Felkérés

12.rész

Mikor csókunk véget ért boldog voltam.Még sokáig egymást szemébe néztünk.
-Le kellene már mennünk.-szólaltam meg hirtelen.És elindultam az ajtó felé.
-Ne még ne!-kezdett el ellenkezni Olivér,majd visszahúzott magához.
-Én is itt akarok maradni,de nem lehet.-közben újra átölelt.
-Miért nem?-kérdezte durcisan.
-Mert akkor azt fogják hinni,hogy mi...-elakadt a szavam.
-Hogy mi??
-Hát hogy mi...azt...csináljuk.-mondtam neki lassan és halkan.Majd Oli arcán húzódott egy kis mosoly.
-Te kis huncut.-kezdte-Máris ilyenekre gondolsz?-ettől én annyira elpirultam,mint még soha,
-Én nem,de ők kitudja mit gondolnak.-mondtam hadarva majd elindultam újra az ajtó felé.
-Oké menjünk.-adta be végül a derekát .-Csak még valami...-majd odanyomott az ajtóhoz és újra megcsókolt.Ez a csókunk is ugyanolyan jó volt mint az első.
-Most már mehetünk.-mondta Oli mosolyogva.
-Dilinyós...-nevettem el magam.
-Dilinyós?Ki a dilinyós?-majd megfogta a derekam és elkezdett csikizni.-Na ki?
-Te vagy!-nem hagyta abba a csikizést.-Oké,oké nem vagy dilinyós.-és végre abba hagyta a csikizést.
-Köszönöm!-majd megfogta a kezem és lementünk.

Lent a többiek csak egy szóval köszöntöttek minket.
-Végre!-sóhajtottak fel kórusban.
-Hogy-hogy végre?-kérdeztük meglepetten.
-Mi már első nap tudtuk,hogy össze fogtok jönni.-mondta Roxi miközben odajött hozzám-De azért gratula!-majd átölelt.Ekkor valaki csöngetett.
-Kinyitom!-szaladtam oda az ajtóhoz.Egy ismerős alak állt az ajtóban.
-Ő...szerintem téged keresnek Oli.-néztem újdonsült szerelmem felé majd a fejemmel az ajtó felé mutattam.
-Ki az?-kérdezte  miközben odajött az ajtóhoz.
-Szia Oli!-köszönt Marci.
-Cső,hát te?-kérdezte csodálkozva.Majd beljebb jöttek a házba.
-Nem olyan fontos,de erre jártam és gondolom megkérdezem.-kezdte mondandóját-De egyik női táncosunk lebetegedett és hogy nem-e tudsz valakit aki ismeri a lépéseinket és jól táncol.
-Dorina tud táncolni!-kiáltott oda Sziki,miközben én indultam volna fel a szobámba.

-Igen tud,de...-Oli próbált valamit kitalálni-De ő már nálunk táncol.
-Nálunk?-szólalt fel kórusban az ByTheWay.
-Várjunk,ki az a Dorina?-kérdezte kíváncsian Marci.
-Aki kinyitotta neked az ajtót.Ő itt.-majd odahúzott magához.-A barátnőm.-mondta neki boldogan.Én csak elpirultam és ár szót tudtam mondani.
-Oli ezt nem kellett volna...-majd megfogtam a fejem.
-Most miért?
-Mert erről nem tudhat mindenki.Megtudják az újságok,címlapra kerül és paparazzik lesznek mindenhol.
-Áh értem.Akkor ne mond el légyszi senkinek Marci.      
-Oké nem mondom el-kezdett el mosolyogni.
-Ja amúgy Marci Dorina, Dorina te már ismered őt.
-Szia!-kezdett újra mosolyogni,én meg csak elpirultam.   
-Mennyi időre kellene a táncos?-kérdeztem félénken.
-Csak 1 hétre.
-Hát,oda tudjuk adni Dorinát egy hétre,talán.Majd Oli rámnézett.
-Mi vagyok én egy tárgy?-kérdeztem meglepetten Olivértől,majd mindenki elkezdett nevetni.
-Akkor eljöszz arra a hétre?-kérdezte Marci.
-Hát...-gondolkodtam rajta egy kicsit-Oké,elmegyek,de csak arra az egy hétre.
-Igen!Köszi!-majd ugrált egy kicsit és megölelt.Még egyszer megköszönte majd elment.
-Én mióta vagyok a ti táncosotok?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel szerelmemtől.
-Mostantól.Hurrá!-majd megölelt.
-De tudod,hogy nem állhatok színpadra.-mondtam neki halkan és szomorúan.
-Bezzeg velük fel tudsz menni.
-Ja tényleg....
-És még hogy én vagyok a dilinyós-kezdett el nevetni-Nem lesz semmi baj...-majd megcsókolt.Magunk mögül hallottunk valamit...
-Úúúúúúúú!-csinálták egyszerre nekünk a többiek.Mi el kezdtünk nevetni majd ők is.Boldog voltam,mert minden rendben volt...addig...