemig hatott.
-Már nagyon hiányzott a csókod.-vált el tőlem-De érzem,hogy te valakivel ma csókolóztál!-nézett rám szúrós szemmel.
-Minek mondjam el, hogy kivel.Már nem számít...
-Szóval igazam volt,de kivel csaltál meg?
-Először is,nem csaltalak meg,mert nem voltunk akkor együtt....-nem tudtam befejezni,mert Mir félbeszakított.
-De most már igen,ugye?
-Igen,de másodszor,Marcival.
-Te miért csókolóztál vele?-akadt ki.
-Mert meg akarta mutatni,hogy mit érez irántam.És rájöttem,hogy nagyon szeret.
-Akkor elhagysz?-kérdezte szomorúan.
-Nem,dehogy.-nevettem-Megegyeztünk,hogy barátok maradunk.Legalább van kire számítani.
-Mert én rám nem lehet,ugye?-nézett szúrósan.
-Nem rád nem lehet!De nehogy elkezdj nekem itt durcizni!-mosolygott majd meg akart csókolni,de egy SMS megzavarta.
-Ki és mit írt?-kíváncsiskodott.
-Marci.Azt írja,hogy ma már nem jön haza és Kevinnél alszik.
-Szóval egyedül leszünk egész este?-vigyorgott kajánul.
-Igen,de nem csinálunk semmit!-figyelmeztettem.
-Biztos vagy benne?-vigyorgott még mindig.Felkapott és berohant velem a házba,majd fel a szobámba.
-Tegyél le!-ütögettem a hátát útközben.
-Amíg az ágyig nem érünk,addig nem.-Nem láttam az arcát,de tudtam,hogy vigyorog magának.Feladtam,és megvártam amíg az ágyig nem érünk.
-De várj itt Marci szokott aludni!-kaptam észbe,miközben az ágyra rakott.
-Ma már nem jön haza,akkor meg nem mindegy?-legyintett egyet és fölém mászott.

-De nehogy tönkre tegyük az ágyát!-figyelmeztettem Olit,mire ő csak elmosolyodott.Újra rátapadt ajkaimra,de most hamar megszakítottam.
-Te cigiztél?-néztem rá kérdően.
-Igen,mert magam alatt voltam.-nézett el szomorúan.

-De ugye azt tudod,hogy az nem segít semmi?
-Örülj,hogy csak cigiztem.Először drogozni akartam....
-Drogozni?!-kiáltottam fel-Bocs...-csitítottam el magam-Te megőrültél?Abba bele is...halhattál volna...és akkor...mi lett volna....velem nélküled....-mondtam miközben a sírás fojtogatott ahogy bele gondoltam.
-Hidd el hogy meg lettél volna...-biztatott egy mosollyal,majd megsimogatta arcom és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Az nem olyan biztos...-mondtam szomorkásan-De te most szépen elmész fogat mosni,mert nem akarom a cigi szagot érezni!-mutattam a fürdő felé.
-Oké...-hajtotta le a fejét és elment a fürdőbe.Fél perc múlva már vissza is jött mentás illattal.
-Na ez már jobb.-csókoltam meg.Hiányzott.Nagyon.Nem akarom többször elveszíteni.Bárki más is jönne az életembe,csakis Olivérrel maradnék örökre.Soha nem akarom elhagyni,de valakit mindig elveszítünk...

Hailihóóó :)

 Sziasztok! Sajnálom hogy 2 hónapig nem adtam életjelet magamról, de sajnos megvolt az oka. Mindenkit megnyugtatok, hogy még életben vagyok. Remélem, hogy ezután még ugyanúgy fogjátok olvasni a blogomat és nem untátok meg a hosszú várakozást. Igazából az ihletem is elszállt egy kicsit, de összeszedtem magam és megírtam az új részt, ami hála istennek kicsit hosszúra sikeredett. Már a következő részt is megírtam, de azt még nem rakom fel egyből, emésztgessétek csak ezt a rész. Köszönöm szépen, hogy kitartottatok és hogy olvassátok a blogomat. Ígérem, hogy most már rendszeresen fogom hozni az új részeket.

Ui.: Pár lelkesítő kominak azért örülnék, csakhogy megnyugodjak, hogy nem vesztettelek el titeket kedves olvasók :)))



Csalódás

21.rész


Reggel megint hamarabb keltem fel,mint Oli,de most csak nyomtam egy puszit az arcára és levánszorogtam a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem oda a többieknek még félig csukott szemekkel.
-'Reggelt!-köszöntött Roxi. Olivér kivételével mindenki ott volt a konyhába,de ők nem köszöntek.Roxin is látszott,hogy nem nagyon akart megszólalni.Csináltam volna valami rosszat és ezért dühösek lennének?Nem emlékszek ilyenre.Ekkor a nappaliban lévő asztalra tévedt a tekintetem.
-Már megjött a "Trendy!" heti száma?-kérdeztem boldogan,pedig tudtam a választ.
-Várj Dorina,ne nézd meg!-kiáltott utánam Roxi,de én már kezemben tartottam az újságot.
-Mi a...?-csattantam fel a címlapot meglátva.Először tátott szájjal néztem a címlapot,azután sorba jöttek az érzelmek.Nem tudtam,hogy most dühbe guruljak vagy kezdjek zokogni.Nem értettem,hogy hogyan történhetett az ami a képen van.Jaj és hogy mi volt a címlapon?Hát ez:

És egy boldog kis címszalaggal:"Szerintetek édes az új sztárpár? Olivér és Barbi. Amint elolvastam a címszalagot,ledobtam a földre az újságot és csak bambultam magam elé üres tekintettel.Próbáltam feldolgozni azt amit láttam.Sírni lett volna kedvem,de a könnyek nem akartak előbújni.
-Hát itt meg mi van?-törte meg a csendet Olivér.Hangja hallatán a hideg futott végig a hátamon.A könnyeim patakokban kezdtek el folyni.Lehajtott fejjel indultam el felfelé.Senkire se néztem rá,Olivérre meg főleg.Felmentem a fürdőmbe és megmostam az arcom,hogy ne lehessen látni azt,hogy sírtam,de nem segített.Amint rendbe szedtem magam,újra elkapott a zokogás.
-Mi a baj?-szólalt meg Oli hirtelen az ajtóban állva.Én felkaptam a fejem majd ránéztem.
-Ch,vajon mi bajom lehet?-flegmáskodtam.
-Arra a Barbis sztorira gondolsz az újságban?-én újra lehajtottam a fejem,már nem voltam képes a szemébe nézni.Benne is csalódtam,tudtam,hogy csalódni fogok...-Az csak félreértés volt.A showban volt az a feladat,hogy játsszuk el.Mindenkinek el kellett,nem csak nekem.-Ahogy mondta a hangja egyre dühösebb lett.
-Akkor a többiek miért nincsenek a címlapon?Miért csak Barbi és Olivér páros van?-mondtam gúnyosan.Képtelen voltam belenézni szemeibe.
-Honnan tudjam?-kérdezte már dühösen-Biztos csak ezt a sztorit akarják felfújni,vagy mit tudom én...-odajött hozzám,egyik kezét vállamra tette amivel maga elé fordított.Meg akart volna csókolni,de én elfordultam.
-Nem akarok azzal a szájjal csókolózni,ami más lány száját csókolta...-majd elindultam kifelé,de Ő megfogta a kezem,de én nem fordultam meg.
-Kérlek bocsáss meg.Az nem volt csók,a szánk nem ért össze.Én csakis téged csókollak,máshoz hozzá sem érnék.Kérlek,ne menj el...-mondta már szomorkásan.
-Csak kiszellőztetem a fejem...-elengedett majd kiment a szobámból.Gyorsan átöltöztem.Egy térdnadrágot és egy pulcsit vettem fel.Kapucniját felraktam a fejemre úgy mentem le a többiekhez.Elraktam egy kis pénzt is,hogy be tudjak ülni egy kávézóba.Telefonom nem vittem,úgyis tudják,hogy majd haza jövök.Se szó,se beszéd csak úgy el mentem.
Sétáltam pár utcát mikor megláttam egy kis kávézót ahol nem voltak sokan.Ahhoz képest,hogy kevesen voltak jó helynek tűnt.Végig néztem a kávézóban,hogy hova üljek le.Az egyik asztalnál Marci tekintetével találkoztam.Ő intett a kezével,hogy üljek oda hozzá.Egy kétszemélyes boxban,egy kicsit hátrébb ült.
-Szia...-huppantam le elé.
-Szia,hát te?-kérdezte meglepve,miközben megitta utolsó csepp kávéját.
-Csak kiszellőztettem a fejem.-próbáltam mosolyogni.
-Miért baj van?-nézett szomorúan.
-Nem,nincs,dehogy...-hadonásztam a kezemmel.Ő csak kicsit felhúzott szemöldökkel nézett,ami azt jelentette,hogy rájött,hogy hazudok.
-Olivérrel kapcsolatos?-én csak bólintottam egy aprót-Láttad az újságot?-a sírás kerülgetett amit ő is észrevett.
-Gyere elviszlek hozzám,ott kisírhatod magad.-ajánlotta fel mosolyogva.
-Oké.-mosolyogtam én is.Kifizette a kávéját majd elindultunk a háza felé.Csak egy utcán kellett átmennünk és ott voltunk.
-Te nem a többi BTS taggal laksz együtt?-kérdeztem meglepetten miközben mentünk beljebb.
-Mi nem együtt lakunk.Én és Ádi egyedül,Kevin Ervinnel és Krissel lakik együtt,Szabi pedig Henry-vel.-sorolta fel miközben leültünk a nappaliban.
-És nem vagy magányos?-én a kanapén,Marci pedig előttem ült egy fotelben.
-Néha....-mosolygott aranyosan-Na,de most rólad.-komolyodott el-Szóval láttad te is újságot.-bólintottam és újra a szemem előtt volt a kép.Kerülgetett a sírás,de nem akartam mindjárt az első szónál zokogni,ezért vissza fojtottam.-Olivérrel már beszélték róla?
-Igen,de...-egyszerűen nem bírtam folytatni,a könnyek előjöttek és nem bírtam abbahagyni.Arcomat kezembe temettem,nem akartam,hogy így lásson.A kanapé egy kicsit besüppedt,mert Marci átült mellém.Magához húzott és teljes erejével ölelt át.Én is átöleltem,hátánál belemarkoltam a fölsőjébe,fejem pedig mellkasába fúrtam.
-Nyugi,minden rendben lesz,ne félj....-nyugtatgatott,miközben hátam simogatta.Felemeltem a fejem,nem akartam jobban eláztatni a felsőjét a könnyeimmel.
-Ha valami baj van hozzám mindig jöhetsz jó?-törölte le könnyeimet hüvelykujjaival .Bólintottam egyet,mire ő egy hosszú puszit nyomott a homlokomra.Elvörösödött és bocsánatot kért,de engem nem zavart a puszi.Többre nem emlékszek,csak arra,hogy elnyomott az álom.

~ Olivér szemszöge ~
 
Egy óra múlva elmentem megkeresni Dorinát.Sétáltam pár utcát,de nem találtam sehol.Gondoltam felhívom Marcit,hogy nem-e látta valahol.
-Nálam van.-vette fel a telefont.
-Neked is szia.Akkor felugrok jó?
-Aha,oké.Cső!
-Cső!
Leraktam a telefont és azonnal elindultam Marcihoz.Útközben azon gondolkodtam,hogy mit mondjak Dorinának.Tudom,hogy félre érthető helyzet volt,de pont ő miatta nem csókoltam meg Barbit.Nem is vagyunk jóban ahhoz,hogy megcsókoljam.
Be se csöngettem úgy mentem be Marcihoz.Dorina a kanapén aludt,Marci meg a kanapé mellett ült és simogatta Dorina arcát.Nem volt jó így látni őket ,de tudtam,hogy Dorina csak rám és ő rá számíthat.Marci felállt és odajött hozzám.
-Remélem elégedett vagy.-mondta szúrós szemmel.
-Hol lennék elégedett,ha miattam sírt.-dühös voltam,de nem akartam kiabálni nehogy Dorina felkeljen.
-Akkor átgondolhattad volna,hogy mit csinálsz.
-Nem mondhattam,hogy "bocs nem lehet,mert barátnőm van".Kérdezősködtek volna,és mindent el kellett volna mondanom.
-Mondhatta volna,hogy simán nem akarod és kész.
-Argh,ez te.....nem érted.-keltem ki magamból.
-Muszáj kiabálni?-kelt fel a kanapéról Dorina.
-Dorina,én sajnálom tényleg,én csakis téged szeretlek,mást soha az életben nem csókolnák meg.-fogtam meg a kezét és néztem a szemébe,de ő nem nézett a enyémbe.Csalódott bennem ezért nem mert a szemembe nézni.
-El hiszem,de...-nézett bele a szemembe-szükségem van egy kis időre.
-Szóval az előérzetem igaz volt...-engedtem el a kezét-Akkor te most szakítani akarsz?
-Egy időre.Ha el tudom felejteni az egészet akkor visszamegyek hozzád,de ha nem akkor el kell felejtenünk egymást...-láttam,hogy a sírás kerülgeti,de erősnek akart látszani.Ezért is szerettem annyira.
-De addig hol leszel?
-Ha akarsz itt maradhatsz nálam.-ajánlotta fel hirtelen Marci.
-Akkor addig itt maradok.Amúgy is hozzád egy gyönyörű,jó alakú sztár illik,nem én...
-Jól van,értem....-mondtam szomorúan-De amíg téged vissza nem kaplak addig másra rá se nézek.-Ezzel elmentem,mást már úgyse tudtam volna mondani.

~ Dorina szemszöge ~
 
Nehéz volt kimondani a dolgokat,de ezt kellett mondanom neki.
-Nem baj,hogy itt maradok?Tényleg nem leszek a terhedre.
-Nem semmi baj,addig maradsz amíg akarsz.-mosolygott kedvesen.Melegséggel töltött el ahogy mosolygott.
-Majd eldobsz néhány cuccomért?-jutott eszembe.
-Persze,de addig még pihenj.-indult el a konyhába.Lefeküdtem a kanapéra,de aludni már nem tudtam.Azon gondolkoztam,hogy vajon milyen lesz Olivér nélkül?Nagyon magányos leszek?Próbáltam másra gondolni,de csak erre tudtam.Kb. 1 óra múlva Marci elvitt haza pár cuccomért.Mikor bementem nem köszöntem senkinek csak egyenesen fel mentem a szobámba Marcival.Telepakoltam az egyik bőröndöm fontos cuccokkal majd lementünk.Körül néztem,de Olivér nem volt ott.Roxi az ajtóban várta,hogy leérjek.
-Tényleg itt hagysz engem?-kérdezte szomorúan.Én szorosan átöleltem amit ő viszonzott.
-Csak pár nap lesz ígérem.-mosolyogtam rá.Ekkor odajöttek a többiek is átölelni engem.Elköszöntem tőlük majd elindultunk.
-Elviszlek ma vacsorázni,jó?Hátha attól jobb kedved lesz.-törte meg a csendet Marci.
-Áh,nem kell fáradnod.
-Nem fáradtság.Szívesen viszlek el.-mosolygott rám.
-Akkor oké.-mosolyogtam én is-Ki kell öltöznöm?
-Ha hoztál valami olyan ruhát,akkor olyan helyre viszlek.
-Hoztam.
-Akkor jó.7-kor indulunk jó?-én csak bólintottam.Hamar eltelt az idő,gyorsan felkaptam a ruhát,hajam fura módon jól nézett ki úgy,hogy nem csináltam vele semmit,sminket pedig most nem tettem fel.Gyors lesiettem a nappaliba ahol már Marci várt rám.Zakó volt 
rajta amitől elmosolyodtam.Mikor már leértem Marci mellé egy rózsát kapott ki a háta mögül.Én csak csodálkoztam,hogy milyen kedves.Az étteremben sokat nevettünk és jól szórakoztunk.Tényleg jobb kedvem lett tőle.
Fáradt voltam mikor hazaértünk,én csak ledőltem a kanapéra és azonnal elakartam volna aludni.
-Ugye nem tervezed,hogy itt fogsz aludni?-támaszkodott a kanapéra.
-Miért akkor hol?-nevettem.
-Hát az én ágyamban.-tágultak ki a szemeim,ő csak felnevetett.-Nyugi én itt alszok a kanapén.-kicsit megnyugodtam,de nem akartam,hogy miattam aludjon a kanapén.
-Nem lehetne valahogy megoldani,hogy egy szobában aludjunk?-nem tudom miért akartam ezt.
-Van egy matrac az egyik szobában átvihetem az ágyam mellé.-mosolygott.Örültem,hogy meg tudja oldani.Végül bele ment abba,hogy én aludjak a matracon.Mikor kiment valamiért a szobából,gyorsan átöltöztem pizsamába.Majd miután visszajött mindketten nyugovóra tértünk.Ez a rossz nap,valahogy mégis jól végződött...