Dupla randi

20.rész


Pár nap múlva hangos ajtó kopogásra keltem fel.-Nyitom!-kiabáltam a lépcsőről.Azt se tudtam hány óra.-Hát te meg?-néztem meglepetten Márkra.A buli óta nem láttam,de azt hittem nem is fogom.
-Máárk!-kiáltotta Roxi a lépcsőről mikor meglátta őt az ajtóban.Lerohant és egy hosszú csókot nyomott a szájára.Én csak tátott szájjal néztem őket.
-Öhm...-vakartam a fejem-Ti most...?

-Járunk.-szakadt el Roxi Márk ajkaitól.Cukik voltak együtt.
-Amúgy,mi járatban ?-fordultam Márk felé.
-Hát,én akartam felkelteni a kincsem,de úgy látszik későn jöttem.Máskor hamarabb jövök.-puszilta meg a homlokát.
-Na, akkor ha már itt vagy csinálhatsz neki reggelit,meg nekünk is.-mondtam neki boldogan.
-Ha Roxi is segít!
-Neked szívesen.-ők elmentek a konyhába ügyködni én meg vissza mentem Olivérhez.
-Még mindig alszik?-suttogtam magamnak.Lassan mellé feküdtem és csókolgatni kezdtem,hogy fel kelljen.
-Jó reggelt!-köszöntött kómásan.
-Szia!Tudod hány óra?
-Nem,mennyi?
-Még csak fél 8.-mosolyogtam rá.
-Mennyi?!-pattant fel az ágyban.
-Na,gyere vissza!-húztam őt vissza mellém-Amúgy tudtad,hogy Roxi és Márk járnak?-Ő csak kómásan bólintott.-Mi van,csak én nem tudtam róla?-háborodtam fel.
-Sziki már áldását is adta nekik.
-Chh...Én mindenről lemaradok?
-Szegénykémet mindig kihagyják mindenből.-ölelt át.
-Igen,engem mindig.-játszottam durcázást.Egy idő után éreztem valami finom illatot ezért elindultunk le Roxiékhoz.
-Ez nagyon jól néz ki.-néztem a reggelit.Tükörtojás volt baconnal,de nagyon étvágygerjesztőnek nézett ki.
-A legtöbbet én csináltam!-dicsekedett kedvenc barátosném.
-Mit te?Én is sokat csináltam!
-Igen te is.-puszilta meg őt miközben mi neki kezdtünk az evésnek.-Jaj tényleg!Arra gondoltunk Márkkal,hogy nem-e jöttök el velünk egy dupla randira?
-Dupla randi?-kérdeztük egyszerre Olivérrel teli szájjal.
-Aha,elmennénk valami cuki kis étterembe,aztán ha akartok el mehetünk sétálni egy parkba.-mondta lelkesen Dara.
-Jól hangzik.Elmegyünk?-fordultam szerelmem felé.
-Aha,tetszik a terv.
-Mikorra legyünk készek?-fordultam újra Roxi felé.
-6-kor megfelel?-beleegyezésként egyszerre bólintottunk Olivérrel.-De csinik legyetek ám!
-Ugye nem kell zakó?-kérdezte Oli mielőtt még fel ment volna.
-Elég az ing!-kiabálta Roxi a konyhából.Én elmentem a szobámba könyvet olvasni.Mikor már nem volt kedvem olvasni már 5 óra volt.Lezuhanyoztam majd kerestem valami csini ruhát.Egy fekete,pánt nélküli ruhát választottam.Hajamat kivasaltam és feltettem egy kis sminket.Reménykedtem,hogy tetszeni fog Olivérnek. Felvettem a kedvenc fekete magassarkúmat.Kicsit inogtam benne,de egy idő után profiként mentem benne.Mikor leértem a lépcsőről szerelmem már ott állt és nézett mosolyogva.Kicsit kínosan éreztem magam,de én is mosolyogtam.
-Mi az?Nem tetszik?-mentem oda szomorúan hozzá.
-De,sőt.-simogatta az arcom.-Gyönyörű vagy!-bókolt nekem.
-Köszi!-adtam neki egy puszit.
-Na,mehetünk?-jöttek le Roxiék együtt.
-Aha!Majd jövünk!-kiáltottam még vissza a többieknek.Most Márk vezetett,Roxi ült mellette az anyósülésen.Én kézen fogva ültem hátul Olivérrel.

Egy elegáns étterem előtt álltunk meg.Annyira más volt az az étterem,mert itt senki se törődött azzal,hogy a többiek rajtam kívül sztárok.Egy kicsit kívül állónak éreztem magam.Leültünk egy négyes asztalhoz. Mellettem Olivér,előttem Márk,ő mellette pedig Roxi ült.Kicsit drágák voltak az ételek,de mivel a fiúk fizetik ezért tök mindegy mit választok.
-Oké,én elmegyek WC-re...-szólalt meg hirtelen Olivér és Roxi egyszerre,majd egyszerre elindultak a WC-k felé.Eközben megrendeltük helyettük is az ételt.
-Na,fordítsuk komolyra a szót.-néztem komolyan Márkra,de nem bírtam sokáig,mert ő csak mosolygott a komolyságomon.-De most tényleg.Ugye nem tervezel semmi rosszat Roxival?
-Nem.Szeretem őt és nem akarom elveszíteni.-mondta már ő is komolyan,miközben már kihozták az ételeket.
-Akkor jó.Ajánlom is!-majd elmosolyodott és neki kezdtünk az evésnek.Közben megjött Olivér a WC-ről.Nem sokkal később Roxi  is.
-Na,meg könnyebültetek?
-Aha,otthon nem volt időm elmenni.-ők is neki kezdtek az evésnek,majd miután mindannyian végeztünk úgy döntöttünk,hogy nem megyünk el sétálni.Senki se volt kedve.A fiúk fizettek majd haza mentünk.
Épp indultam fürödni mikor Olivér bejött a szobámba.
-Nem fürdünk ma együtt?-nézett rám boci szemekkel.
-Miért akarsz hirtelenjébe velem fürödni?-fordultam felé.
-Rossz előérzetem van.
-Hogy-hogy rossz előérzet?-nem értettem miről beszél.
-Azt érzem,hogy valamilyen oknál foga el foglak veszíteni.-szomorúnak nézett ki.
-Jó fürödjünk.-mosolyogtam rá amit viszonzott.Meglepődtem azon amit mondott.
A kádam nagy volt,amiben egyedül magányos voltam.Most Olival úgy feküdtünk ahogy az ágyban szoktunk.Nem bírtam másra gondolni,csak arra amit mondott.Vajon miért gondolja azt,hogy el fog veszíteni?Miért akarnék vele szakítani?Talán titkol előlem valamit,amit nem szabad tudnom?Nem tudom mit gondoljak.A vállán feküdtem és úgy néztem fel rá,hátha a szemében látok valamit.De csak az ő szempárjával találkoztam.
-Nem biztos,hogy elveszítelek.-mondta mosolyogva,de láttam rajta,hogy legszívesebben nem mosolyogna.
-Akkor miért kell ijesztgetni?-kérdeztem szomorúan.
-Nem kellett volna elmondanom...-már eltűnt a mosoly az arcáról.Én adtam neki egy hoszzú,szenvedélyes csókot,hátha tényleg szét megyünk.Reménykedtem benne,hogy nem..........

Végre minden a régi

19.rész


Még jó ideig nevettünk a videón.Sziki odament YaOu-hoz. Azt hittük,hogy újra le fogja támadni.

-Nem emlékszünk semmire,nem mondjuk el senkinek.-mondta kínosan Sziki és nyújtotta a kezét YaOu-nak.

-Rendben.-válaszolta ő is kínosan és kezet fogtak.Én csak mosolyogtam rajtuk.

-Hé a reggeli!-kaptam fel a fejem-Ki kér?-fordultam a többiek felé.

-Az inkább már ebéd,nem?-mosolygott Roxi.

-Tényleg.Akkor ki kér ebédet?

-ÉN!-kiáltották egyszerre.Leültek az asztalhoz,én pedig sorban tettem eléjük az ételt.

-Ez finom!-szólalt meg hirtelen Sziki.

-Ez ilyen meglepő?-húztam fel szemöldököm.

-Hát....igen,az.-mosolygott rám.

-Chh....-fölháborodtam.Felálltam az asztaltól és kanapéra akartam leülni.

-Ne durcizz.-fogta meg a kezem Olivér,mikor mellette mentem el.

-Nem durcizok,csak most nem én maradok az asztalnál utoljára és nem én fogok elmosogatni.-ültem le a kanapéra.

-Én sem!-huppant le gyorsan mellém.

-Mi sem!-rohantak fel a többiek.Csak YaOu maradt ott.

-Na ne már!-nem nagyon örült annak,hogy ő maradt ott.

-Na irány mosogatni!-fordult felé Olivér.

-Jó tudom,nem kell mondani!-háborodott fel.Szerintem először fog életében elmosogatni.Elmosolyodtam,hogy miket bénázik ott.

Reflexesen odabújtam Olivérhrz és fejem vállára hajtottam.Ő egyik kezével átkarolt amivel simogatta a karom.

Valami romantikus sorozat ment a TV-ben.Nem nagyon érdekelt,de végülis néztem.Hatással volt Olivérre, mert szabad kezével hirtelen az állam alá nyúlt,maga felé fordított és megcsókolt.Pontosan úgy mint a sorozatban.Elmosolyodtam a csók közben.

-Te magadtól nem tudsz kitalálni romantikus csókot?-mosolyogtam rá.

-Csak jól nézett ki,én is ki a akartam próbálni.-majd újra megcsókolt,már a saját fajtájával.-Akkor folytatjuk azt amit reggel elkezdtünk?-vigyorgott kajánul.

-Azt mondtam,hogy csak talán...-de elkezdtem őt hátára dönteni a kanapén és heves csókolózásba kezdtünk.Furcsa volt,hogy Oli volt alul,de hamar megszoktam.Lassan húzta le a cipzárt a pulcsimon.

-Menjetek szobára,istenem....-kiáltott oda nekünk YaOu.Én felültem Olivér ölébe és szúrós szemmel néztem rá.

-Most mi bajod van?-kicsit mérges lettem.

-Csak az,hogy ne itt előttem próbálkozzatok.Habár úgyse fogtok tovább jutni a csókolózásnál.-mondta gúnyosan.

-Csak,hogy tudd már lefeküdtünk!-kiabálta neki oda Oli alólam.

-Hogy mi van?!-nézett rám kérdően YaOu.Nem tudtam,hogy mit is mondjak neki.Ő csak felviharzott a szobájába és becsapta maga után az ajtót.

-Most ezt miért kellett?-fogtam a fejem,miközben Olivért kérdeztem.

-Most mi van?Én csak az igazat mondtam.-mentegetőzött.

-De...azt mondta,hogy nem fogja feladni...és lehet,hogy még mindig meg akar szerezni....-nyökögtem ott.

-Menj utána nyugodtan...-fordította el a fejét tőlem.Én csak egy puszit nyomtam szájára,leszálltam róla és YaOu után mentem.Bekopogtam hozzá.

-Ki az?-kiabálta az ajtó másik feléről.

-Én vagyok.

-...gyere...-egy kicsit elgondolkozott,hogy mit mondjon.Bementem majd becsuktam az ajtót. YaOu fel-alá járkált a szobában.

-Még mindig nem mondtál le rólam?-kicsit félénken kérdeztem.

-Miért őt választottad?Ő miért jobb,mint én?-megállt és egy kicsit mérgesen nézett rám.Én nem mertem a fal mellől mozdulni.

-Mert őt jobban szeretem.Nem bírnám ki nélküle.

-És rám miért csak bátyként tekintesz?-lépett egyre közelebb hozzám.

-Nem tudom.Sose tudnálak elképzelni úgy hogy a pasim vagy.

-De én akkor is meg foglak kapni!-már nagyon közel volt.Meg akart csókolni,de én elfordítottam a fejem.Egy hirtelen mozdulattal össze fogta két csuklómat és fejem fölé fogta azt.Olyan erősen szorította,hogy több erősebb próbálkozás után se tudtam kiszabadítani a kezem. Nem csókolt meg csak a nyakam kezdte el puszilgatni.Minden egyes érintésébe bele borzongtam.

-YaOu ne!-üvöltöttem, de ő nem fejezte be.Már ajkaimra akart volna tapadni mikor Sziki tört be hozzánk.

-YaOu! Szállj le Dorináról!-kiáltotta neki,de mivel az állapot nem változott Sziki egyszer csak lekevert neki egyet.Kezeim újra szabadok lettek,de nagyon fájtak.

-Köszönöm Sziki!-öleltem át-Élet mentő vagy.

-Áh semmiség.-ölelt vissza.Észrevettük,hogy YaOu próbál felkelni a földről ekkor jött be Olivér is a szobába.

-Itt meg mi történt?-kérdezte ijedten.

-YaOu rá mozdult Dorinára.

-Hogy mi van?!-Oli oda rohant YaOu-hoz,aki már egészségesen a talpán állt.Belemarkolt a fölsőjébe és be akart neki húzni egyet.De én gyorsan oda ugrottam elé.

-Oli!Ne!-fogtam meg a kezét-Én akarom csinálni...-YaOu felé fordultam.Arcán már látszott,hogy várja az ütést.Tenyeremmel akkorát csaptam az arcára,hogy nekem fájt.Ő rajta egy kicsit sem látszódott,hogy fájt volna neki.

-Miért kell ezt csinálnod?-kérdeztem szomorúan-Miért kell durvának lenned?Ha gyengédebb lettél volna velem,még kitudja,lehetett is volna valami köztünk.-könnyek gyűltek a szemembe,de nem folytak le.-Nem akarlak elveszíteni,mert nagyon jó barát vagy.Ezért kérlek,ne vess véget a barátságunknak,de kérlek ne mozdulj rám újra.Csak...-közelebb léptem és megsimogattam az arcát.-kérlek legyen minden úgy mint régen és ne Olira haragudj azért mert ő vele vagyok.-ezután a legszorosabb ölelésével ölelt át.Nem ellenkeztem.Elengedett majd Olivér felé fordult és kezét nyújtotta neki.

-Sajnálom,hogy rá mozdultam és tényleg nem fogok többet próbálkozni.-Olivér belecsapott a kezébe.

-De ha nem fogod magad kordában tartani,bajok lesznek!-mondta már viccelődős komolyan.

-Értettem főnök!-Végre visszatért a régi YaOu és Olivér.

-Köszönöm Sziki,hogy megvédted a szerelmem a gonosz bácsitól.-ölelte át Oli Szikit.Nagyon édesek voltak.

-Öhm,szívesen,de ezt kérlek ne csináld.-mondta kínosan miközben Olivér kezet hámozta magáról le.-Rossz emlékeket hoz elő.

-Jó akkor át jövök ide.-jött én mögém .Kezeit összekulcsolta hasamnál,amire én is ráhelyeztem az sajátjaim.-Te ugye nem löksz el magadtól?-nézett rám a hátam mögül.

-Én bizony nem...-majd egy hosszú puszit nyomtam forró ajkaira.

-Hozzád tényleg jobban illik.-mosolygott ránk YaOu.Végre minden rendben volt.Már rég volt ilyen kellemes hangulat a házban..........

A videó

18.rész

Arra keltem,hogy valaki az egész arcom puszilgatja.Kinyitottam a szemem és Olivér szemeivel találtam magam szemben.
-Jó reggelt!-suttogta .
-'Reggelt!-adtam egy puszit a szájára,  odabújtam hozzá és átöleltem.Testünkön még mindig nem volt semmi ruha,de nem bántam.
-Te miért vagy mindig ilyen meleg?-tapogattam a mellkasát,olyan volt mintha lázas lenne.
-Fűt a szerelem.-nevetett fel.
-De engem miért nem fűt akkor?
-Mert te nem szeretsz annyira engem,mint én téged.-csókolt meg.
-De én nagyon szeretlek!-mentegetőztem.
-Jól van elhiszem.-mosolygott-Majd én fűtelek téged.
-Nekem úgy is jó.-válaszoltam és fejem a mellkasába fúrtam.-Hány óra van?
-Fél 10.-válaszolta nyugodtan.
-Már fél 10?-ültem fel hirtelen.
-Hát igen,nagyon lefárasztottalak.-mosolyodott el.
-Hahaha....-majd rádobtam egy párnát.Pontosan az arcába találtam.Próbáltam felállni és menekülni,de Oli vissza húzott az ágyba.

-Ne menj még!
-De a többiek már várják a reggelit.
-Várj...-fogta be a szám-Nem hallasz semmit ugye?Akkor még nem keltek fel.Ők is bulizni voltak,még biztos alszanak.-és végre elengedte a szám.
-Végre,már alig kaptam levegőt...De attól még reggelivel akarom őket köszönteni.-felálltam és elkezdtem felöltözni.A ruháim minden egyes sarokban megtalálhatóak voltak.Mikor már a nadrágom akartam volna felvenni,Olivér odajött és hátulról átölelt.Ő rajta már rajta volt a nadrág,de bezzeg én nem vehettem fel.
-Ennyire el akarsz engem hagyni?-tette fejét a vállamra és csókot nyomott a számra.
-Igen el.-mosolyogtam rá,mire ő kitárt szemeit és elkezdett durcizni.
-Jól van.-ült le durcisan az ágyra.Megsajnáltam ezért beültem az ölébe,és átkaroltam egyik kezemmel a nyakát.
-Sajnálom...-néztem rá boci szemekkel és egy hosszú puszit adtam neki.
-Oké megbocsájtok,csak még valami.-majd megcsókolt.Nyelve azonnal a számba tévedett.Elkezdte simogatni a lábam.Fehérneműmet akarta már le venni,de azt már nem engedtem neki.
-Mára ennyi elég.-mondtam mosolyogva.
-Majd délután folytassuk?
-Talán...-majd végre felvettem a nadrágom és elindultam le.A lenti kép egy kicsit megijesztett,de már rájöttem,hogy mi történhetett.A lépcsőn álltam és Olivér nekem jött.Majdnem leestem ahogy nekem ütközött,de ő megfogott.
-Hé,mi van?-majd ő is a nappalira nézett.-Mekkora buli lehetett itt,és erre mi nem keltünk fel?-A nappaliban aludt mindenki más rajtunk kívül.Alkoholos üvegek voltak mindenhol,egymás hegyén-hátán feküdtek a fiúk,és Roxi mellett egy félmeztelen pasi feküdt.-Itt tuti történt valami...-gondoltam magamban.Elkezdtem csinálni egy kis reggelit,habár tudom,hogyha megeszik utána úgyis ki fogják hányni.Láttam,hogy Roxi megmozdul a kanapén.
-Jó reggelt alkoholista társaság!-mire a többiek is megmozdultak.
-De fáj a fejem...-fogta a fejét Roxi.
-Tessék tabletta.-adtam neki egy pohár víz kíséretében.
-És mi nem kapunk?-kérdezte YaOu.
-Nem,a fiúk kibírják a fájdalmat.Vagy gyengék vagytok?-mentem vissza befejezni a reggelit.
-Te meg ki vagy?-kiáltotta Roxi mikor meglátta maga mellett a félmeztelen pasit.
-Én se emlékszek rád,nyugi.-fogta ő is a fejét.Nem tudom,hogy drága barátnőm honnan szerzett ilyen jó pasit.Helyes volt és kockahasú.
-Ebből lehet kiderül valami.-fogtam a kezemben egy telefont,ami az éjjeliszekrényen volt.Felvett az este egy videót.A többiek is odajöttek,hogy ők is megnézzék.Akkora zaj volt,hogy csoda,hogy Olivérrel nem keltünk fel.Roxi és Márk,akinek időközben kiderült a neve,nyalták-falták egymást a kanapén.Roxi csak kitágult szemmel figyelte,hogy mi történik köztük.Maga se hitte el amit lát.Ezután egy nagyon fura rész jött.Sziki egyszer csak letámadta YaOu-t,de YaOu nem ellenkezett.Utána már csak azt vettük észre,hogy egymás hasát simogatják.YaOu nem bírta tovább nézni és elment a telefontól.Ezután már csak táncolások jöttek és megállt a videó.Csak ennyit tudott felvenni a telefon.Azonnal hangos röhögésbe kezdtünk.Úgy látszik mindenkinek felejthetetlen éjszakája volt.Habár a többiek talán nem emlékeznek rá...

A legszebb pilanat 18+

17.rész

Teltek a napok,a hetek és a hónapok.Fellépések,koncertek,stúdió felvételek.Majd eljött egy olyan nap amire még ma is emlékszek.

Május 25-e,a szülinapom.Nem gondolkodtam azon,hogy fel-e köszöntenek vagy nem,mert nem sokat hangoztattam,sőt.Aznap kb. 8 óra fele keltem fel.Kómásan vánszorogtam le a többiekhez.Én vakargattam a szemem mire ők felkiáltottak.

-Boldog szülinapot!Boldog szülinapot!Boldog szülinapot Dorina!Boldog szülinapot!-énekelték nekem.Roxi egy tortát tartott a kezében,amin az én nevem állt.

-Jézusom!Köszi skacok!-kezdtek el folyni a könnyeim.Egy óriási ölelést adtam mindenkinek majd rápillantottam a tortára.

-Milyen ízű?-kérdeztem barátnőmtől.

-Egyik fele puncsos,másik fele pedig kókuszgolyós.-mutatta a két felét.

-Két kedvencem.Honnan tudtátok?-néztem Roxira. a fejével bólintott Olivér felé-Te mondtad nekik?-néztem Oli felé.

-Aha,csak én tudom mit szeretsz.-majd átölelt és egy puszit nyomott a számra.-Te kis vén trotty.-mosolygott rám.

-Hé,az te vagy!

-Most már mindketten azok vagyunk.Na,de együnk tortát.Mindenki kér?-erre egy nagy igennel válaszoltunk egyszerre.

Éppen az utolsó falatokat ettük,mikor Roxi megszólalt.

-Most nem bulit csinálunk,hanem elmegyünk klubokba.

-Én inkább nem megyek,nem szeretem a klubokat nagyon.-majd bekaptam egy falatot.

-Oké akkor a többiekkel elmegyünk,titeket meg itt hagyunk kettesben.-mikor kimondta a kettesben szót,félrenyeltem és elkezdtem köhögni.Bele gondoltam,hogy Oli mire fog készülni.Tudja,hogy kettesben leszünk és ki tudja meddig.

-Öhm...-kezdtem volna,de még egy kicsit köhögtem.-Oké,felőlem,ha Olinak nincs ellenére.

-Nekem ebből nem lehet bajom,úgyhogy oké.-Ekkora már mindenki megette a tortát,én pedig elmosogattam utánuk.Roxi odajött hozzám egy percre.

-Aztán védekezzetek!-súgta a fülembe.

-Roxii!!!-kiáltottam vörös fejjel.Ő csak nevetett és elment.Nekem is mosoly húzódott az arcomon a hülyeségétől.Már a tányérok felét elmosogattam,amikor Olivér odajött.Hátulról átölelt és a kezét összekulcsolta a hasamnál.

-Miért te csinálod ezt?-nézte ahogy mosogatok.

-Mert más nem csinálná meg.

-De most te vagy az ünnepelt.-puszilta meg az arcom.

-Akkor most hagyjam félbe?-engedtem el a cuccokat és fordultam felé.

-Ha már elkezdted,ne hagyd abba.-tette a fejét a vállamra és egész végig nézte ahogy elmosogatok.

-Kész...-sóhajtottam fel-Leülünk TV-zni?-Olivér csak bólintott és leültünk a kanapéra.Hozzá bújtam és úgy néztük.A nagy TV nézés közben arra eszméltem föl,hogy Roxi kiabál nekem a szobájából.

-Mi az?-rohantam oda hozzá.

-Felhúzod a cipzárt a ruhámon?-mutatott a cipzárra.

-Már este is van?-kérdeztem meglepetten,miközben segítettem neki.Felhúztam a cipzárt és egy kicsit megigazítottam a haját.-Jó bulizást!Aztán szedj ám fel valami jó pasit!-mosolyogtam.

-Oké,megpróbálok.-mondta nevetve.Megöleltem és kikísértem őket.

-Elmentek?-kérdezte Olivér a nappaliból.

-Aha.Én felmegyek az emeletre,összerakodni a fiókomban.Ne hogy rosszalkodj!-mosolyogtam rá.

-Nem ígérek semmit.-nézett rám mosolyogva.Már majdnem mindent elrendeztem a fiókomban amikor Olit megláttam az ajtóban.Még az utolsó dolgot is a helyére raktam,majd odamentem hozzá.

-Mit szeretnél?-léptem oda hozzá.

-Csak megnéztem,hogy állsz.Látom kész vagy.-nézett a fiókra.

-Aha,végre.-majd hirtelen egy puszit nyomott a számra,ami egy kicsit meglepett.

-Ezt miért kaptam?-kérdeztem mosolyogva.

-Csak mert szeretlek.-simogatta meg az arcom mosolyogva.

-Oké...-majd felnevettem.

-Jaj,tényleg megakartam kérdezni,hogy mit kérsz szülinapodra?-én csak mosolyogtam azon,hogy most jut eszébe. Felágoskodtam és a füléhez nyomtam a szám.

-Téged....-suttogtam a fülébe.Majd bezártam az ajtót,mivel csak egy lépésre álltunk tőle.

-Biztos?-kérdezte huncut mosollyal.Én csak bólintottam a fejemmel,mire Olivér egyből egy csókkal letámadott.Kezemet tarkójánál kulcsoltam össze,ahol néha bele túrtam a hajába.Minél lejjebb ért keze a testemen,annál közelebb húzott magához.Mikor a fenekemhez ért felkapott és megtartott.A derekán összefontam lábaim,hogy segítsek neki a megtartásomban.Ajkaink egy pillanatra se távolodtak el egymástól.Elindult velem az ágy felé,majd hirtelen,de gyengéden ledobott az ágyra.Ő fölém mászott és úgy folytattuk.Egy pillanatra elvált ajkaimtól.

-Szeretlek és vigyázni fogok rád.-nézett határozottan a szemembe.Legszívesebben sírtam  volna az örömtől,de nem akartam.Újra heves csókolózásba kezdtünk.Meleg keze elkezdte simogatni a hasam és egyre feljebb ment.Amikor a melltartómhoz ért,levette a felsőmet és eldobta az egyik sarokba.Nehézkesen de utána a melltartómat is.Elkezdte csókolgatni a nyakam majd egyre lejjeb ment.Melleimnél megállt és ott kényeztetett egy kicsit.Eközben levettem Oli felsőjét.Ekkor jutott eszembe valami.

-Oli van nálad...-folytattam volna,de ő közbe vágott.

-Van,én mindenre gondolok.-mosolygott majd megnyugodtam.Akkor vetettem pillantást a testére.Izmos volt,de még sem kigyúrt.Pont az ideálom.Kigombolta nadrágom egyetlen gombját majd azt is levette rólam és eldobta egy másik sarokba.Csókunk még mindig tartott,csak néha tartottunk szünetet,hogy lenyugodjunk.Elkezdte simogatni a combom.Először külső részét,majd belső részét is.Élvezetemnek jelet is adtam,mivel néha felnyögtem. 

-Nem bírom tovább...-mondta kicsit lihegve Olivér.Bólitottam neki majd megtörtént aminek meg kellett történnie, és amit megismerkedésünk óta várok. Mikor már mindketten elfáradtunk egy utolsó csókot adtunk egymásnak.Ő kiterült én pedig hozzá bújtam.

Arra az estére örök életemben emlékezni fogok.Életem legszebb szülinapi ajándéka volt...

Érdekes pár nap

16.rész

-Sziasztok!-köszöntem oda nekik lihegve-Hát ti?
-Jöttünk meglátogatni.

-Aha,az jó.Oké,gyertek be.Jaj,amúgy ő Olivér.-mutattam az említett személyre.

-Jó napot!-köszönt illedelmesen Olivér,ő nem volt annyira kifulladva a futástól mint én,ő sokkal jobban bírja.

-Elég a szia!

-Jaj akkor jó.

-Lehet kicsit meg fogtok lepődni,de....-majd kinyitottam az ajtót.Abban a pillanatban mindenki ott volt a nappaliban.Ők csak tátott szájjal néztek körbe a fiúkon,és Roxin.

-Fiúk,ő itt az anyukám és testvérem Szandi.-mutattam őket be miközben beljebb mentünk.

-Ők pedig balról jobbra:Sziki,Bence,YaOu és Roxit már ismeritek.

-Jó napot!-köszöntek  egyszerre.

-Elég a szia.-mondta kedvesen anyukám.-

Oli,segítesz nekik felvinni a csomagokat?-fordultam  felé.

-Persze.-majd anyukámékkal felmentek az emeletre az én szobámba,ahol Oli letett nekik két matracot az ágyam mellé.

-Nem tudnak róla,hogy van pasim,ezért ne mondjatok rólam és Oliról semmit se előttük,jó?Kérlek!-suttogtam a többieknek halkan.

-Oké!-felelték egyszerre.Majd én is felmentem hozzájuk.Oli már a saját szobájában volt.Gyors benéztem hozzá,hogy megmondjak neki valamit.

-Akkor amíg itt lesznek nem alszok itt nálad,rendben?-suttogtam neki.

-Oké.De akkor puszit se kapok?-kérdezte gyerekes hangon.Nem tudtam ellen állni neki ezért gyorsan egy puszit nyomtam a szájára.

-Elég?

-Elég...-mondta elégedetten.Egy mosollyal az arcomon távoztam a szobájából és átmentem anyumékhoz.

-Abba a szekrénybe pakolhattok.-mutattam arra a szekrényre amiben nem volt semmi cuccom.-Amúgy meddig maradtok?

-Nyugi csak 3 napra.-mondta mosolyogva Szandi miközben pakolt a szekrényébe.

-Aha,oké.-kicsit megnyugodtam,hogy csak 3 napra jöttek,de már előre féltem,hogy nem fogom kibírni Olivér nélkül.Aznap egész jól bírtuk Olival,hogy ne öleljük egymást,hogy ne adjak neki puszit vagy csókot.Minden olyan volt,mint azelőtt,mielőtt összejöttünk volna.Este nem tudtam elaludni.Rossz volt,hogy nem feküdt senki mellettem.Lementem egy kis tejért,régen attól aludtam el.Meglepődtem,hogy szerelmem  is ott volt.

-Hát te?-kérdeztem meglepetten miközben a hűtő felé mentem.Ő a pultnak volt dőlve és ő is itta a tejet.

-Nem tudtam elaludni.Hiányoztál mellőlem.-mondta szomorú fejjel.Eközben én kivettem a tejet és öntöttem egy kicsit egy pohárba.Ittam egy kicsit majd odamentem hozzá.-

Nekem is rossz nélküled...-fogtam meg az arcát.-3 napot csak kibírunk.-majd egy puszit nyomtam a szájára.

-És ha valamelyikük fel kel?-kérdezte meglepetten.

-Ilyenkor biztos,hogy nem kelnek fel...-öleltem át,ő egy puszit nyomott a fejemre.Felnéztem rá,ő elkezdte a hajam a szemem elől elsimítani.Elmosolyodtam,mire ő is.Gyengéd csókot adott.Olyan volt mintha már 1000 éve nem csókolt volna meg.Abban a pillanatban jöttem rá mennyire szeretem és soha nem akarom elveszíteni.

-Rendesen belefáradtam a csókba...-szakadt el a számtól Olivér.
-Ennyire fárasztó vagyok?

-Nem te,csak a vad csókod...-majd újra megcsókolt.

-Szerintem most már fogok tudni aludni.Jó éjt!-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Jó éjt!-köszöntem el én is.Megittam még a maradék tejet és én is vissza mentem a szobámba.Tesómék ugyanúgy feküdtem ahogy elhagytam őket,megnyugodtam.Gyorsan lefeküdtem az ágyamba és hamar el is aludtam.Másnap reggeli közben megbeszéltük,hogy megnézünk egy vígjátékot.Én,Oli,anya és Szandi.A többieknek el kell menniük valahova.A film vicces volt,de romantikus is.Legszívesebben oda bújtam volna Olivérhrz,de nem szabadott.

-Mindjárt jövök.-szólaltam meg hirtelen a film közben.Felálltam és felmentem a szobámba.Nem tudom miért mentem fel,lehet hogy azért,hogy megvárjam,hogy Olivér feljön.Nem tudom.

-Bejöhetek?-suttogta Oli.

-Hát te?Persze!-suttogtam neki vissza.

-Gondoltam fel jövök utánad,hogy egy kicsit kettesben legyünk.-majd odajött hozzám.

-Jó ötlet volt...-folytattam volna,de magához húzott és megcsókolt.Kezei egyre lejjebb csúsztak,addig amíg a fenekemig nem ért.

-Huncut...-mosolyogtam rá,mire ő is mosolygott.Újra megcsókolt volna,de ekkor valaki megszólalt.

-Tudtam...-állt az ajtóban Szandi összefont karokkal.Oli nem engedett el,pedig én legszívesebben elmentem volna.

-Mikor tervezted elmondani?-kérdezte még mindig komolyan-Csak vicceltem te!Olyan kis cukik vagytok.-jött oda már mosolyogva.

-Öhm....anyunak ne mond el jó?-kértem meg őt.-Majd én elmondom neki...holnap.

-Oké.De most itt hagylak kettesben titeket.-majd egy kis huncut vigyor húzódott az arcára és kiment.

-Akkor holnap fogunk beszélni anyukáddal?-kérdezte meglepetten Olivér.

-Igen,de nem lesz,olyan rossz,nyugi.-majd adtam egy puszit az szájára.Erre ő belemarkolt a fenekembe és még jobban magához húzott.A pusziból szenvedélyes csók lett.Nem akartam abba hagyni,de a többire még nem készültem fel.Így elszakadtam a szájától.

-Inkább menjünk le,vagy anya rá fog jönni...-mondtam kicsit szomorúan.

-Oké....-sóhajtott fel Olivér.Majd lementünk.Mire a filmnek vége lett már este volt.Nem sokkal később a többiek is haza jöttek.Másnap még reggel leültünk beszélni anyuval,mert már délben el kellett indulniuk a reptérre.

-Szóval....sajnálom,hogy nem mondtam el,de...én és Oli járunk.És tudom,hogy el kellett volna mondanom,de nem mertem.De én nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni.-mondtam egy kicsit félénken.

-Nem is tudom mit mondjak....-kezdte el komolyan-Az tényleg baj,hogy nem mondtad el,de látom,hogy szereted és nem néz ki rossz fiúnak.Úgyhogy megbocsájtok.- megkönnyebülve sóhajtottam fel.

-És már csináltátok?-kérdezte mosolyogva.Nekem csak vörös lett a fejem.

-ANYA!!!-kiáltottam fel kínosan.Majd Olivérre néztem,akit fojtogatott a röhögés.

-Jó,tudom ez nem rám vonatkozik,de most már mennünk kell.-felállt majd megölelt egy puszit nyomott az arcomra.

-Vigyázz magadra!-majd Benny elvitte őket a reptérre.

-Ez meglepett...-sóhajtottam fel.

-Az,hogy megkérdezte?-kérdezte röhögve Olivér.

-Igen röhögj csak,de azt felejtsd el,hogy ma kapsz puszit.-indultam volna felfelé,de Ő megfogta a csuklóm,megfordított és egy csókot lehelt a számra.

-Azt nem mondtad,hogy csókot nem kapok.-mondta elégedetten.

-Nem valósítsuk meg amiről anyukád beszélt?-simogatta arcom.

-Na arra várhatsz!-sarkon fordultam és fel mentem.Elpakoltam a matracokat amin a tesómék aludtak,majd lepihentem egy kicsit.Végre együtt lehetek Olival amikor akarok..........

A látogatók

15.rész

Reggel én hamarabb keltem fel,mint Olivér ezért egy ideig néztem ahogy alszik.Nagy volt,de mégis olyan mint egy kisbaba.Birizgáltam egy kicsit a haját,mire egyszer csak elkezdte kinyitni a szemét.
-Jó reggelt!-köszöntem neki halkan,nem akartam reggel mindjárt lekiabálni a fejét.Adtam neki egy puszit amitől ő a hátára fordult,én pedig a vállára tettem a fejem.Lábamat is átraktam rajta,átöleltem,hogy még közelebb tudhassam magamhoz.
-Hány óra van?-kérdezte még egy kicsit kómásan.Felültem és megnéztem a telefonom.
-9 lesz 14 perc múlva.
-Miért nem úgy mondtad,hogy háromnegyed 8?-kezdett el mosolyogni Oli.

-Jaj,az nem mindegy?-kérdeztem durcisan,majd az ágy szélére ültem és kicsit megdörzsöltem a szemeim.Szerelmem is felült mellém.
-De mindegy...-majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Akkor jó...-abba hagytam a szemem dörzsölését majd elindultam kifelé.Nem tudtam gyorsan menni,ezért csak vánszorogtam.
-Fekete csipkés?...Nem rossz.-miután Oli kimondta megtorpantam és a hideg végig futott a hátamon.És ezt ő is észre vette,mert oda jött hozzám.
-Mi a baj?-kérdezte kicsit megijedve.
-Valamit el kell mondanom....-láttam az arcán,hogy meg van ijedve.-Az van,hogy....nemrég YaOu rám mozdult.-szemei nagyra nyíltak ami azt jelentette,hogy meglepődött.-De én nem akartam tőle semmit,és nem is történt semmi.-kezdtem hirtelen mentegetőzni.
-Megölöm ezt a YaOu-t.-majd mintha kitépte volna az ajtót úgy ki,majd le rohant a nappaliba.YaOu a TV előtt ült,Roxi és Sziki pedig a konyhába hülyültek.Én gyorsan felkaptam valami nadrágot,nem akartam megint abban a bugyiban lemenni ami YaOu gyengéje.
-Te tényleg rá mozdultál Dorinára?-Olivér egyből a kanapé felé vette az irányt.Dühösen,de mégsem kiabálva beszéltek.
-Az még azelőtt volt,hogy összejöttetek volna és én is meg akartam szerezni magamnak.
-De ha még egyszer rá mozdulsz,akkor azt meg fogod bánni...-nem bírtam megszólalni,csak néztem őket.
-Minden az én hibám...-mormogtam halkan az orrom alatt.Könnyeim kezdtek előjönni,ezért cipő nélkül,elkezdtem futni kifelé.Kerestem egy parkot,vagy egy kisebb erdőt ahol magamnak tudok sírni.Nem messze találtam is egy kis erdőt.Leültem az egyik fához,összehúztam magam és sírtam.Hallottam,hogy valaki a nevemet kiabálja ezért felkaptam a fejem és körbe néztem,hogy ki lehet az.Már a hangjából hallottam,hogy Olivér az,ezért gyorsan felálltam és elkezdtem volna futni,de ő már túl közel és elkapta a kezem.
-Miért menekülsz?-kérdezte lihegve,miközben az egyik kezével a térdén támasztotta magát a másikkal pedig az én kezem fogta.
-Mert ez az egész az én hibám,és nem merek a szemedbe nézni.Nem kellett volna elmondanom azt ami YaOu-val történt.-nem néztem a szemébe,de mikor oda jött hozzám,letörölte a könnyeim már muszáj voltam.
-Nem a te hibád,amúgy is YaOu-val már kibékültünk azt mondta nem sokára úgy is szerez magának egy csajt.
-Tipikus YaOu.-mosolyodtam el.
-Gyere menjünk vissza a házba.-majd megfogta a kezem és egymás mellett sétáltunk haza.
-Na ne!-óriási szemekkel néztem arra a két személyre akik az utcán közeledtek a házunk felé.-Ők mit keresnek itt?Légyszi engedd el a kezem Oli.
-Miért?-kérdezte értetlenül.-Ő miattuk?
-Igen,nem tudják,hogy van pasim....és azt se tudják,hogy 5 pasival élek együtt....Basszus,gyere fussunk oda,mintha reggeli futáson lettünk volna.-majd elkezdtünk futni.
-Úristen mi lesz itt!-sóhajtott fel Oli,majd futott utánam.Tudtam,hogy ebből én nem fogok jó ki jönni,de hogy ilyen rosszul azt se gondoltam volna.........

A legszebb pillanat

14.rész

Eljött a BTS-el való fellépésem napja. Olivér is eljött velem a koncertre.A backstageben vártuk,hogy felmenjünk a színpadra.
-Úgy félek...-kezdtem el hirtelen reszketni.
-Hozzak valamit?-kérdezte Olivér.
-Aha,valami innivalót.-majd megölelt és elment.
-Nem kell félned,majd bele jössz.-biztatott Marci.
-Te nem tudod,miért félek ennyire.-kezdtem majdnem sírni.

-Akkor mond el!
-Nem,mert az hosszú lenne,meg nem is nagyon akarok róla beszélni.
-Jó akkor nem kell elmondanod.-majd átölelt.Alacsonyabb volt mint Oli,ezért fura volt,hogy az arca majdnem ott volt ahol az enyém,míg mikor Olivér átölel a szemem pont a szájánál van.
-Öhm...-szólalt meg hirtelen mellettünk a szerelmem-Itt az innivalód.-dobta oda nekem.
-Köszi...-Oli egy pillanatra sem nézett rám,tudtam mit gondol.Belekortyoltam az italba amit  adott.Nekünk háttér táncosoknak kellett először fel menni a színpadra,csak utánunk jött fel a BTS.Először háttal voltunk a közönségnek,akkor annyira féltem,hogy azt hittem meghalok.Mikor elkezdődött a zene,kicsit kezdtem megnyugodni és amikor a tánc is elkezdődött teljesen lenyugodtam.Csak a táncra figyeltem semmi másra.Az a pár perc nagyon hamar letelt,de én nagyon élveztem.Rájöttem,hogy több időt akarok színpadon tölteni.Olivér várt rám a backstageben,de nem nézett rám.Elindult kifelé én pedig utána.
-Sziasztok!-köszöntem el a fiúktól,miközben siettem Oli után,ők pedig csak intettek utánam.

Még nem jártunk az autónál amikor megfogtam Oli kezét,hogy álljon meg.
-Mi az?-kérdezte flegmán,de nem fordult meg,hogy rám nézzen,ezért én mentem oda elé,hogy a szemébe mondhassan amit akartam.Mikor megláttam az arcát,nagyon meglepődtem.Sírt.Annyira rosszul éreztem magam,hogy sír,mert tudom,hogy miattam,és én is majdnem elsírtam magam.Pár könnycsepp lefolyt az arcomon.
-Miért sírsz Oli?-megfogtam az arcát és próbáltam letörölni a könnyeit.
-Azért mert félek,hogy elveszítelek.-majd végre bele nézett a szemembe.
-Figyelj.Ha Marci miatt aggódsz,akkor nincs miért.Mi csak barátok vagyunk és a barátok szoktak ölelkezni.
-De én nagyon félek...-mondta már kicsit gyerekes hangon,amire én elmosolyodtam.Annyira aranyos és édes volt,mint még soha.A már majdnem fekete,de mégis barna szemeiben tükröződött Hold fénye.
-És te miért sírsz?-kérdezte már mosolyogva.
-Azért,mert tudtam,hogy miattam sírsz és nagyon elszomorított.-majd meleg kezei hozzáértek az arcomhoz és letörölték könnyeimet.
-Nem fogom engedni,hogy más elvegyen tőlem.-mondta mosolyogva,de mégis határozottan,kezei még mindig az arcomat simogatták,de a könnycseppek már eltűntek.

-Szeretlek,és ha tudnád mennyire...-ezekre a szavakra vártam egész életemben,de nem gondoltam,hogy kifogja nekem mondani ezeket valaha valaki.Akaratlanul is,de egy újabb könnycsepp folyt le az arcomon,de ez már öröm könny volt.Erre ő egy kicsit felnevetett.
-Ne nevess,nem én akartam.-mosolyogtam rá én is.Közeledtünk egymáshoz,éreztem,hogy ez a csók más lesz mint az eddigiek,különlegesebb.Ajkai most is puhák voltak,kezeim a nyaka köré fontam,ő pedig a derekamnál húzott közelebb magához újra,de ezután nem az történt,hogy elszakadtunk egymástól,hanem Oli átdugta a nyelvét a számba,ami egy kicsit meglepett,de nem ellenkeztem,mert újra mást fog hinni,mint ami a valóság.Én is átdugtam a nyelvem az ő szájába és éreztem,hogy ő is meglepődött.Életem legszebb pillanata volt.Nem akartam,hogy vége legyen ennek a csóknak,de éreztem,hogy Oli kiveszi a nyelvét a számból.Zihálva szedtük szét a szánkat.
-Ez nagyon jó volt...-mondtam miközben próbáltam lenyugodni a heves csók után.
-Annak örülök.-mosolygott rám Olivér-Már haza kéne mennünk nem?
-Nem akarok,de muszáj.-sóhajtottam fel.
-Akkor induljunk.-beültünk az autóba én pedig elaludtam.Arra ébredtem fel,hogy valaki puszilgat.
-Jó reggel!Vagyis inkább jó estét!-kinyitottam a szemem és Oli karjai közt találtam magam.-Ugye velem alszol?-kérdezte  mosolyogva,én meg csak bólintottam egyet.Bevitt a szobájába,ott kómásan átöltöztem.Olivér egyik hosszabb pólóját vettem fel és egymáshoz bújva feküdtünk le.Még egy szót mondtam szerelmemnek mielőtt elaludtam volna:
-Szeretlek!-láttam  arcán a boldogságot.Még egy utolsó puszit nyomtam a szájára és ezután azonnal elaludtam...