Születésnap

13.rész

Olivér megadta Marci telefonszámát és az enyémet megadta neki. Marci hívott mikor kellett mennem próbára. Olivér mindig elvitt a terembe,de sose nézett meg,mivel állítólag a többi BTS taggal nincs jóban.
-Sziasztok!-köszöntem mindenkinek,majd odamentem Marcihoz-Ma nem maradok olyan sokáig mert el kell intéznem valamit.
-Oké,de mit kell elintézned?-kérdezte kíváncsian.
-Elmondom,de te ne mond el senkinek,jó?-majd bólintott a fejével én pedig közelebb mentem hozzá és elkezdtem suttogni.-Olinak szülinapja lesz és csinálunk ma neki egy meglepi bulit.
-Én is elmehetek?-csillantak fel a szemei.
-Felőlem,barátok vagytok úgyhogy szerintem gyere...-folytattam volna,de Tomi megzavart minket.
-Nem kellene ennyit turbékolni!
-Nem is járunk,mit gondolsz?-mondta nevetve Marci.
-Ez azt jelenti,hogy nem vagyok hozzád elég jó?-kérdeztem tőle összefont karokkal.

-De,túlságosan is...-majd mentünk táncolni.Táncolás közben azon gondolkoztam,hogy vajon miért gondolta azt Tomi,hogy járunk.Csak azért mert beszéltem vele?Biztos nem.Habár suttogva mondtam és messze a többiektől beszéltünk.Annyira gondolkodtam,hogy nem figyeltem az egyik lépésre.Elestem volna,ha Marci nem kapott volna el.
-Ti tangózni akartok?-kérdezte nevetve Alex,közben mindenki minket nézett.Pont olyan pózban kapott el,mintha tangózni akarnánk.Mink is elkezdtünk nevetni.A próba után Marci hazajött velem.
-Sziasztok!-köszöntem oda a többieknek akik épp a lufikat tették fel.-Oli még nincs itthon?
-Még nincs.-felelt Joon.
-Marci is itt lesz a bulin,ugye nem baj?
-Mir barátja,mi barátunk.-mondta barátságosan Sziki.
-Csúcs!-Marci csak ezt tudta mondani.Fél óra múlva láttuk,hogy jön Olivér,ezért leojtottuk a lámpákat és elbújtunk.Vártuk elbújva,hogy mikor jön be.
-Itt meg miért van sötét?-kérdezte Olivér mikor belépett majd feloltotta a lámpát.
-Boldog szülinapot!-ugrottunk egyszerre ki a helyünkről.
-Úristen!Köszi!-nevetett fel.
-Boldog szülinapot!-mentem oda hozzá majd adtam egy puszit neki.-Te vén trotty.-nevettem el magam.Majd kezdődött is a buli.Megint nem ittam semmit csak az elején egy kis pezsgőt.Sziki újra hamar kiütötte magát,de most folytatódott a buli. Roxival megint csak röhögni tudtunk a többieken. Nagyon sokat táncoltunk.Egy lassú zenén táncoltam egyet Olival,ez volt életem egyik legromantikusabb  romantikus pillanata.A zene után leültem egy kicsit Marci mellé a kanapéra.
-Mióta vagytok együtt Olival?-hajolt oda hozzám Marci.
-Aznap jöttünk össze,amikor veled találkoztam.
-Tényleg?-kezdett el mosolyogni.
-Aha...-még beszéltünk és nevettünk sokat.Egy idő után Olivér odajött hozzánk.
-Beszélhetünk?-szólt oda Oli.
-Persze.-Felmentünk a emeleti folyosóra,mert ott nem volt olyan hangos a zene.
-Na mi az?-kérdeztem kíváncsian.
-Ugye csak barátok vagytok Marcival?-kérdezte kíváncsian.
-Hogy lehetsz ennyire féltékeny mindenkire?-nevettem el magam.Megfogtam az arcát és egy mosollyal az arcomon mondtam neki.-Én csakis téged szeretlek Oli!
-Biztos?-kérdezte boci szemekkel.
-Igen!-majd megcsókoltam,ő közben a falhoz nyomott.A mostani csókunk olyan hosszú volt mint még soha.A villany kapcsoló ott volt mellettünk,és Olivér hirtelen leoltotta.Elkezdtem túrni a hajába,majd egy idő után összekulcsoltam a nyakán a kezem.Éreztem,ahogy a szám csókolásáról áttér a nyakamra.Hamar rájött arra,hogy a nyakam a légérzékibb pontom,úgyhogy nem hagyta abba.Kezével a pólómhoz nyúlt,felakarta húzni,de én nem engedtem neki.

-Mir...nem itt akarom a folyosón..-a pólómat hagyta,de a nyakamat nem.
-Akkor menjünk a szobámba.-húzódott egy kis huncut mosoly az arcán.
-Mir,az alkohol beszél belőled.
-Nem is!Én is csak annyit ittam mint te!-kezdett mentegetőzni.
-Oké,de most nem!
-Nem lehetne ez a szülinapi ajándékom?-kérdezte boci szemekkel.
-Először is,boci szemek nem gyengítenek meg,másodszor,nem lehet.
-Akkor mi az ajándékom?-csillantak fel a szemei.
-Ő...-Basszus elfelejtettem venni a ajándékot,gondoltam magamban-Az ajándékod...az,hogy ma veled alszok!
-Csak ez?
-Jó ha nem akarod,akkor nem muszáj.-majd indultam volna vissza,de Oli utánam nyúlt.
-Ne!Nekem az is elég!-mosolygott rám.
-Akkor jó.-én is vissza mosolyogtam és lementünk a többiekhez akik éppen üvegeztek.
-Végre,ti is játszotok?-kérdezte YaOu.
-Persze.-feleltünk egyszerre.Majd odaültünk hozzájuk.
-De ez csak olyan amiben CSAK merni lehet,ugye nem baj?-kérdezte Roxi.
-Dehogy baj!Máshogy nem is jó.-felelte rá Marci.Majd elnevettük magunkat.
-A szabályokat mindenki tudja?-nézett körbe Roxi,mire mindenki csak bólogatott.-Akkor jó.Kezdjük!
Először Sziki kapott feladatot.Végig kellett húznia a kezét YaOu hasán.Ez volt a legviccesebb feladat.Majd rám került a sor.Sziki adott feladatot nekem.
-Hmmm...-kezdett elgondolkozni.-Áh megvan!Adj egy puszit Marci arcára.-Marcival egymásra néztünk.Bólintott a fejével,azt jelezve,hogy megengedi a puszit.Oda hajoltam hozzá és adtam neki egy puszit.
-Megfelel?-fordultam Sziki felé.
-Tökéletesen!-majd elkezdtünk nevetni.Ránéztem Olivérre, a szemében láttam,hogy nem tetszett neki a puszi.Az ő szájára is adtam egy hosszú puszit ami csókkal végződött.Hozzá dőltem,ő átölelt és egész este így ültünk.Mikor végeztünk a  játékkal már mindenki álmos volt.Marci már a felénél elment,mert ő már akkor fáradt volt.Mivel ő is ivott ezért felhívta Alexet,hogy jöjjön el érte.Ahogy megbeszéltük Olivér,ott aludtam nála.Az ágy puhább volt,hogy ő is ott feküdt mellettem...

Felkérés

12.rész

Mikor csókunk véget ért boldog voltam.Még sokáig egymást szemébe néztünk.
-Le kellene már mennünk.-szólaltam meg hirtelen.És elindultam az ajtó felé.
-Ne még ne!-kezdett el ellenkezni Olivér,majd visszahúzott magához.
-Én is itt akarok maradni,de nem lehet.-közben újra átölelt.
-Miért nem?-kérdezte durcisan.
-Mert akkor azt fogják hinni,hogy mi...-elakadt a szavam.
-Hogy mi??
-Hát hogy mi...azt...csináljuk.-mondtam neki lassan és halkan.Majd Oli arcán húzódott egy kis mosoly.
-Te kis huncut.-kezdte-Máris ilyenekre gondolsz?-ettől én annyira elpirultam,mint még soha,
-Én nem,de ők kitudja mit gondolnak.-mondtam hadarva majd elindultam újra az ajtó felé.
-Oké menjünk.-adta be végül a derekát .-Csak még valami...-majd odanyomott az ajtóhoz és újra megcsókolt.Ez a csókunk is ugyanolyan jó volt mint az első.
-Most már mehetünk.-mondta Oli mosolyogva.
-Dilinyós...-nevettem el magam.
-Dilinyós?Ki a dilinyós?-majd megfogta a derekam és elkezdett csikizni.-Na ki?
-Te vagy!-nem hagyta abba a csikizést.-Oké,oké nem vagy dilinyós.-és végre abba hagyta a csikizést.
-Köszönöm!-majd megfogta a kezem és lementünk.

Lent a többiek csak egy szóval köszöntöttek minket.
-Végre!-sóhajtottak fel kórusban.
-Hogy-hogy végre?-kérdeztük meglepetten.
-Mi már első nap tudtuk,hogy össze fogtok jönni.-mondta Roxi miközben odajött hozzám-De azért gratula!-majd átölelt.Ekkor valaki csöngetett.
-Kinyitom!-szaladtam oda az ajtóhoz.Egy ismerős alak állt az ajtóban.
-Ő...szerintem téged keresnek Oli.-néztem újdonsült szerelmem felé majd a fejemmel az ajtó felé mutattam.
-Ki az?-kérdezte  miközben odajött az ajtóhoz.
-Szia Oli!-köszönt Marci.
-Cső,hát te?-kérdezte csodálkozva.Majd beljebb jöttek a házba.
-Nem olyan fontos,de erre jártam és gondolom megkérdezem.-kezdte mondandóját-De egyik női táncosunk lebetegedett és hogy nem-e tudsz valakit aki ismeri a lépéseinket és jól táncol.
-Dorina tud táncolni!-kiáltott oda Sziki,miközben én indultam volna fel a szobámba.

-Igen tud,de...-Oli próbált valamit kitalálni-De ő már nálunk táncol.
-Nálunk?-szólalt fel kórusban az ByTheWay.
-Várjunk,ki az a Dorina?-kérdezte kíváncsian Marci.
-Aki kinyitotta neked az ajtót.Ő itt.-majd odahúzott magához.-A barátnőm.-mondta neki boldogan.Én csak elpirultam és ár szót tudtam mondani.
-Oli ezt nem kellett volna...-majd megfogtam a fejem.
-Most miért?
-Mert erről nem tudhat mindenki.Megtudják az újságok,címlapra kerül és paparazzik lesznek mindenhol.
-Áh értem.Akkor ne mond el légyszi senkinek Marci.      
-Oké nem mondom el-kezdett el mosolyogni.
-Ja amúgy Marci Dorina, Dorina te már ismered őt.
-Szia!-kezdett újra mosolyogni,én meg csak elpirultam.   
-Mennyi időre kellene a táncos?-kérdeztem félénken.
-Csak 1 hétre.
-Hát,oda tudjuk adni Dorinát egy hétre,talán.Majd Oli rámnézett.
-Mi vagyok én egy tárgy?-kérdeztem meglepetten Olivértől,majd mindenki elkezdett nevetni.
-Akkor eljöszz arra a hétre?-kérdezte Marci.
-Hát...-gondolkodtam rajta egy kicsit-Oké,elmegyek,de csak arra az egy hétre.
-Igen!Köszi!-majd ugrált egy kicsit és megölelt.Még egyszer megköszönte majd elment.
-Én mióta vagyok a ti táncosotok?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel szerelmemtől.
-Mostantól.Hurrá!-majd megölelt.
-De tudod,hogy nem állhatok színpadra.-mondtam neki halkan és szomorúan.
-Bezzeg velük fel tudsz menni.
-Ja tényleg....
-És még hogy én vagyok a dilinyós-kezdett el nevetni-Nem lesz semmi baj...-majd megcsókolt.Magunk mögül hallottunk valamit...
-Úúúúúúúú!-csinálták egyszerre nekünk a többiek.Mi el kezdtünk nevetni majd ők is.Boldog voltam,mert minden rendben volt...addig...

Veszekedés

11.rész

Reggel kisírt szemekkel ébredtem.Ugyanabban a ruhában aludtam el,amiben tegnap voltam.Nem volt erőm mást felvenni.Lent csak Olivért találtam aki a TV előtt ült.Nem volt kedvem beszélni vele.
-Reggelt!-köszönt Oli úgy,hogy hátra se fordult,csak  TV-t bámulta.Nem akartam vele beszélni ezért nem köszöntem vissza.Elkezdtem magamnak csinálni reggelit mikor Oli megszólalt.
-Most miért nem beszélsz velem?-kérdezte mérgesen majd hátrafordult.
-Te is tudhatnád,igazán!-kezdtünk el hangosan veszekedni,mire mindenki sorban jött elő kómásan a szobákból.
-Én szerintem nem rontottam el sehol!-vágott vissza Oli.A többiek csak néztek minket,hogy min veszekedünk.
-Bocs,akkor én tévedtem,mivel azt hittem,hogy te is úgy érzel!-erre már nem válaszolt,én pedig felfutottam a szobámba.Bezártam az ajtót,hogy ne tudjon senki se bejönni.Lecsúsztam mellette és leültem a földre.Újra sírni kezdtem.Hallottam,hogy valaki fut fel a lépcsőn és dörömbölni kezd az ajtón.
-Engedj be,kérlek!-kiabálta az ajtó másik feléről.
-Nem!Menj el!-kiáltottam vissza Olivérnek.
-Kérlek,ezt meg kell beszélnünk!
-Ezen nincs mit beszélni,már mindent értek!-éreztem,hogy ő is lecsúszik az ajtó aljához.
-Sajnálom,hogy akkor nem csókoltalak meg...-mondta ezt már halkabban.Szerintem azt hitte,hogy én nem fogom hallani,mivel ezután elment.Még néhány percig ott ültem az ajtónál,hogy le nyugodjak,majd visszafeküdtem az ágyamba,hogy kialudjam magam.Mikor felébredtem már délután volt,szóval lementem a többiekhez.
-Jó reggelt álomszuszék!-köszöntött Roxi,miközben átölelt.
-Szia!Vagyis,sziasztok!-köszöntem oda mindenkinek.Ők is mosolyogva vissza köszöntek.Úgy látszik nem volt hatással rájuk a veszekedésem Olivérrel.Rossz volt rá visszagondolni...
-Még itt maradt a reggelid Dorina.-nyújtotta nekem mosolyogva Sziki a reggelimet,amit még reggel csináltam.
-Jaj,köszi!-vettem el a kezéből nevetve,majd leültem a TV elé enni.Hirtelen valaki csöngetett.
-Dorina,kinyitnád az ajtót?-kérdezte mosolyogva Sziki.
-Persze,mert én vagyok a legközelebb ugye?-kérdeztem vissza viccesen.
Kinyitottam az ajtót,de nem volt ott senki,csak egy szál rózsa amin egy kis kártya volt.
-Ti tudtok erről valamit?-kérdeztem a többiek felé fordulva.
-Nem,de szerintem olvasd el a kártyát.-mondta Bence.
Elolvastam.Az állt rajta,hogy menjek ki az udvarra a kinti asztalhoz.Kimentem,ott volt megint egy szál rózsa és egy kártya.Azon az állt,hogy menjek fel a fürdőszobámba.
-Még hova kell járkálnom?-morogtam az orrom alatt sóhajtva.
Mikor felértem a fürdőszobámhoz kifújtam egy kicsit magam.Bent sötét volt csak gyertyák égtek és rózsaszirmok voltak elszórva a földön.Majd megláttam Olivért akinek a kezében is egy szál rózsa volt.
-Sajnálom,hogy elszalasztottam azt a pillanatot.-mondta,majd közelebb lépett és odaadta a rózsát.Én olyan erősen megöleltem ahogy csak tudtam,majd egy könnycsepp folyt le az arcomon.Örültem,hogy végre a karjai közt lehetek.A hosszú ölelés után elengedtük egymást.
-Talán megbocsájtok...-sóhajtottam fel-De csak akkor ha     megteszel nekem valamit.
-És mit kell tennem?-kérdezte kíváncsian.
-Szerintem te azt tudod...-majd elnevettük magunkat.
Oli megfogta a derekam és magához húzott.Most néztem először mélyen a szemébe.
-Csoda,hogy a szemembe nézel.-nevette el magát.
-Hahaha,vicces...-mondtam gúnyosan.Homlokát az enyémhez nyomta.Tekintete váltakozott a szám és a szemem között.Majd végre ajkait az enyémhez nyomta.Életem legeslegjobb csókja volt.Ajkai puhák,csókja gyengéd,de szenvedélyes.Nem akartam,hogy vége legyen,de egyszer mindennek vége van..........

Más érzelmek

10.rész

Pár nappal később hangos éneklésre keltem fel.Először csak azt hittem,hogy a telefonom csörög.Megnéztem,de nem mégsem az volt.Elindultam lefelé,és ahogy mentem le egyre hangosabb lett az ének.Mikor leértem a konyhához csak nagy szemekkel néztem,hogy mindenki ott volt egytől egyig.Ez volt az első alkalom,hogy mindenki egyszerre kelt fel.*Biztos mennek valahova*gondoltam magamban.
-Jó reggelt!-törte meg az éneklést Sziki.-Jól aludtál?-kérdezte mosolyogva.
-Reggelt,aha köszi.-majd szememet dörzsölve leültem egy székre Olivér mellé.
-Kérsz kávét Dorina?-kérdezte Roxi majd elindult a bögrék felé.
-Aha légyszi.-majd Roxi kinyitotta a székrényt ahol a bögrék voltak.
-Hé,innen hiányzik egy bögre!-kiáltott fel  mikor meglátta,hogy nincs ott a bögre amit én eltörtem.Azonnal abba hagytam a szemem dörzsölését és ránéztem YaOu-ra.Ő is pont rám nézett,és elkezdtünk mindketten nevetni.Miután abba hagytam a nevetést,be vallottam magam Roxinak.
-Én voltam aki eltörte,bocsi.De veszek újat,esküszöm.-kezdtem el mentegetőzni.
-Nem kell.-kezdett el envetni-Nem szoktuk nagyon használni úgyse.
-Akkor jó.-és már oda is adta a kávémat.-Köszi.Ma mentek valahova?
-Honnan tudtad?-kérdezte meglepetten Bence.
-Most az egyszer mindenki egyszerre kelt fel.
-De te is jössz ám velünk.-fordult felém Olivér.Annyira meglepett,hogy félre nyeltem a kávém és elkezdtem köhögni.A többiek persze csak nevettek.
-Gyorsan kapj fel valamit és indulunk is.-elkezdtem futni fel a lépcsőn,mire elestem.A nagy puffanásra elkezdtek nevetni,de a bambaságomon én is csak nevetni tudtam.Felvettem egy rövidnadrágot,,rövidujjút,hajamat összefogtam és elindultam le.Már ott álltak az ajtóban.
-Mehetünk!-kiáltottam nekik oda a lépcső közepéről.Kb.10 perc alatt ott voltunk.Én csak néztem,hogy hova megyünk mivel nem mondták el.Lassan rájöttem arra,hogy egy új zenéjüket fogják felvenni.Ők bementek a stúdióba,én pedig kintről néztem őket.1 óra múlva már végeztek is.Hazafele megbeszéltük,hogy este csapunk egy bulit,mivel felvették az új számot.Nem vagyok nagy alkohol rajongó,de belementem.Út közben megálltunk egy boltban venni valamit a bulira.Amint hazaértünk mindent kipakoltunk az asztalra amit vettünk a boltban.A fiúk már el is kezdtek inni.Én csak köszöntőnél ittam,de akkor is jól éreztem magam.Roxi se ivott sokat,ő vele néztük ahogy a fiúk megőrülnek és csak röhögni tudtunk rajtuk.Sziki. hamar kiütötte magát,de nem akart be menni a szobájába,ezért a többiek segítettek neki,csak YaOu maradt ott velem.Én mentem elmosni a poharakat amiket YaOu sorba adott nekem.
-Hogy bírt ennyit inni Sziki. ...-kezdtem el megtörni a csöndet.
-Ő az alkoholista a csapatban.-mondta YaOu majd elkezdtünk nevetni. Ő oda jött mellém és nézte ahogy mosom el a poharakat.
-Kész!-sóhajtottam fel,majd megtöröltem a kezem.Láttam,hogy YaOu megint úgy néz rám mint akkor.-Ne kezdjük megint YaOu.
-Szerintem folytassuk,ne kezdjük újra.-majd újra közeledett felém,de most nem néztem a szemébe,éreztem rajta az alkohol szagát.
-YaOu....részeg vagy....-csak ennyit tudtam kimondani,majd bele néztem a szemébe határozottan.
-Az nem akadály...
-De igen az!-kezdtem felemelni a hangom-Így nem gondolkodsz tisztán.-már majdnem kiabálva mondtam neki,abban reménykedtem,hogy így elenged,de nem így volt.Azt hittem,hogy most valami rossz fog történni,de csak arra észleltem fel,hogy Olivér fogja a kezem és húz maga után fel a lépcsőn.A szobám előtt megálltunk.
-Te szereted YaOu....úgy?-kérdezte Oli úgy hogy nem fordult felém.
-Én csak úgy szeretem őt mintha a bátyám lenne.-majd Olivér megfordult és közelebb jött hozzám.Én is közelebb léptem,lehunytam a szemem,arra várva ,hogy végre megcsókoljon,de nem tette.Csak elengette a kezem.
-Menj inkább aludni.Jó éjt!-majd lement.Én becsaptam az ajtóm, lábaim összerogytak és csak sírtam..........

Összetört bögre

9.rész

                                                                •••••Pár nappal később•••••
Este csak egy hosszabb fölsőt és fehérneműt vettem fel.Reggel csak csodálkoztam,hogy nem rendes pizsamát vettem fel.Épphogy elmúlt 7 óra mikor felkeltem.Lementem,hogy csináljak magamnak egy kis kávét,hátha attól felébredek.Lent nem találtam senkit,kicsit fura is volt.Felkapcsoltam a TV-t ,hogy ne legyen csend.Utáltam amikor csend volt,minden kis zajt meghallottam.Kerestem a pulton egy használható bögrét,de nem találtam.Ezért fel kellett nyúlnom egy olyan magas polchoz amit csak lábujjhegyen értem el.Kilátszott az egész fehérneműm.
-Nem rossz...-ijesztett meg egy ismerős hang aki a pulton könyökölt.Ijedtemben leejtettem a bögrét ami a földön szét tört apró darabokra.
-Basszus...-morogtam az orrom alatt,miközben ijedtségemben a szám elé kaptam a kezem.
-Muszáj volt leejteni?-kérdezte mosolyogva.-Még jó hogy azt nem szoktuk nagyon használni.Hozd ide a seprűt és a lapátot.
-És az hol van?-kérdeztem,mivel amióta itt vagyok azóta még nem használtam.Ő erre csak elkezdett nevetni.
-Ott a kuka mellett vannak.-majd oda mutatott a kukához mosolyogva.
-Ja,oké.-oda mentem értük,a seprűt oda adtam neki,én pedig leguggoltam mellé és tartottam neki a lapátot.
-Ugye tudod,hogy a fekete csipkés bugyi a gyengém?-kérdezte miközben huncut mosollyal rám nézett.Úgy guggoltam le mellé,hogy újra kilátszódott a fehérneműm.Én csak kínosan próbáltam lejjebb húzni a fölsőm.Ő csak elkezdett nevetni.Befejezte a söprést,rásöpörte a lapátra,amit én kiöntöttem a kukába,amihez le kellett hajolnom.
-Úgy látszik nagyon el akarsz engem csábítani...-majd nézett rajtam végig huncut szemmel.
-Te beszélsz YaOu?Te rajtad is csak egy boxer van.-mondtam neki gúnyosan.
-Oh,ez azt jelenti,hogy elcsábítottalak?-majd kezdett közeledni felém.
-Engem nem lehet elcsábítani.-mondtam határozottan YaOu szemébe.Ekkor már teljesen közel volt hozzám.Majdnem minden porcikánk összeért.Homloka már hozzá ért az enyémhez.
-Mond,hogy mikor álljak le,mert magamtól nem fogok...-suttogta a fülembe miközben a kezét a derekamhoz tette.Ajkaink már majdnem összeértek.
-YaOu...-sóhajtottam fel-Én ezt nem tehetem-majd fordítottam el a fejem.Nem néztem rá,de tudtam,hogy távolodik el tőlem.
-Én téged nem úgy szeretlek YaOu.-sóhajtottam fel újra.
-Csak barátként ugye?-nézett le padlóra csalódottan.
-Hát igen,de inkább tekintek úgy rád mint egy bátyra.
-Oké értettem-most ő sóhajtott fel-De ne hidd,hogy ezt annyiba fogom hagyni.-mosolygott rám,én pedig elindultam fel a szobámba.Jobb volt YaOu mosolyát látni,mint a csalódott,durcis fejét.Végül nem csináltam magamnak kávét.Nem volt időm olyannal foglalkozni.

-Hol voltál már?-kérdezte Roxi miközben a szobámban ült az ágyamon,ölében a laptopom.-Anyukádék nemsokára hívnak!-majd lehuppantam mellé az ágyra,átadta a a laptopot.
-Szia anyu!-köszöntem anyunak,miközben láttam,hogy a tesóm is a képernyő elé jön.
-Csókolom!-köszönt Roxi is lelkesen.
-Na történt valami izgalmas amióta ott vagy?-kérdezte anyu a másik oldalról.
-Áh semmi izgalmas,majd úgyis tájékoztatlak ha van valami nem akartam elmondani azt ami YaOu-val történt Roxi előtt,mivel még ő sem tudott róla,és anyuék nem is ismerik YaOu-t.Ki tudja mit gondolnának ezek után róla.Szerencsére YaOu-val nem romlott a kapcsolatunk,ugyanannyit beszltünk,nevettünk,hülyültünk mint eddig.Azt hittem nem fog többet próbálkozni..........

A koncert

8.rész

--Pár héttel később--
A ByTheWay-nek lesz nemsokára egy koncertje ahol több énekes és tánccsapatok is részt fognak venni.A fiúk szereztek nekem egy jegyet az első sorba,ami a backstage-be is szólt.Az új dalukhoz koreográfia is készült és amióta elkezdtek járni táncpróbákra,én abba hagytam,de mindig jártam velük.Én voltam az aki pihenők közbe vitte oda nekik a vizes palackokat és a törölközőt.Fura volt,hogy ők annyira megizzadnak,én nem szoktam annyira.

-Nem terhelitek magatokat túl egy kicsit?-kérdeztem miközben Oli arcát törölgettem.-Nekem ez soknak tűnik.
-Ez már megszokott nálunk.-mondta a szőkeség mosolyogva.
-Na folytassuk fiúk!-szólt Bence mindenkinek.Olivér beállt a helyére én pedig leültem a földre eléjük és néztem őket.Kicsit vicces volt úgy nézni a táncukat,hogy közbe a saját részüket tátogják.Néha muszáj volt egy kicsit nevetnem.Oli tényleg atléta felsőben és hosszú nadrágban táncol.
-Oli úr,azt a lépést még mindig nem tudod jól.-kiáltott fel hirtelen Bence.
-Tudom,bocs.-majd hajtotta le a fejét Oli.
-Megutassam újból?-kérdezte Sziki Olitól.
-Nem kell.-emelte fel a fejét Oli,majd rám nézett.Rosszat sejtettem.-Majd Dorina megmutatja,ő jól tudja azt a lépést.
-Honnan tudod te azt?-kérdezte meglepve Benny.
-Már táncoltunk együtt.-mosolygott rám Oli,majd nyújtotta a kezét nekem,hogy kelljek fel a földről és mutassam meg neki azt a lépést.Kicsit kínosnak éreztem,hogy mások előtt fogok táncolni,de hát ragaszkodott hozzá,hogy én mutassam meg neki a lépést.Lassan felálltam és a tükör el mentünk,addig a többiek leültek pihenni.
-Na figyelj így kell.-mondtam Olinak,majd párszor megmutattam neki a lépést,azután ő is megpróbálta. Kb. kétszer nem sikerült neki,de harmadszorra jól csinálta meg.
-Kösz,hogy megmutattad.-mondta Oli majd átölelt,én pedig vissza ültem a földre ők pedig folytatták a táncot.Nagyon tetszett,hogy élőben láthatom őket táncolni.És akkor jutott eszembe,hogy egy koncertre is el fogok menni.Életem egyik álma volt eljutni egy ByTheWay koncertre.Lassan eljött a koncert napja.Ugyanakkor indultam el mint ők mivel segítettem nekik az előkészületekben.Csak akkor mentem oda a színpadhoz mikor a ByTheWay lépett fel.Ott voltam még velük a backstage-ben mikor az előttük következő banda készült a színpadra menni.Ki más is lehetett volna mint a BTS.Az a fiú is,vagyis Marci,akivel a táncteremben találkoztam is ott volt.
-Itt a lehetőség,bemutassalak neki?-kérdezte hirtelen Oli.
-Mondtam már,hogy nem kell!-kiáltottam fel mire mindenki rám nézett.Olyan kínos volt mint amilyen még soha.Oli csak nevetett mögöttem.Én szépen bele ütöttem a könyökömmel a hasába,mire ő elkezdett egy kicsit köhögni.Láttam,hogy még a BTS-es fiúk is nevetnek azon ahogy megütöttem Olivért.Ekkor elindult a BTS a színpadra.Nagy sikítás fogatta őket és az új táncukat amit előadtak.Gyorsan vége lett a műsoruknak,úgyhogy a ByTheWay indult a színpadra,így én is el mentem a helyemre a színpadhoz,az első sorba.Oli most nem rontotta el azt a lépést amit meg kellett mutatnom neki.Mikor az ő rap része következett a színpad elejére jött.
A rap közbe legugolt,nyújtotta nekem a kezét,én megfogtam,majd egy puszit nyomott rá.Az arcom biztos vörös lehetett,mert Oli mosollyal az arcán ment vissza a helyére.Mikor végeztek a fiúk azonnal elindultunk haza.Otthon nem mertem megkérdezni tőle,hogy  miért adott puszit a kezemre.Mikor lefeküdtem az ágyba,mosoly húzódott az arcomra mikor vissza gondoltam a puszira,majd megfogtam a kezem ahol megpuszilta és azt szorongatva aludtam el..........

Kíváncsiság

7.rész

Reggel arra keltem,hogy Roxi ront be az ajtón hozzánk.Nem értettem miért kellett berontani ilyen korán.
-Dorina!Nem használtad a ....-elakadt a szava mikor meglátta,hogy Oli is ott fekszik mellettem.
-Megzavartam valamit?-kérdezte Roxi meglepette,majd egy sunyi kis vigyor húzódott az arcán.
-Mi?Semmit!Dehogy!Hol már!-mondtam kínosan és hadarva miközben ültem fel az ágyon.Ránéztem Olivérre. Aludt.
-Oli kelj már fel.-kezdtem el ráncigatni Olit.
-Mi van már?-kérdezte Oli kómásan majd felült.Én csak szúrós szemmel néztem rá ami az jelentette,hogy menjen ki a szobából.
-Oké,vettem a lapot.-és elindult kifelé a szobából.Roxi még mindig az ajtóban állt,kiengedte Olivért,de mikor én mentem el mellette akkor rám nézett azzal a sunyi kis vigyorával.
-Tényleg nem történt semmi!-mondtam neki kicsit mérgesen.
-Igen?Akkor miért aludt nálad?-kérdezte kíváncsian miközben elindultunk lefelé a lépcsőn.
-Csak,mert nem akartam egyedül aludni.-egész végig amíg  mentünk le ezzel nyaggatott.
-Jó reggelt!-köszöntem oda a többieknek.
-Reggelt!-köszönt vissza YaOu. Ő volt az egyetlen aki lent volt a többiek közül.
-Többiek?-kérdeztem értetlenül és oda mentem YaOu-hoz csinálni egy kis kávét.
-Még alszanak.
-Ja,akkor csak engem keltett fel hajnalban Roxi.-majd néztem rá szúrós szemekkel.
-Titeket.-javított ki drága barátnőm.
-Hogy-hogy titeket?-kérdezte YaOu értetlenül-Kivel aludtál Dorina?-majd rajta is láttam a sunyi vigyort.
-Senkivel!-jelentettem ki határozottan.

Ne hazudj!-mondta Roxi nekem.
-Na szóval kivel aludtál?-kérdezte újra kíváncsian YaOu miközben rákönyökölt a pultra.Én megindultam a kanapé felé ahol Oli ült.Egy szót se szóltam,úgy mentem.
-Oké,ha te nem mondod el,akkor én fogom.-jelentette ki Roxi megint azzal a sunyi fejjel.Én gyorsan megfordultam a kanapén,mivel a konyha az nappali mögött volt,egybe.
-Nem mered.-majd néztem újra szúrós szemmel Roxi-ra.
-De igen merem!-Na figyelj YaOu.-majd fordult oda hozzá.Én gyorsan megfogtam egy párnát és oda vágtam Roxi-hoz.
-Ez sem állít meg abban hogy elmondjam neki.-majd kiöltötte rám a nyelvét.Én csak tátott szájjal figyeltem őket.
-Na akkor kivel aludt Dorina?-kérdezte újra YaOu.
-Kerek perec kimondom. Olivérrel.
-Olival?Azzal az idiótával.-kérdezte YaOu meglepve,majd felénk nézett.
-Hé!Miért vagyok idióta?-kérdezte tátott szájjal Oli YaOu-tól.Erre mindannyian elkezdtünk nevetni,én meg vissza fordultam a TV-hez. Éppen egy tánccsapatot mutattak, a BTS-t.
Gyorsan oda kaptam a fejem,mivel szerettem őket és nem tudtam,hogy van új koreográfiájuk.
-Hé azt a fiút ismerem!-kiáltottam fel mikor megláttam azt a fiút a táncteremből.-Hogy-hogy nem jutott eszembe,hogy ebbe a csapatban van?
-Ha akarod bemutathatlak neki,ismerem őt.-ajánlotta fel Oli kedvesen.
-Áh nem kell úgyse lenne rám kíváncsi.-sóhajtottam fel.Tudtam,hogy anélkül is fogok vele találkozni.Nem kell segítség..........

A történet

6.rész

Olivérnek nagy fekete terepjárója volt. Bévülről is csodaszép volt.
-Mi volt ez az előbb?-kérdezte hirtelen Oli.
-Mi mi volt?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát...a köhögés...meg a vér...-csuklott el a hangja.Láttam rajta,hogy fél vissza gondolni.
-Nem tudom,hogy el-e mondjam...-mondtam kicsit félve.
-Kérlek mond el.-jelentette ki Olivér majd rám nézett,de csak egy pillanatra mivel az utat kellett figyelnie.
-Hát  jó...-és elkezdtem mondani,de nem nagyon akartam.-Minden akkor kezdődött mikor egyik zenének megtanultam a teljes szövegét és tánc közben elkezdtem énekelni.Éreztem,hogy nem bírom egyszerre csinálni,de akkor is folytattam.Éreztem,hogy kezdek szédülni és rosszul leszek.Köhögni kezdtem és valami jött fel a torkomon.Valami meleg és sűrű,akkor már a kezem a szám előtt volt,de kijött a számból az ami a torkomon jött fel.A kezem elkaptam a szám elől és ránéztem.Elkezdtem sírni.Fájt a torkom és egyben a tüdőm is.De legfőkébb azért sírtam,mert tudtam,hogy már nem állhatok soha színpadon.Nem értem,hogy miért pont én nem bírok egyszerre táncolni és énekelni...-miután elmondtam a történetet pár könnycsepp folyt le az arcomon.Éreztem,hogy Oli megfogja a kezem.Boldog voltam,hogy valaki végre mellettem van.Lehajtottam a fejem és újabb könnycseppek folynak le az arcomon.
-Megjöttünk.-mondta megkönnyebülve.Én csak hirtelen felkaptam a fejem.Már kezdett sötétedni és a Hold is fent volt.
-Sziasztok!-köszöntem mindenkinek fáradtan.
-Sziasztok!-köszönt Sziki-hogy-hogy együtt jöttetek?-kérdezte kíváncsian majd felhúzta a szemöldökét.
-Hát csak...-kezdtem volna,de Oli félbeszakított.

-Találkoztunk és hazahoztam.-majd rám nézett "így minden oké lesz" tekintettel.
-Pontosan.-helyeseltem amit Olivér mondott.
-Oké,kértek vacsit?-kérdezte Sziki majd elindult a konyha felé.
-Én nem kérek semmit.-mondtam fáradtan.
-Én se.-mondta utánam Oli is.
-Oké,értem miért.Gondolom mentek aludni szóval Jó éjt!
-Honnan....?De köszi.-elindultam felfelé a lépcsőn,utánam Oli is.Elmentem a szobámba lezuhanyozni.Felkaptam valami pizsamát.Elindultam ki a szobámból és kinéztem az ajtón.Olival találtam magam szembe.
-Pont téged kerestelek!-majd nézett rám kitárt szemekkel.
-Engem?Miért?-kérdezte meglepve.Közelebb mentem hozzá most az egyszer megpróbáltam a szemébe nézni.Sikerült is.
-Nem aludnál velem ma,kérlek?-kérdeztem halkan és kínosan tőle.Majd elkaptam a fejem,kínos volt a szemébe nézni.
-Miért félsz valamitől?-kérdezte mosolyogva.
-Vicces....,de nem csak,nem akarok egyedül aludni...
-Oké ott alszok.-mondta még mindig mosolyogva.Az én arcomra is mosoly húzódott.Bementünk a szobámba először én feküdtem le,majd ő is oda jött mellém.Én háton,ő pedig felém fordulva feküdt.Hirtelen éreztem,hogy a karjai körém fonódnak.Felé fordultam,de a szemei csukva voltak.Közelebb húzódtam hozzá,kezeim a mellkasára raktam és éreztem a szív verését.
-Sajnálom,hogy megijesztettelek...-mondtam ki és elsírtam magam.Közelebb húzott magához.Nagyon meleg volt a teste,olyan meleg,hogy az én testem is fel melegítette.Örültem,hogy nem egyedül kell aludnom,lehet hogy csak azért voltam boldog.........

A baleset

5.rész

EgyJustin Timberlake szám következett, a Like I Love You.Azt a táncot nagyon jól tudtam..Nem olyan tánc volt amit ketten kell táncolni,de mi mégis közel táncoltunk egymáshoz.Furcsa volt,hogy nem egyedül táncoltam.Egy kicsit szédültem és tudtam mi fog következni.Egyszerre énekeltem és táncoltam.Köhögni kezdtem,kaparta a torkom,levegőt alig bírtam kapni a köhögéstől és lerogytam a parkettára.
-Jól vagy?-kérdezte ijedten Oli.
-Mondhatjuk...-miközben lassan elvettem a kezem a szám elől.
-Milyen a kezed?-kérdezte Olivér és felemelte a kezem-Ez vér?
-Igen az-jelentettem ki félénken.-Ezért nem akartam,hogy itt legyél.
-Inkább jobb is hogy itt voltam!Hozzak egy kis vizet?-kérdezte majd felállt.
-Igen, létszi.-Hozott egy palack vizet,ittam egy kicsit majd Olivér leöblítette a kezem.A parketta is vizes lett úg öntötte.
-Ugye tudod,hogy megijesztettél?
-Gondoltam...
-Haza menjünk?
-Aha,felhívom YaOu-t,azt mondta hazavisz.
-Nem kell,kocsival vagyok.
-De jó akkor nem kell felhívnom.-Elraktam a telefonom,Oli felsegített és elindultunk.
Miközben mentünk a folyosón megint ott volt az a fiú akivel idefele találkoztam.
-Szasz Marci!-köszönt neki Olivér,én meg csak meglepve néztem,hogy ő ismeri őt.
-Mi?Ja,szia Oli!-köszönt vissza majd pacsiztak egyet és tovább mentünk.Éreztem,hogy még találkozni fogunk.Csak nem tudtam mikor..........

A táncteremben

4.rész

Bömböltettem a zenét és csak ráztam magam.Jött az egyik kedvenc számom és tudtam az egész koreográfiáját.Úgy éreztem táncolás közben mintha valaki nézne.Gyorsan körbe néztem,de nem láttam senkit se.Folytattam a táncot.Már kezdtem  izzadni mikor megláttam a tükörből, hogy valaki az ajtóban áll.Megfordultam és kitárt szemekkel néztem őt.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem emelt hangon meglepetten,miközben ő csak elmosolyodott.
-Itt ilyenkor én szoktam próbálni.-mondta Olivér mosolyogva.
-Egyedül?-kérdeztem meglepetten.
-Aha,gyakorolni szoktam a mozdulatokat.
-De nem is voltál kiírva az ajtóra.-
-Nem írják ki mert csak 1 órára szoktam járni.
-Ja...úgy értem.Akkor én megyek is.-indultam a cuccaimért,de Oli odajött megfogta a csuklómat.
-Maradj még.-mondta közbe felé fordultam.-Táncolhatunk együtt is.-mondta mosolyogva.
-Hát az nem lenne jó ötlet.-mondtam egy kicsit kínosan.
-Miért?
-Mert énekelni is szoktam.
-És nincs jó hangod?
-Hát van azért hangom,nem a legjobb,de van.De annál sokkal rosszabb dolog történne.
-Kockáztatok.-mondta határozott mosollyal.Én is elkezdtem,de mint mindig a szemébe megint nem néztem bele.Elindultam vissza a tükör elé, a hifit nem kapcsoltam ki,egész végig szólt a zene.
-Megint nem néztél a szemembe!-kiáltott utánam Olivér csalódottan.Ledobta a cuccait, oda jött mellém.Levette a felsőjét.
-Na ne viccelj velem.-mondtam neki gúnyosan.-Mindig így szoksz táncolni?
-Igen pántos fölső,hosszú nadrág.
-Na jó csak kibírom.-Meg akar ez engem ölni vagy mi?!-gondoltam magamban.
Elkezdtünk táncolni.Tudtam,hogy meg fog lepődni azon ami történni fog,de nem hittem,hogy ennyire félni fog..........

Egy ismerős arc

3.rész

Másnap reggel jól keltem ami azt jelentette, hogy jól aludtam.Ruháim már a szekrényekben voltak,és a dolgaim is ki voltak pakolva.Kicsit megmostam az arcom a saját fürdőmben,de nem segített.
-Jó reggelt!-kiáltott fel Sziki mikor látta,hogy ballagok le a lépcsőn.Csak úgy vonszoltam magam.
-Reggelt!-köszöntem unottan majd leültem a konyhapulthoz tett székek egyikére.
-Mit kérsz kávét vagy teát kérdezte Benny kedvesen tőlem.
-Kávét lehet attól felébredek.
-Miért rosszul aludtál?
-Nem dehogyis,olyan puha volt az ágy hogy még visszamennék és aludnák tovább.-mondtam félkómásan.
-És miért nem mész vissza akkor?Nem terveztél semmit se mára,vagy de?-kérdezte Sziki miközben szürcsölt egy kicsit a forró teájából.
-Nem,vagyis hát....-elakadt a szavam.
-Terveztél valamit?-kérdezte kíváncsian Sziki.
-Csak azt akartam kérdezni,hogy nem-e tudsz a kzelben egy tánctermet.
-Én tudok!- kiáltott YaOu a kanapéról.
-Igen és hol van,mennyiért kell bérelni?
-Nem kell érte fizetned,és én majd elviszek oda ha akarod.-ajánlotta fel kedvesen egy kis mosollyal mellé csapva.
-Tényleg?Köszi!-oda ugrottam hozzá és átöleltem.
Azonnal kiment belőlem az álmosság. Fél óra múlva indultunk.
-Még egyszer kösz hogy elhoztál.-mondtam YaOu-nak miközben szálltam ki a kocsiból.
-Áh,semmiség.Majd hívj,hogy mikor jöjjek érted.Tíz perc s itt vagyok.
-Oh köszönöm szépen uram.-YaOu elkezdett mosolyogni,én elköszöntem és becsuktam a kocsi ajtaját.
Féltem bemenni,mivel nem szoktam egyedül ilyen helyekre járni.Mikor beléptem nem sok embert láttam.Egy fiú csapat épp tartott kifelé,mikor láttam hogy az egyikük engem néz.Mikor elmentek mellettem rám mosolygott és én is vissza.Helyes srác volt és ismerős is volt valahonnan.Nem törődtem vele és elindultam egy táncterem felé.Volt egy papír az ajtón,hogy ki mikor gyakorol ott.Arra az időre senki se volt beírva,szóval bementem. Ledoptam a cuccaim és oda mentem a hifihez.Nagyon jó zenék voltak rajta.Úgy látszott jó nap lesz..........

Fura érzés

2.rész

Felérünk a szobámba. Gyönyörű volt.Tágas volt, 3 ablak is volt a szobába hosszú selyem függönyökkel.Mintha álmomban lennék.
-Na milyen?-szólalt meg Olivér.
-Szép....-nem jutott más eszembe.
-Csak ennyi, hogy szép?-kérdezte meglepve.
-Most más nem jutott eszembe,bocs.-komolyan akartam mondani, de egy kis kuncogás ki jött a számon.
-De amúgy nem akarsz beljebb menni?A küszöbnél tovább mehetnél azért.-mondta Oli közbe lökött előrébb.Az én idiótaságommal megbotlottam a küszöbben.Hanyatt vágottam, Oli pedig rám.Éreztem hogy rák vörös lett az arcom. Olivér kezdett feltámaszkodni négy kéz lábra.
-Bocs.-kezdett el nevetni-Nem fájt?
-Nem jól vagyok,asszem...
Egy pillanatra egymás szemébe néztünk, de én nem bírtam sokáig.
-Te sose nézel az ember szemébe?-kérdezte tőlem, de én hirtelen azt se tudtam mit mondjak.
-N-nem szeretek az emberek szemébe nézni.Mindig csak a hazugságaik jutnak eszembe ha bele nézek a szemükbe.-jelentettem ki határozottan.
-Ennyire félre ismered az embereket?
Ezután megfogta az arcom úgy fordított hogy pontosan a szemébe nézzek.Életemben először néztem valakinek a szemébe.Amilyen bolondnak mesélték Roxiék,most olyan komolynak tűnt.Hirtelen elkapta a fejét.Megijedtem.
-Először néztél egy fiú szemébe?-kérdezte meglepetten
-Igen,de ettől is féltem.
-Miért,mit láttál a szememben?
-Azt hogy  újra csalódni fogok...-majd gyorsan a kezemet a szám elé raktam,nehogy mást is mondjak.
-Mi van?-kérdezte kuncogva Olivér.
-Jah semmi,semmi.-Még mindig a földön feküdtem,de már próbáltam felkelni.Sikerült is.
-A bőröndöket hova tegyem?-kérdezte Oli. Mindegyik széthullva hevert a földön,mivel mi bedőltünk a szobába Oli elejtette mindet.Gyorsan összeszedtük mindet és csak letettük az ágyam mellé.
-Skacok,ti kértek nutellás kenyeret?-kiabált fel Sziki a konyhából.
-Igeen!-kiálltottuk egyszerre Olivérrel. Egymásra néztünk,elkezdtünk nevetni és elindultunk lefelé.
Úgy éreztem,hogy egy szerető családba kerültem és reméltem hogy minden rendben lesz.Akkor még mindent reméltem,de nem minden teljesült..........

Első nap Magyarországon.

1.rész

Ma olyan gyorsan pakoltam, mint eddig soha életemben.Nyári szünet van,habár a sulinak is vége örökre. Végre. Nem tudtam hamarabb felkelni.Mindenki nyugodt körülöttem, csak én vagyok sietésben, mivel csak én utazok.
-Irány Magyarország!-mondtam vidáman és egy kicsit lihegve.Ez volt az a jelszó amire mindenki felugrott és elindultunk.Az autópályán megyünk egyenesen Londonba. Másodszor fogok repülőn utazni, de akkor is félek. Időben a repülőtérre értünk. Utolsó ölelés.
-Minden nap, gyere skype-ra!-mondta a testvérem miközben elbőgte magát-Azt hittem én fogok elköltözni hamarabb.-kezdett el nevetni Kriszti.
-Minden na felmegyek nyugi, de ne ijedjetek meg ha a híd alól jön a hívás.-mindannyian elkezdtünk nevetni.
-Na, sziasztok!-köszöntem el, majd elbőgve magam.
-Vigyázz magadra!-kiabált apu utánam. Utoljára hátra néztem mosolyogva, és elindultam egy fényes élet felé.

*****

Életemben nem utaztam ennyit mint most.A magyar repülőtéren várt  
rám Roxi, azaz a legjobb barátnőm. Egy egész évig együtt jártunk suliba. Nem értettem hogy miért abba a lepukkant egyetemre jött.
-Szia Dorina!-köszöntött 100 vattos mosollyal- Olyan lassan telt el az idő amíg nem voltál itt.-Amíg egy suliba jártunk legjobb barátnők voltunk.A harmadik évünket jártuk együtt. Unalmas volt mikor nem volt ott.Kimentünk és ott állt egy autó.Peti állt mellette, alias Sziki.
-Na végre megjöttél!-nézett rám megkönnyebbülten.
Neked is szia Sziki.-mentem oda hozzá a csomagjaimmal-Nem is ölelsz meg?-majd közelebb lépett és olyan erősen szorított magához, hogy alig kaptam levegőt.
-Szi....Sziki.....nem....kapok.....leve....gőt.....-mondtam ibolya lila fejjel.
-Jaj bocs fájt?-kérdezte kuncogva.
-Hehe, nem kicsit se...
Szikit is elég jól ismertem, ő is ott lakott kint Roxival amíg ő ott tanult.Sokszor voltam náluk.Én ültem be először, de gyorsan utánam beültek ők is.Hajtottunk Sziki háza felé, ahol a többi ByTheWay tag is lakott. Gyorsan oda értünk. Kiszálltam és ránéztem az óriási házra.
-Wow...-csodálkoztam tátott szájjal a nagy házon.
-Nagy?-kérdezte Roxi,nevetve tőlem.
-Kb. kétszer akkora mint a én házam.
-A te házad?Nem a szüleidé?-kérdezte nevetve Sziki, közben mentünk be az ajtón.
Megjöttünk!-kiabált Sziki a fiúknak.
-Szikii!!!-kiáltott az emeletről egy fiú hangja.
-Már megint mi van?-kérdezte unottan és kicsit kiabálva Sziki. Ekkor jött le Olivér a ByTheWay mókamestere.
-Mikor jön az a....-ekkor elakadt a szava, és engem nézett.  
-Sz-szia...- mondtam kicsit félénken, pedig imádtam ahogy rappel.
-Te vagy az a csaj aki most költözik ide?
-Nem,most szedtek fel az utcáról!-mondtam kicsit felemelt hangon. Ekkor Oli elkezdett nevetni, és én is.
-Oké, vicces vagy, bírlak.
-Köszi, azt hiszem...
-Oli elviszed őt és a csomagjait a szobájába?-kérdezte Sziki Olitól.
-Persze, úgyis ott van az enyém mellett. Gyere...ő....- És megint elakadt a szava.
-Dorina.-mondtam határozottan.
-Hmmm... szép név!-mondta miközben elindult felfelé.
-Köszi,megint,azt hiszem.-és mentem utána.
-Ebből baj lesz...-mondta féltve Sziki.
-Mer'hogy?-kérdezte kíváncsian Roxi.
-Láttam Oli szemeit, és folyton a haját igazgatta.
-Szóval tetszik neki...-mondta ki határozottan Roxi.
-Segítünk rajtuk?-kérdezte Roxitól Sziki.
-Szerintem nem kell, Dorina így is szereti Oli-t ahogy rappel, ahogy táncol, ahogy beszél....
-Oké, oké értettem....-mondta Sziki, hogy hagyja abba Roxi a felsorolást.-Nem vagy éhes?
-De, csináljak egy kis nutellás kenyeret??
-Uuuh azt most nagyon megenném.-mondta Sziki és elkezdett korogni a gyomra.-De gyorsan kész legyen ám!..........